Tudom, hogy apa és Timmy aggódnak értem. Nem mosolygok és nem is beszélek túl sokat, de tényleg nem akarok arról beszélni, ami bennem zajlik. Inkább nem foglalkozom  a fájdalommal, az árulással és a többivel. Imádkozom, hogy elmúljon, ha nem figyelek rá. Természetesen ez nem így működik, de próbálkozom. Nem tudom hogy kezeljem ezt az egészet, de minden tőlem telhetőt megteszek.

A nővéreimet sem akarom felhívni. Tudom, hogy Marynek tökéletes válasza lenne, tudna segíteni, hogy hogyan lépjek túl a mellkasomban érzett fájdalmon, de hogy hívhatnám fel és mesélhetném el neki a sok ostoba döntést, amit hoztam? Hogy magyarázzam el neki, hogy nem tudom hogyan kell feldolgozni, hogy összetörték a szívem? Hogyan mondhatnám el neki, hogy szerelmes lettem és összetörték a szívem? Elvesztem.

Harry keresett következő nap... és a következő nap. És a következő nap. De minden alkalommal elfutottam és elbújtam. Addig, amíg feladta. Sóhajtott és suttogott valamit, amit nem értettem. Ma már nem jött és remélem nem is fog. Nem akarok menekülni, nem akarok bujkálni, de látni sem akarom. Túlságosan fáj tudni, hogy annyira szeretem, hogy képtelen vagyok bántani és amiért szeretem vagyok csapdába egy szerződés miatt, amiből nem tudok szabadulni. Remélem, ha elmegy, ami holnap lesz a dolgok fejlődésnek indulnak. Kikerül a képből.

A dokknál ülök, nézem a tavat és azon gondolkozom úszok egyet. Amikor a vízben vagyok biztonságban érzem magam, egésznek. A vízben csak én vagyok, nyugodt. Erre van szükségem. Mindig túl sokat gondolkozom. Amiért sosem beszélek túl sok dolog van a fejemben és most nem tudom hogy tartsam őket bent. Abba akarom hagyni a túlgondolkodást, nem akarom elemezgetni a dolgokat. Csak békét akarok. És a víz ezt megadhatja nekem.

Leveszem a ruháimat és a cipőimet és csak  a fürdőruhámban vagyok. Mély levegőt veszek és beugrok, a víz kellemesen veszi körül testem és szorosan ölel. Erre volt szükségem. Annyira szükségem volt erre.

Nyugodtan úszom és a gondolataim világossá válnak. Kis időn belül újra önmagamnak érzem magam,de aztán eszembe jut, hogy el kell hagynom ezt a helyet. Még nem is mondtam apának! Nem lesz ott a tó, hogy lenyugtasson. Apa sem lesz ott. Nem lesz ez a hely.

El kell mennem.

Újra úgy érzem megfulladok, így visszaúszok a dokkhoz és ott maradok, próbálok lélegezni. Nem akarok elmenni. Nem akarom se apát se az az otthonomat  itt hagyni. Istenem.

"Ari?" Kérdezi valaki és én lefagyok, rettegve nézek fel. Izmaim ellazulnak, amikor meglátom Niallt. "Jól vagy?"

A fejemet rázom és a segítségemre siet, hogy kihúzzon a vízből. Nincs nálam törölköző, csak a ruháim, így a kis ház felé mutatok a tó mellett és elmegy nekem törölközőért. Hamarosan körbetekerem magam és melegséget érzek.

"Mi folyik itt? Mostanában nem láttalak és Harry nem akar mondani semmit." Mondja Niall és én megremegek, ahogy meghallom a nevét.

"É-é-én nem," Dadogok nem tudva, hogy magyarázzam el a dolgokat.

"Minden rendben van, Ari. Elmondhatod nekem." Ajánlja fel Niall és hamarosan átölelve húz maghoz közel, megvigasztalva engem. Engedem, mert azóta senkinek nem engedtem, hogy Harry aznap a tónál járt. "Egyszer te is meghallgattál, itt az én időm. Barátok vagyunk, emlékszel? Ezért vannak a barátok."

Sóhajtok, így a dokkhoz vezet és ott ülünk le, Niall még mindig közel tart magához. Mély levegőt veszek, próbálom kitalálni honnan kezdjem.

"Amikor Harryvel a központba érkeztetek a nyáron," Kezdem lassan és halkan. "Idejöttetek a tóhoz és beleesett, emlékszel? Én...én mentettem meg aznap este és elfutottam, amikor visszajöttél érte. Én kiabáltam a neved, emlékszel?" Bólint a kérdésemre. "Harry később visszajött, hogy megköszönje, de nem tudtam szembenézni vele. Elfutottam minden alkalommal, amikor idejött, elfutottam  és elbújtam. De beszélni akartam vele. El akartam neki mondani, hogy szívesen, de nem voltam rá képes. Mert szociális szorongási problémáim vannak (SAD). " Mondom neki és tovább bólogat.

"Aztán találkoztam Marrel. " Folytatom a történetet. "Hallott énekelni és azt mondta nagyra kell törnöm, tehetséges vagyok, de mondtam, hogy képtelen vagyok rá. Láttam, hogy annyira magabiztos, csodáltam eleinte. Aztán ajánlott nekem egy egyességet. Segít a betegségemen, ha én segítek neki egy szerződést nyélbe ütni. Tökéletesnek tűnt mindkettőnk számára, mert a zenémből akartam élni, de nem tudtam szembe nézni a közönséggel.

"És ő segített." Nevetek. "Képes voltam beszélni veled és...Harryvel, és  másokkal is. Fejlődtem és megcsináltuk. A bálon kapott egy ajánlatot, végre. De aznap este jöttem rá, hogy Harry... Harry nem kedvel engem. Azt mondta, hogy nem kedveli Maret, hogy mérges rá, mert azt hitte ő az, aki megmentette (Sosem mondtam el neki, hogy én voltam, féltem), de aztán utána ment. És ő elment vele! Mindketten..mindketten azt tették, amitől...elárulva érzem magam. Egyikükben sem bízhatok. És elmondtam Marenek, hogy nem akarom az ajánlatot, de elfelejtettem, hogy aláíratott velem egy szerződést és nem futhatok el megint."

Egy ideig nem mondunk semmit, csak csendben vagyunk. Niall tudja, hogy még van mit mondanom.

"Ajánlott nekem egy kiutat, mert hátba szúrtam egy fiú miatt. Azt mondta ezt az egészet egy fiúért tettem, Harryért. De Harry másik lány után ment, bántott engem. Szóval azt mondta, ha képes vagyok úgy bántani őt, ahogy ő tette velem, akkor szabad vagyok. Az alkunak vége."

Egy zokogás hagyja el ajkaimat és Niall szorosabban ölel.

"De nem tudom bántani Harryt, Niall. Még akkor is, ha bántott, még ha nem is kedvel viszont, nem tudom bántani, mert szerelmes vagyok belé. És tudom, hogy csapdában vagyok. Marrel kell mennem, teljesítenem kell a szerződésben vállaltakat és nem akarom. Mindennek vége köztünk, de nem tehetek semmit. Az egyetlen kiút, ha fizetek, de nincs pénzem! A csőd ellen küzdünk. Nem kérhetek apától ilyet. El kéne adnunk a tavat Mrs Drennanek, de ez nem lehetőség. Úgyhogy el kell mennem és nem akarok. Niall. Nem akarok!"

Idővel sírni kezdek és Niall szorosan ölel, egyben tart. Ő most a mindenem és úgy érzem zuhanok, de nem látom a gödör alját. Zuhanok és annyira félek.

"Annyira sajnálom, Ari." Mondja Niall. "Azt hittem...azt hittem tudom Harry mit érez. Folyamatosan rólad beszélt és sietett, hogy veled találkozzon,de.... Sajnálom. Talán beszélhetek vele és tisztázhat-"

"Ne!" Szakítom félbe. "Ne beszélj vele. Ne mondj neki semmit. Ő..rendben lesz. Niall. Ha Mare vagy más lány tetszik neki az is rendben van. Egyébként sem lett volna esély bármire köztünk. Túl elfoglaltok vagyok. Holnap elmentek. Min változtatna?"

"Segítene, hogy ne érezd magad így." Mondja és a fejemet rázom.

"Jól leszek, Niall. Kérlek, ne mond el neki, jó?"

Mélyet sóhajt és én félek, hogy el fogja az egészet mondani Harrynek. Nem akarok beszélni vele. Túlságosan fáj. 

"Mi van, ha az egész csak félreértés? Talán beszélned kéne vele..vagy Marrel. Talán ez nem az, amit gondolsz." Ajánlja Niall, de a fejemet rázom.

"Nem számít. Elmegy, és én is elmegyek Marrel. Aláírtam a szerződést és felnőttként kell viselkednem."

 Elhúzódom és Niall szemébe nézek, próbálok mosolyogni. Annyira komolynak tűnik.

"Sajnálom, Ari. Bárcsak ne így alakult volna." Sóhajtok, de rá mosolygok. "Ha bármikor szükséged lenne egy barátra hívj, jó? Én ott leszek neked."

"Köszönöm." Mondom és megölelem, boldog vagyok, hogy találtam egy barátot. Egy igazit. És akkor is a barátom akar lenni, ha elmegy és amikor én is elmegyek Marrel. Sokat jelent nekem.

Ezután egy kicsit maradunk és próbálja elterelni a gondolataimat, így éneklünk. Véletlenszerűen éneklünk dalokat ritmusra. Még haza is futok a régi gitáromért és együtt játszunk. Minden dalt eléneklünk, ami eszünkbe jut, újakat is csinálunk. És még azt is megmutatom neki, amit neki és Ellának írtam és tetszik neki. Természetesen dolgozni fogok rajta, jobbá teszem majd.

"Ha befejeztem, "Mondom neki." Elküldöm majd neked. Felveheted és lehet a következő évi ajándékod Ellának. Képzeld el, amikor végre megtaláljátok egymást és átadhatsz neki minden ajándékot, amiket az évek során vettél neki."

Meglepettnek tűnik és érdekli az ötlet. 

"Tetszik... minden évre egy ajándék, amikor nem vagyunk együtt. " Mondja és bólintok. "Tetszik."

"Látod? És a dal az egyik lehetne!" Mondom izgatottan.

"Oh, de együtt is elénekelhetnénk. És felvehetnénk stúdióba. Csak Ellának. Nem akarom a következő albumunkra, tudod?"

"Jó buli lenne." Értek egyet.

És jó érzés tervezni arra az időre, amikor Marrel leszek. Valami, amit várni fogok. Valami, ami elviselhetőbbé teszi az egészet. Boldog vagyok, hogy legalább Niall ott lesz nekem.

Tovább ötletelünk, miközben tovább éneklünk. Azt mondja segítenem kell neki új dalokat írni, mert tudja, hogy egy nap a bandának vége és egész hátra levő életében dalokat akar írni. A tónál töltött idő alatt egy dalt írunk magunkról és egészen jó. Tényleg tetszik és a barátságunkról szól. Szeretek több témáról írni. Életről, barátságról, családról és kapcsolatról. Az élet tele van csodálatos dolgokkal, miért koncentrálnék egyre? A legtöbb előadó a szerelemről énekel, de több dalt akarok barátságról, tudjátok? Több dalt, ami azt mondja legyél  erős, amikor úgy tűnik a világod széthullik. Több dalt, ami azt mondja csodálatos vagy a hibáiddal együtt is, mert ezek a hibák tesznek különlegessé. Több dalt akarok az életről és kevesebbet a szerelemről.

Későre jár és alig veszem észre. Olyan könnyű Niallel beszélgetni, bár a legtöbbet a zenéről beszélünk, de tetszik. Kényelmesen érzem magam, biztonságban érzem magam. Érzem mennyire szereti a zenét, ahogyan én is. Nem csak az tart minket össze, hogy ugyan másképp,de mindkettőnk szívét összetörték, hanem a zene is és azt hiszem ez erősebb kötelék bárminél.

Tudom, hogy nem sok emberrel találkoztam életemben, de biztos vagyok benne, hogy olyannal nem fogok, aki ennyire szeretné a zenét és megértené az érzéseimet, mint Niall. Boldog vagyok, hogy a barátom.

"Kár, hogy holnap elmegyek, amikor most kezdtünk közelebb kerülni egymáshoz. Nem tudod mikor mész el?" Kérdezi és a fejemet rázom. "Nos, meg van a számom, szóval kapcsolatban maradunk. És holnap eljössz elköszönni tőlem? Az istállókhoz?"

Gondolkozom rajta. Nem vagyok benne biztos, hogy látni akarom, ahogy Harry elmegy, de el akarok köszönni holnap. Ráadásul, beszélnem kell Marrel.

"Oké." Egyezek bele és mosolyogva adja vissza a gitárom.

"Holnap találkozunk, Ari." Mondja Niall és megölel.

Amikor elmegy veszem észre, hogy nem reagáltam rosszul az ölelésre, nem lettem ideges, helyesnek tűnt. És ettől elmosolyodom.

Talán összetörték a szívem, talán elvesztettem a szabadságom, de nyertem egy barátot és lehetőséget, hogy újakat szerezzek. Nehéz munkával, de lehetséges. Ez nagyon jó. És ez boldoggá tesz.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: