Tony Stark mindig is elfoglalt ember volt, és ez ezen a hűvös áprilisi reggelen sem folyt másképp.

Hiába vette át tőle Pepper Potts a Stark Industries igazgatását még 2010-ben, Tonynak így is volt elég dolga, és annál kevesebb ideje-sajnos.

Pepper éppen az íróasztalánál ült, mikor egy afro-amerikai, magas, félszemű férfi kéredzkedett be hozzá, aki fekete kaftánt és szemkötőt viselt.

Nem látszott túl nagy biztonságérzetet keltő embernek, de a fiatal szőke nő régi ismerőseként üdvözölte a férfit.

-Nem fog örülni, ha megtudja, hogy itt van - jegyezte meg halkan.

-Nem érdekel - vakkantotta Fury.

-Beszélnem KELL vele - mondta a mondat közepén lévő szót erőteljesen megnyomva. - Hol van? - tudakolta.

-Otthon - sóhajtott lemondóan a szőke. - Leiláról van szó, ugye? - kérdezte aggódva Furytól, aki azonnal az ajtó felé indult.

A férfi csak bólintott, majd illedelmesen elköszönt, és otthagyta a sokkos állapotban lévő Peppert.

Kicsivel később
-Na nem - röhögött fel Tony Stark, amikor kinyitotta a bejárati ajtót. - Kizárt, hogy magát beengedjem a házamba. Ennyi erővel már öngyilkosságot is végezhetnék - mondta.

-Stark, szüksége van a segítségemre, és... nekem is az önére. A S.H.I.E.L.D.-nek vége, a csapat két részre szakadt... mit akar még? - sóhajtotta Fury az ajtó túloldaláról.

-Azt, hogy hagyja békén a lányomat - suttogta, majd amikod gyengeségét kihasználva Fury belépett a házba, csak lemondóan kérdezte:

-Valamit inni?

A kaftános megrázta a fejét.

-Veszély közeleg, Stark, és egy fél csapat nem tudja megvédeni a földet.

-Hiszen... - nevetett fel keserűen - kit tudsz felsorakoztatni?

-Özvegy elhagyott, Hadigép romokban, Vízió valahol a földön glasszál, megjegyzem, Isten tudja, hol, Pókit tudtommal nem engedi a nagynénje, Párduc... Wakanda királya, és a Tél Katonája oda menekült.
Mondja, Stark, ha harcolni kell, ki fog maga mellé állni? - kérdezte Fury és a férfi tudta, hogy igaza van.

-Gyűlölöm magát - átkozódott. - A lányomról van szó... és Lizzy...

-Stark, nem én rontottam el -rázta meg a fejét Fury.

-Ó, nem? Tényleg úgy gondolja? - kérdezte a felháborodott férfi. - A feleségem képébe vágta, hogy a lányom... a lányom...

-A felesége? - szakította félbe cinikusan Fury.

-A szerelmem... mindegy - rázta meg a fejét zavartan a férfi.

-Lássa be. Szüksége van a lányra. A Földért - mondta, mint végszót Fury, majd otthagyta a sokkot kapott Starkot.

-Tony... jól vagy? - kérdezte Pepper aggódva, amikor hazaért.

-Nem... nem vagyok jól - nézett rá a férfi kétségbeesetten. -Leila... Leila...

Tony nem értette.
Nem értette miért kell a lányát a földért feláldoznia.

Annyira sok áldozatot hozott már... ő, az apja, Howard, Steve, és a többiek...
nem..., a lányát már nem akarta odaadni a "jó ügyért".
Inkább halnának meg.

Leila... 1 éves kora óta nem látta őt.
Vajon milyen magas most? Mi a kedvenc kajája?
A kedvenc színe, a kedvenc bandája...
Vajon nyomulnak rá a fiúk? És ha igen? Jár valakivel?
Ki az a fiú?
Ezer meg egy kérdés vetődött fel benne.

És Lizzy... vajon még most is olyan gyönyörű?
Még szereti őt? Vagy utálja?
Talált magának valakit? Kit?
Normális a pasi? Jobb nála? -ugyan már - nevetett fel magán.
Tony tudta hogy Lizzy csak őt szerette.

Ettől függetlenül tudta, hogy nem lesz könnyű.
Mert azt sikerült belátnia, hogy hiába utálja Furyt, annak igaza van.

Leilának ide kell jönnie.
Meg kell tudnia az igazat, és megismernie az erejét.

Bár Tony nem volt biztos benne, hogy rögtön a gyerekre akarja zúdítani a teljes igazságot, akkor is, ha Lizzynél ezzel nem járt jól.

De mit mond majd erre Liz? És a lánya... vajon utálja őt?

-Ne gondolkozz ezeken - ölelte át hátulról Pepper. - Minden rendben lesz. Majd én segítek.

-Szeretlek - mondta a férfi, és megcsókolta a nőt.

Hosszú évek óta most először úgy, hogy nem Pepperen járt az agya.