Van egy dolog, amire az emberek nem készítenek fel, amikor felnősz, és ez az, hogy ha barátkozol és kapcsolatokat hozol létre másokkal talán megszereted őket, de mélyen meg is bánthatod őket. Néha ezt helyrehozhatod, egy bocsánatkérés elég, de néha a seb túl mély és semmit nem tehetsz érte. Ez az, amit megtanultam. Nem csak bátorságot gyűjtöttem, hogy beszéljek emberekkel, megtanultam bánni velük. Tudom, hogy néha boldoggá tehetjük az embereket és néha szenvednek miattunk. Ez nem jelenti azt, hogy rossz ember vagy, ez azt jelenti, hogy nem tudod hogyan kezeld a dolgot.

Bántottam egy barátot és annyira mélyen megbántottam, hogy lehetetlen helyrehozni. Elsétált és én is másfelé tartok. Bocsánatot kértem, de ez nem volt elég. Kaptam pár hónapja egy levelet Maretől, azt mondta megbocsájtott, de ez nem jelenti azt, hogy újra barátok lehetünk. És megértem. Már nem lenne ugyanaz.

Talán van, aki azt gondolja ostobaság, ami köztünk történt, hogy túlreagálja és én csak egy hibát követtem el, hogy csak túl kéne lépnie rajta és a barátságunk erősebb lenne. De hogy léphetne túl, ha azt tettem vele, ami a legjobban fájt neki? Pontosan azt tettem, amit a legjobban gyűlöl. És  igen, talán másoknak ez nem nagy ügy, de Marenek igen és ha meggondoltabb lettem volna,  óvatosabb lettem volna nem bántottam volna meg így. Pontosan azt tettem, amit mások mielőtt egy másodperce gondolkodtam volna és ez olyan törést okozott  a barátságunkon, ami nem megjavítható.

Elvesztettem egy barátot, és ez mindig is fájni fog, de fontos leckét tanultam meg. Tudom többé ezt a hibát nem fogom elkövetni. A barátsággal törődni kell, óvatosnak kell lenni és a másikra kell gondolni. Nem szabad elsietett következtetéseket levonni, mielőtt ismernéd a teljes történetet. Nem tehetsz úgy, mintha tudnád mi történt, amikor ott sem voltál. Mindig meg kell hallgatni másokat.

Nehéz valaki életének a részét képezni, a legnehezebb, mert olyan sok dolgot elronthatsz. Annyi módon bánthatod azt, akivel törődsz és sok bátorságot igényel, hogy tudj bocsánatot kérni. A bizalom a legtörékenyebb dolog és nem mindig lehet megjavítani, ami egyszer eltört.

Ezeket  dolgokat senki sem mondta el nekem, ezeket magamtól kellett megtanulnom. Ezektől nőttem fel. Tudom, hogy fogok még hibázni, fogok bántani másokat, de remélem sok embert boldoggá teszek majd. Remélem helyre tudom majd hozni az elkövetett hibákat.

Most már a világ része vagyok. Nem bújok el a tóban és a viselkedési zavarom mögött. Küzdök ellene minden nap. Néha nehezebb, néha könnyebb, de mindig itt van. De megtanultam, hogy én vagyok az egyetlen, aki erőt ad a betegségemnek, hogy megállítson és ezért küzdök minden nap. Néhány gyógyszer segítségévek uralom az idegességem és a fizikai hatásokat. Jól működik az utóbbi pár hónapban, mióta Londonba költöztem.

Vannak dolgok, ami egész könnyűek. Harry sokat segít, megtanít kezelni dolgokat, mindig támogat. Bemutattak a megfelelő embereknek és tetszett nekik a munkám. Új barátokat szereztem és mindent megteszek, hogy megtartsam őket.

Mare megkapta a szerződését és jól megy neki, én is megkaptam az enyém.  Ugyanaz a cég, ami a One Directiont irányítja ajánlott nekem egy szerződést, amit nem utasíthattam vissza. És így kezdtem el dolgozni a saját albumomon, a zenémmel és a hangommal, és a nevemmel. Mare és én egy csapat voltunk, most már függetlenek vagyunk és különálló művészek, akik más stílust képviselnek. Ő pop előadó, aki egy filmet kezdett forgatni, az alapján, amit hallottam és én inkább az indiai zene irányába  húzódok, ami mostanában egyre népszerűbbé válik.

Az élet sok fordulatot kínál, amire nem számítunk, de a végén minden kialakul. Nem mindig úgy, ahogy akarod, de mindig minden úgy történik, ahogy kell.

Még mindig tapasztalatlan vagyok, de tanulni akarok. Harry azt mondta ez számít.

"Kész vagy?" Kérdezi valaki és a hang visszahoz a valóságba. Pislogok és meglátom Harryt és elmosolyodom, mindig mosolygok, amikor meglátom. Visszamosolyog rám, megmutatja gödröcskéit és a szívem elolvad.

Már egy éve együtt vagyunk és még mindig nem hiszem el milyen szerencsés vagyok. Sokat segít az életemmel Londonban, követni az álmom, hogy énekes legyek és sosem hagy egyedül. De titokban tartjuk. Nem azért, mert szégyell engem vagy ilyesmi, hanem mert ez nekem túl korai lenne. Ő a banda leghíresebb tagja és a rajongói ragaszkodóak. Még csak most építem a karrierem és ez a csendes, de rejtélyes imidzs jó arra, hogy békén hagyjanak. Ha Harry Styleshoz kötnének csak több figyelmet vonzana rám és nem a zenémre. Ahogy Mare mondta, rajongókat akarok, nem utálókat, és ha a világ tudná, hogy vele járok előbb szereznék utálókat, mint rajongókat és nem ez a tervem. Harry szeret védeni engem, tudja, hogy pánik rohamot kapnék a hirtelen féltékeny rajongóktól, akik nem tudnák elviselni, hogy foglalt. Tudja, hogy nem viselném jól, ha a média hazugságokat mondana nekem róla, hogy reakciót csikarjon ki belőlem. Még nem tudom, hogy kezelhetném, szóval biztonságosabb, ha titokban tartjuk.

Nagyon nehéz, higgyetek nekem, de megoldjuk. Kapunk segítséget, főleg Nialltől. Bármit megtesz, hogy megkönnyítse a dolgunkat. Ő a legjobb barátom, most már könnyen mondhatom.

Ő és Ella még nem találták meg egymást. Egy másik lánnyal találkozott és két hónapja randiznak, de látom a szemeiben, hogy nem szereti. Legalábbis nem annyira, mint Ellát.  Törődik ezzel a lánnyal, nagyon, de ez nem ugyanaz. Továbblépett és ez jó. Boldog és jól van, mindig mosolyogva és szeretettel emlékszik vissza Ellára. Tudom, hogy nem bánta meg, ami történt és hisz benne, hogy újra találkoznak majd. És én is hiszek benne.

Ma van az albumom megjelenésének partija, bár már az első dalom megjelent, ami a Szabadság, a dal, amit Elláról és Niallről kezdtem írni. Még többet dolgoztam rajta, tökéletessé tettem és eldöntöttem, hogy ez lesz az első szóló dalom, és Niall ajándéka Ellának. A másik kettővel együtt és addig vár, amíg újra találkoznak. Azon tűnődöm, ha Ella meghallgatja a dalomat rá fog-e jönni, hogy róla és Niallről szól. Bárcsak újra találkozhatnék vele.

"Kész vagyok." Mondom, habár hangom remeg. Mind rám várnak kint, hogy megünnepeljük a albumom.

Nyolc hónap kemény munkája, de sikerült befejeznem. A sajtó munkát elvégeztem és bemutatkozom. Az első dalom az Egyesült királyság listáján harmadik lett és sok figyelmet kapok. A vélemények az albumomról jók és boldog vagyok, hogy az emberek azt gondolják csodálatos munka. Valaki azt mondta ez a jelenlegi legjobb album a piacon és csak tudni akarom az emberek véleményét. Hogy mi gondolnak a rajongóim.

El sem hiszem, hogy vannak rajongóim!

Harry közelít, valószínűleg látja, hogy milyen ideges vagyok és megfogja a kezem. "Ari, minden rendben. Ez egy kicsi buli, ahogy kérted. Minden rendben lesz. Gyere, még apukád és Timmy is várnak. Nem várakoztathatod meg őket, igaz?" Mondja és bólintok. Apa és Timmy azért jöttek, hogy ünnepeljenek velem, kiadtam egy albumot.

"Igaz. Menjünk, csak ne engedd el a kezem. Kérlek." Könyörgöm neki és kuncog a kezemet tartva és aztán szájához emeli egy gyengéd csókra.

"Nem fogom. Itt vagyok veled." Mondja és zöld szemeit rajtam tartja, ahogy véget nem érően mosolyog rám, ezúttal miattam.

Becsukom a szemem pár pillanatra, mély levegőt veszek és aztán rá nézek ismét, kicsit megkönnyebbülök. Aztán hozzáhajolok és szájon puszilom. Mostanra ez már szokásommá vált, főleg, amikor csak ketten vagyunk. Harryvel lenni a legtermészetesebb és könnyebb dolog az életemben.

"Menjünk." Mondom és kisétálunk a szobából, amiben várakoztam vagy bujkáltam.  Attól függ hogyan akarjuk nézni.

Amikor kisétálunk sok ember van itt és mély levegőt veszek, mert még ha tudom is, hogy még mindig ideges vagyok,nehéz. Megszorítom Harry kezét, ahogy közeledünk.

 Az emberek közelednek, gratulálnak az albumomhoz és elmondják mennyire tetszik nekik. A nővéreim is itt vannak és elmondják mennyire büszkék rám. Apa ad nekem egy nagy ölelést és könnyes szemekkel mondja, hogy mindig is tudta, hogy képes vagyok rá. Timmy viccel, de tudom, hogy büszke rám. Aztán jön Niall és szorosan megölel, elmondja mennyire büszke rám és tudja, hogy én leszek az Egyesült királyság új sztárja, és majd az egész világ meglátja.

Mások is jönnek, barátok és ismerősök, néhány idegen és mind boldognak tűnnek és büszkék rám.

A terem az albumom témája szerint van feldíszítve, ami a víz természetesen. A borítóképen én vagyok, ahogy a tó parton zenélek. Az én tavamhoz mentünk, hogy megcsináljuk a fotósorozatot. Az albumom címe az Én hősöm, én rosszakaróm és a nevem alatta van. Szürreális látni az albumom elejét, bárhova nézek.

El sem hiszem, hogy megcsináltam. Ami annyi éven át lehetetlennek tűnt számomra az most megtörténik. Én, a kis, félénk lány a tó mellől énekessé váltam, aki kiadja a debütáló albumát.

Harry mindig mellettem van vagy valahol körülöttem, kivéve, amikor riporterek készítenek képeket. Mindenki úgy tudja, hogy nem szeretem a kamerákat és zavarban vagyok, így a menedzserem nem enged túl sok kamerát. Ez is az imidzsem része és jól működik. Az emberek azt gondolják aranyos vagyok, vagyis abból ítélve, amit olvastam.

 A parti végére megkönnyebbülök és élvezem, nevetek a barátaimmal és viccelődök. Egy pontnál Harry ellop tőlük és kivezet.

"Tudom, hogy mind veled akarnak lenni, de én vagyok a barátod és szeretnék egy kis időt kettesben," Mondja, miközben az emelet teraszára vezet, amit kibéreltünk a bulinak. "Jó voltál, ma Ari." Mondja és közelebb sétálok hozzá, a kezeit keresem. Hamarosan megölel és tudom, hogy idetartozom.

"Köszönöm. Idővel könnyebb lesz kezelni." Vallom be és bólint. "Nem hiszem, hogy valaha könnyű lesz, de tanulok."

"Jól leszel. Nagyon büszke vagyok rád. Mindenre, amit tettél. Az albumod csodálatos. Tudom mert az egészben részem volt, néztem a kemény munkád, de más látni, hogy hivatalosan is piacra került. Hogy megvegyem, meghallgassam. Imádom."

A véleménye sokat jelent nekem és szélesen elmosolyodok.

"Sokat változtál, de még mindig az a lány vagy, akivel  a tónál találkoztam." Folytatja és látom érzelmeinek súlyát szemében. "Felnőttél, azt hiszem." Mosolygok rá nem tudok mást tenni. "És még mindig őrülten szerelmes vagyok beléd, tudod?"

"Igen." Mondom a szemeimet becsukva egy ideig és élvezem érintését arcomon. "És én is szeretlek. Köszönöm, hogy mindig mellettem vagy."

"Mindig melletted leszek, Ari." Teszi hozzá és közelebb hajol, homlokunk egymásnak van döntve. "Mindig."

És aztán megcsókol és én visszacsókolom, elvesztem magam a tökéletes pillanatban.

A boldog vég nem létezik. Ez nem olyan, mintha becsuknál egy könyvet, mert ez az élet és sosem ér véget, szóval nem lehet boldog véged. Lehetnek boldog pillanataid, véget érhetnek életed bizonyos szakaszai, de nincs nagy boldog véged. Minden nap dolgozol, hogy túljuss az akadályokon és dolgozol, hogy boldog legyél.

Szóval, nem, ez nem a boldog vég, ez egy boldog folytatás, mert mindig van tovább. Egy fejezet befejeződik, de mindig jön valami új és senki sem ad nekem boldog véget. Dolgozol, hogy boldog legyél, mindig ezt teszed. Az élet minden rosszat utadba sodorhat, amit csak gondolsz, de rajtad áll mit hozol ki belőlük. Hagyhatod, hogy eltiporjanak, vagy erősebbé tehetnek.  A te döntésed. És én a lehető legjobbat teszem és minden tapasztalat erősebbé tesz. Minden nap dolgozom, hogy elérjem a boldog folytatást.

A boldogság nem állandó állapot, a tökéletes pillanatok gyűjteménye. Mint ez a csók. Boldog vagyok, amikor Harryvel vagyok, vagy amikor előadom a dalom és  a nap végén ezek tesznek boldoggá. Elmondhatom, hogy a nap végére boldog vagyok és ez a legtöbb, amit bárki kívánhat. Egy tündérmese sem hasonlítható a valódi boldogsághoz. Ahhoz, amikor azzal vagy, aki boldoggá tesz téged. Azt csinálod, amitől boldog vagy. Boldognak lenni jobb, mint a boldog vég. Ez valóságos.

VÉGE

Sziasztok!
El sem hiszem, hogy egy újabb történetnek lett vége. Minden alkalommal furcsa lezárni, még ha csak fordítom is, mert a szívemhez nőnek a szereplők :/ A mindennapjaimmá vált a félénk Ari gondolatainak fordítása és büszke vagyok rá a történet végén, hogy felnő, és határozott nő lesz belőle :)

Bár ebben a történetben Harrynek nem volt annyi szerepe, mint más fanfictionokba én mégis megszerettem benne és ismét egy teljes máshogy ábrázolt Harry jelent meg a történetben. 
Remélem ti is megszerettétek őket!

Ismét köszönöm, hogy írtok és szavaztok a fejezetekre, sokat jelent nekem, hogy még mindig vannak, akiket érdekelnek a fordításaim! :) 

Mint minden alkalommal most is szívesen olvasnám az átfogóvéleményeteket a történetről, hogy milyen hatással volt rátok ! :)

Ezzel az LSA lezárult!