Félve, rettegve és egy hatalmas csomóval a torkomban indulok el a backstageből, hogy csatlakozzak a partihoz. Azt hiszem három másodpercen belül pánik rohamot kapok.

Semmi szükség figyelmeztetni arra, hogy pánik rohamban nem lehet  meghalni, de engedjétek meg, hogy elmondjam nem így érzed, ha éppen eggyel küzdesz.

Annyi ember van itt és alig kapok levegőt. Átölelem magam és próbálok nem neki menni senkinek. Szemeimmel Harryt keresem szüntelenül, aki képes rá, hogy biztonságban érezzem magam ennyi ember között is. De nem látom és azon gondolkozom talán mennem kéne. Kezd minden kicsúszni a kezemből, őszintén azt hiszem a szívem bármelyik percbe kiugorhat a mellkasomból.

Úgy döntök túl sok ember van és nem fogom megtalálni Harryt. Meg kellett volna vele beszélnem, hogy találkozzunk valahol. Naiv voltam, hogy azt hittem képes vagyok megtalálni ennyi ember között. Így megfordulok és készen állok arra, hogy haza menjek. Megtettem, ami kellett, csodás volt és most mehetek haza, fekhetek az ágyamban és felidézhetem hogyan tapsolt a sok ember, mert tetszett nekik a dal. Tetszett nekik a Marrel közös munkánk.

De, amint sarkon fordulok, hogy haza induljak neki megyek valakinek. Ösztönösen cselekszem: hátralépek és karomat magam köré fűzöm, lenézek és próbálok kisebbnek tűnni, próbálok eltűnni.

"Ariel, jól vagy?" Kérdezi a személy és csak ekkor nézek fel. Ez az ember ismer engem.

Szemeim tágra nyílnak, amikor meglátom Niall komoly arckifejezését és próbál felém nyúlni. Egyenesen állok és idegesen pislogok. Ismerem Niallt, jól vagyok.

"Sz-szia Niall én... jól vagyok." Válaszolok és próbálok mosolyogni, miközben küzdöm, hogy a szívem lenyugodjon. A feszengésem nehéz kordában tartani, amikor neki megyek valakinek, ezen dolgoznom kell még.

"Én...Harry azt mondta nem fogsz jönni. Tudja, hogy itt vagy?" Kérdezi és a fejemet rázom nemlegesen.

"Ez... meglepetés akart lenni." Mondom és ő mosolyog, kezét visszaejti maga mellé és mosolya ellágyul.

"Őt kerestem, de eltűnt a bemutatás után. Csodálatos volt. Láttad? A dal csodálatos volt és a lány, wow, az energiája ragadós." Dicséri Maret és a mosolyom szélesedik. Niallnek tetszett a dal!

"Elképesztő." Mondom és büszke vagyok, hogy a barátomnak hívhatom. "Marenek hívják, a barátom."

"Nagyon tehetséges barátod van, Ariel." Mondja mosolyogva és nem bánom, hogy nem tudja, hogy én írtam a dalt és a közös munkánk, nem csak az övé. Annyira boldog vagyok, hogy tetszett neki a dal.

"Igen," Válaszolom magabiztosabban. Jó, hogy belefutottam Niallbe, valakibe, akit ismerek és akivel már beszélgettem korábban. Ez könnyebbé teszi a dolgokat.

"Lehetek a társaságod, amíg Harry fel nem tűnik? Hogy őszinte legyek nem akarok itt lenni, de miattad boldogan maradok." Ajánlja fel és mosolyom szélesedik. "Hacsak nem mész te is." Teszi hozzá sietve Niall és a fejemet rázom.

"Találkozni akarok Harryvel, mielőtt elmegyek." Válaszolok és ő bólint.

"Együnk valamit. A rágcsák isteniek, higgy nekem." Teszi hozzá nevetve, így vele megyek.

Nagyon jó most, hogy Niall velem van, valaki kedves és ismerős, aki segít szembe nézni a tömeggel. Rájövök, hogyha csak a jelenlétére koncentrálok, akkor könnyebb kizárni a többieket és nem túlterhelő az egész. Elviselhető és boldog vagyok, hogy eljöttem. A fejemben megjelent forgatókönyv sokkal rosszabb volt és be kell ismernem amikor egyedül voltam szenvedtem, de most már tudom kezelni.

Kedvelem Niallt. Úgy értem rendes, de bárcsak Harry lenne mellettem. De akkor is jó társaság a szőkeség. Fesztelen, ami ragadós.

De időről-időre feltűnik a viccek közepette, hogy mosolya eltűnik és körbenéz, mintha arra számítana, hogy valaki belép. És azt hiszem tudom kire gondol. De tudom, hogy nem fog visszajönni, amitől a szívem szakad meg értük.

"Remélem nem bánod, de...de hogy bírod a ma estét? Úgy értem...hogy...hogy érzed magad?" Kérdezem és azonnal megbánom, mert látom a fájdalmat szemeiben.

"Ma van a szülinapja, tudtad?" Kérdezi és én bólintok, mert emlékszem, hogy Harry említette. "Ma még nehezebb.  Úgy értem, ez az egész hely emlékeztet rá, de a mai nap.. nehezebb."

Kicsit közelebb lépek, mert kétségbeesetten akarom, hogy megnyugodjon. Egy barát, akinek fájdalmai vannak. Kezemet lassan karjára teszem és gyengéden megszorítom.

"Elmondhatod nekem." Mondom. Talán nem vagyok jó a beszédben, de meg tudom hallgatni.

"Hiányzik Ella." Vallja be és látom a szomorúságot szemébe, értem, hogy a saját szívem is fáj. "Amikor találkoztam vele tavaly és elmondta, hogy ma van a szülinapja, azonnal valami különlegeset akartam tenni érte. Tavaly együtt voltunk a bálba, de nem tudtam, hogy a szülinapja is. Szörnyen éreztem magam." Nevet jó kedv nélkül. "Miután elmentem innen, amikor ténylegesen kisétált az életemből, vettem neki egy ajándékot, tudod? Csak.. megláttam ezt a nyakláncot. Egy álarcból volt és a tavalyi bál beöltözős volt. Találkoztunk és nem tudtuk ki  a másik. Elvesztette a maszkját és én megtartottam neki, őt kerestem." Mondja és én mosolygok rajta.

"Igen, mint Hamupipőke." Nevet Niall. "Szóval megvettem neki a nyakláncot még ha nem is tudtam, hogy találkozunk-e még valaha. Még mindig remélem, hogy találkozom vele egy nap és átadhatom neki az ajándékát... és az ez évit. Tudod nagyon szereti a lovakat, egy nap megláttam egy lovas pulcsit. Kényelmes és csinos és el tudtam képzelni, ahogy rám mosolyog. Meg kellett vennem neki, még ha nem is találkozom vele ma. Nem tehetek róla. Nem tudom kiölni magamból a reményt, hogy egy nap még találkozok vele."

   Őszintén a könnyeimmel küzdök. Ahogyan beszél róla, a kinézete, amikor beszél róla a szívemet türi össze és féltékeny vagyok. Annyira szereti és még sem lehet az övé. Úgy szereti őt, mint a fiúk a tipikus történetekben a lányokat, feltétel nélkül. Úgy szereti Ellát, ahogy én is szeretem, hogy valaki szeressen egy nap. Ahogy apa szerette anyát. Amilyen az igaz szerelem.

Közelebb lépek és felajánlok neki egy ölelést, amit el is fogad. Nem tudom mit mondhatnék.

"Annyira hiányzik.  Ma jobban, mint bármikor." Vallja be és szorosan ölel, ahogy én is őt. "Tudom, hogy jól van és elfogadtam a döntését. Eleinte nehéz volt, tudod? Azt gondoltam 'miért nem lehetünk együtt, ha szeretjük egymást?' de aztán megértettem, megértettem, hogy térre van szüksége." Hallom kuncogását, miközben még mindig öleljük egymást. " Nem lenne az én Ellám, ha rögtön visszajönne. Nem lenne az a lány, akibe beleszerettem, a lány, aki a szabadságot értékeli a legjobban. Ezt akarta és megkapta és élveznie kell, egyedül. Most már tudom , egy évvel később, de ez nem jelenti azt, hogy nem hiányzik."

"Te...még mindig szereted." Mondom és nem kérdezem.

"Igen, azt hiszem egy részem örökre szeretni fogja, tudod?" Elhúzódik, de kezei a vállamon vannak. "Őrült vagyok? Úgy értem nem fogom többé látni."

"Fogod." Ígérem meg neki, biztos vagyok benne. "Amikor úgy kell lennie, mindig megtalálják egymást az emberek. Meg fogod őt találni, amikor eljön az idő, Niall."

Lassan elmosolyodik újra és látom a reményt kék szemeiben, reményt, amit előtte nem láttam.

"Tényleg ezt gondolod?" Kérdezi és én bólintok.

"Teljesen őszintén. Szereted őt és biztos vagyok benne, hogy ő is szeret téged. Csak ez nem a legmegfelelőbb idő. És biztos vagyok benne, hogy amikor eljön a ti időtök, minden várakozás megéri majd." Biztosítom.

Őszintén nem tudom miért hiszem ezt, de a szívem ezt súgja, mert ez az igaz. Minden porcikámmal hiszek ebben.

"Köszönöm, Ariel." Mondja és hatalmas mosoly ül arcán, ahogy enyémen is.

"Szívesen. Ella tényleg nagyon szerencsés lány, hogy valaki ennyire szereti." Mondom neki és mosolya ismét szomorú egy kicsit. "Remélem egy nap engem is így fog szeretni valaki. Varázslatosan hangzik."

Kuncog és ezúttal zavarba is jön. "Ariel csodálatos vagy. Biztos vagyok benne, hogy jönni fog a megfelelő srác." Mondja és én elpirulok.

Egyetlen fiú jut eszembe, a  fiút, akit akarom, hogy úgy szeressen egem, mint Niall Ellát. És ez a fiú Harry. De még azt sem tudom kedvel-e. Belém tudna szeretni? Lehetséges ez egyáltalán vagy csak álmodozom, ismét?

Észreveszem, hogy Niall körbenéz, keres valakit. Nem hiszem, hogy Ellát, mert amikor őt keresi máshogy néz ki. Most biztos abban, hogy, akit keres az itt van, csak próbálja megtalálni.

"Mit csinálsz?" Kérdezem és ismét rám néz.

"Keresem a megfelelő fiút." Válaszol és lefagyok.

Mire céloz? Harryt keresné? Gondolhatja, hogy Harry az, aki tudna szeretni engem?

Oh, Ariel. Ne legyél túl izgatott.

De Niall feladja, látom abból, ahogy vállát leereszti és érzem, hogy a szívem nehézzé válik. A remény, hogy Harryt kereste meghal benne.

A remény veszélyes dolog, mert egy másodpercre erősnek érzed magad és aztán teljesen legyőzöttnek. Ez gyorsabban megöl, mint egy golyó a szívedbe.

"Egyébként, akarsz táncolni? Biztos vagyok benne, hogy Harry öt perc múlva megjelenik majd engem keresve." Nevet és én elmosolyodom. "Tudom, hogy nagyon határozott, de tényleg nem tudja, hogy kell ezt kezelni. Köszönöm, hogy meghallgattál, Ariel. Azt hiszem túl sokáig volt ez elnyomva bennem."

"Akkor beszélhetsz nekem Elláról, amikor csak akarsz. Imádni való történet." Mondom neki és mosolyog, miközben a tánctérre vezet.

Egy pop slágerre táncolunk, jól szórakozunk. Nagyon kedves, de még mindig gondolkozom, Harryt keresem és nem tehetek róla, de körbe nézek időről-időre. Egyik pillanatban azt hiszem meglátom és megállok, hogy biztosra menjek.

Igen, ez Harry. És nincs egyedül. Csábítóan mosolyog egy lányra. Egy lányra, aki ismerek. A lányra, aki szintén csodálattal mosolyog rá.

Érzem az első tőrdöfést a mellkasomban, a fájdalom megfullaszt. És csak fokozódik, amikor látom, hogy elfogadja a lány a neki felajánlott kezet és aztán együtt elsétálnak, messze a bálteremtől.

Miért megy el innen Harry Marrel?

BelWatson kisebb megjegyzése:  Mielőtt azt mondanátok "Tudtam" gondolkodjatok: "Ez nem túl nyilvánvaló? Miért ír Bel valami ennyire egyértelműt? oh... biztosan valami másról van szó!" És próbáljatok a valódi okra gondolni, miért írhattam ezt. *ördögi vigyor*

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: