Az egész napot Niallel töltöm és a tény, hogy Harry nem keresett csak megerősíti azt, amit már tudok. Niall és én megvigasztaljuk egymást úgy, ahogy csak mi vagyunk képesek. Úgy érzem ő az egyetlen barátom. Mesél nekem Elláról, az életéről és megnevetett, még akkor is, ha belülről össze vagyok törve.

"Jó lány vagy, Ari. Be kéne téged mutatnom Liamnek. Egy jó lányra van most szüksége." Mondja komolyan és én a homlokomat ráncolom. Emlékszem, hogy Harry említett valamit arról, hogy 
Liam mennyit változott és, hogy aggódtak érte.

"Azt hiszem eleget kaptam a One directionból." Nevetek. "De ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy talál valaki, aki segít ismét megtalálni önmagát. Az emberek néha elvesznek, túl sok elterelés zajlik körülöttünk. De visszatalálunk az utunkra. Ez a sorsunk." Mondom és Niall mosolyog.

"Igaz." Ért egyet és egymásra mosolygunk.

Niall segít, hogy jobban érezzem magam. Ugyanakkor rosszul is érzem magam miatta. Sokat mesél Elláról, az együtt töltött idejükről. A kis közös történetükről és imádom a szerelmüket, de féltékeny is vagyok, mert Harry nem szeretem engem így, de én őt igen. Legalábbis azt hiszem.

Most már értem a lányokat a számítógépek monitorai mögött. Tényleg. Szeretni egy fiút aki kedves veled, aki sosem fog viszont szeretni. Tudom mennyire fáj és talán nekem rosszabb, mert megtapasztaltam a kedvességét első kézből. Mosolyát, ölelését, kezeit összefűzve enyéimmel. Megtapasztaltam azokat a dolgokat, amik ezt az egészet a legfájdalmasabbá teszik számomra.

Amikor hallgatom, ahogy Niall beszél Elláról  utána akarok menni és elmondani neki mennyire szereti. Mennyire hiányzik neki és, hogy képesek együtt lenni. De Niall tiszteltben tartja Ella döntését, ami a szerelme legnagyobb bizonyítéka, így nekem is tiszteletben kell tartanom. Remélem és imádkozom, hogy egy nap megtalálják egymást. Megérdemlik.

Este elköszönök Nialltől a zene teremnél, de velem marad még egy kicsit. Lát a hangszerekkel és kíváncsi miért szeretem őket ennyire. De nem mondom el, helyette leülök a zongora elé és játszom neki. Egy dalt játszok, amit egyszer róla és Elláról írtam. Azt hiszem újra elő kéne vennem és dolgoznom rajta. Neki adhatom, igaz? Talán  használhatja ajándékként, ha találkoznak ismét.

"Wow! Ez elképesztő. Van szövege?" Kérdezi és bólintok. "Elénekelnéd nekem?" Kérdezi és Marre gondolok. Az egyességünkre. 

Miért érdekel? Elárult engem. Nem tartozom neki semmivel!

Szóval elkezdek játszani ismét és éneklek is, mikor befejezem tudom, hogy Niallnek sok kérdése van és mélyet sóhajtok.

"Én énekeltem tegnap este. Én írtam Mare dalát és a backstageből énekeltem. Ő csinálta az előadást." Mondom neki és arca tiszta ledöbbenést sugároz.

"De.. akkor.. te..."

"Nem vagyok képes közönség elé állni." Mondom neki. "Rosszabb pánik rohamom lenne, mint tegnap volt."

"De Ari, mindenki így érez. A színpad rémisztő és fenyegető. De tudod mi segít? Mi a varázslat, ami miatt ott tudunk lenni?" Csak pislogok. "A zene. A zene varázslat, amitől a világ tetején érzed magad, amitől úgy érzed semmi sem lehet rossz. És a zenéd csodálatos! A zenéd adja neked az erőt amire szükséged van."

"É-é-én.. nem vagyok rá képes." Mondom. El sem tudom magam képzelni a színpadon, emberek előtt.

"Meg kéne próbálnod, hogy biztos legyél benne nem vagy rá képes, ha ennyire biztos vagy benne." Teszi hozzá és csak vállat rántok és csak ekkor tűnik fel mennyire fáradt vagyok.

Amikor válaszolnék Niallnek az ajtó kicsapódik és megugrok, de Niall elkap, mielőtt leesnék. Látom, hogy Mare besétál, ragyog, ahogy még sosem láttam és ez felér egy tőrrel a szívembe.

"Ariel!" Énekli, de aztán megáll, amikor meglátja, hogy Niallel ülök. "Oh, van társaságod. Szia." Mondja csábosan, de tudom, hogy Niall nem kedveli. Csak csúnyán néz rá. "O-ké." Mondja tudva, hogy ennek a fiúnak nem jön be. Nem úgy, mint Harrynek. " Ari beszélnünk kell. Csodálatos hírem van!" Aztán Niallre néz kérően, hogy menjen el. Niall rám néz és engem kérdez rendben van-e és bólintok.

"Oké." Suttog és megpuszilja a fejem.  "De ha bármire szükséged van gyere a szobámhoz, jó? ÖT- oh- hatos." Mondja és én ismét bólintok.

Aztán feláll és elmegy. Mare rá mosolyog, de ő nem törődik vele. Mare felém siet, de amikor le akar ülni felállok. Nem akarok a közelében lenni. Nem akarom, hogy hozzám érjen. Elárult engem.

"Ari? Jól vagy?" Nem válaszolok csak hátat fordítok neki. "Ari?" Még mindig semmi válasz. "Oké....van egy tökéletes hírem, amitől újra beszélni fogsz, Ariel." Hallom, hogy feláll, így arrébb megyek. "Kaptunk egy szerződést! Egy ügynök beszélt velem tegnap este és azt mondta pontosan ezt keresi. Természetesen beszéltem neki rólad, hogy egyben járunk és találkozni akar veled, de ez csak formalitás-"

"Nem." Szakítom félbe és megölelem magam.

"Mi?"

"Azt mondtam nem. Sehova sem megyek veled. Azok után nem, amit tettél. Még az arcodat sem akarom látni." Folytatom, a fájdalom tisztán hallatszik hangomból. Ezelőtt soha senkivel nem beszéltem így.

"Mi?" Ismétli meg és ezúttal megfordulok.

"Láttalak tegnap este! Tudod hogyan érzek Harry iránt és leléptél vele. És ma rajta nevettél és a dolgokon, amiket mondott és--"

"Mi? Ma? A konyhába gondolsz? Nem is róla beszél--"

"Hallottalak!" Kiabálok meglepve magamat, de Maret jobban. "Hallottalak ma reggel. Láttalak tegnap este. Nem akarlak többé látni!"

Nehezen lélegzik és óvatosan néz engem. Elveszti mosolyát. "Te...hátat fordítasz nekem egy...fiú miatt?" Kérdezi és én a fejemet rázom.

"Nem, miattad és amiatt, amit tettél."

"Oh, nem. Ne gyere ezzel. Ismerlek, Ariel. Miatta van. Mindent félredobsz egy fiúért! Annyira tipikus. Az egészet egy fiú miatt csináltad!"

"Nem!" Kiabálok, de a fejét rázza.

"Tudnom kellett volna, hogy a kedves és ártatlan kinézeted mögött olyan vagy, mint a többiek. Még csak esélyt sem adsz! A legrosszabbat feltételezed. A legrosszabbat gondolod rólam, amikor semmi rosszat nem tettem! Hátba szúrsz egy fiú miatt!"

"Nem miatta van!"

"De igen!" Kiabál hangosabban. "Természetesen miatta. Miatta akartál magabiztosabb lenni. Miatta fogadtad el az alkut és most hátba szúrsz miatta. Nem az én hibám, hogy minden csinos lány után megy. Nem az én hibám, hogy a hírneve megelőzi! Nem kellene bíznod benne! Ő jött utánam tegnap. Nem fogadott el nemleges választ, kettesben akart beszélni velem. És folyton arról beszélt, hogy megmentettem és valamit a hangomról és más dolgokról, amikről fogalmam sem volt. Azt is mondtam neki, hogy nem az én hangom és ha a hang emlékeztette valakire, az te lehetsz!"

Élesen szívom be a levegőt, szemeim tágra nyílnak a ledöbbenéstől.

"Nem tudom mi folyik kettőtök között, de nem érdekel Harry Styles. Csak egy szerződést akarok és nem akarom, hogy a rajongói utáljanak. Még csak a barátja sem akarok lenni. Láttad mit tesznek a rajongói azokkal a lányokkal, akik a közelében vannak? Kegyetlenek! Rajongókat akarok, nem utálókat! Sosem lenne semmi közöm Harryhez." Nehezen lélegzik és nem tudom, hogy én egyáltalán lélegzem-e. "És ha ez nem elég, tudom, hogy tetszik neked. Sosem árulnálak el, Ariel. Nem vagyok olyan. Tudom mennyire fáj, ha valaki ezt teszi. Olyan világossá tettem a dolgokat, amennyire tudam." Érzem, hogy megtörik, és könnyeket pislog ki szeméből. "De te hátba szúrsz miatta. Tudod, mit? Örülök, hogy aláírattam veled azt a szerződést! Egy pillanatra azt hittem, hogy nem lesz rá szükség. Annyira kedves és jó voltál. Sosem gondoltam volna, hogy ezt teszed velem, de olyan vagy mint mások. Hátba szúrsz, amikor már nincs rám szükséged. Szánalmas. De tudod mit, Ariel? Nem vagyok hülye. Többé nem hagyom, hogy az emberek kihasználjanak. Aláírtad a szerződést. Nem sétálhatsz el. Főleg mivel aláírtuk a szerződést."

Teljese elfeledkeztem róla. Aláírtam a szerződést, ebben igaza van.

"És engedd meg, hogy felfrissítsem az emlékezeted, Ariel Hamilton," Folytatja. "Emlékszem a tizenhatos pontra? Nem? Nos, eszerint, ha az egyik fél meg akarja szegni a szerződésben leírtakat, amit már egyszer felajánlott a másiknak meg kell fizetni az árát. Nem én akarok kilépni, szóval nekem nincs aggódásra okom. De te...megszeged a szerződést egy fiú miatt. "

"Nem egy fiú miatt!" Kiabálok és remegek, mert nem gondoltam, hogy ilyen következményei lesznek ennek az egésznek.

"Akkor bizonyítsd be! Bizonyítsd be nekem Ariel, hogy nem egy fiúért tetted az egészet. Hogy nem árultál el egy fiú miatt."

Összezavarodottan pislogok és ő letörli könnyeit. Néhány lefolyik arcán én másrészről érzéketlen vagyok.

"Ő árult el téged és újra megteheti. Elhitette veled, hogy kedvel téged és másik lány után tepert. Ha nem a fiú miatt volt, akkor állj bosszút. Ha ezt megteszed hagyom, hogy elsétálj. Nem foglalkozom a szerződéssel és soha többé nem találkozunk. De be kell bizonyítanod, hogy nem egy fiú miatt van vége mindennek közöttünk. Bántsd őt úgy, ahogy ő bántott téged."

"É-é-én..."

"Rombold le a fiú képét, aki összetörte a szíved...aki lerombolta a barátságunkat." Suttogja  a végét és meg kell állnia pár másodpercre, hogy ne zokogjon fel. Én csendesen sírok, érzem a forró könnyeket legurulni arcomon. "Mutasd meg a világnak ki ő valójában."

"N-nem vagyok rá képes." Dadogom.

"Miért? Mert miatta tetted az egészet? Mert törődött veled? " Hallom a cinizmusát. Hallom az elárultság érzését hangjában. "Mutasd meg, hogy nem miatta van és széttépem a szerződést. Ha nem, akkor fel kell nőnöd és szembenézned a döntésed következményeivel. Ez az utolsó házi feladatod, Ariel. Válj felnőtté."

És ezzel elsétál, egyedül hagyva engem magamat ölelve és letörlöm könnyeimet. Szívem megfagyott és az elmém ködös.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: