Az igazat megvallva, közel sem olyan rémes a helyzet, mint amire számítottam. Harry társasági ember, mint Mare és nem okoz neki gondot apával beszélni. Hamarosan nevetnek és jól érzik magukat, míg én csak nézem őket. Fogadok Jimmy nevetne ezen. Valójában észre sem vesszük, amikor  elérkezik az vacsora idő, így apa meghívja Harryt. Vacsorát készítek és azt hiszem Harry apával marad, hogy beszélgessen vele, de velem jön a konyhába és segít nekem.

"Apukád nagyon kedves." Mondja, miközben a salátát készíti.

"Igen," Értek egyet. "Imádom. Nehéz neki mióta anya meghalt, de jó munkát végzett kétségtelenül."

"Ez csodálni való, tudod? Apának és anyának lenni egyszerre." Teszi hozzá Harry és egyetértően bólintok.

"És én sem tettem könnyűvé számára. Iskolába küldött, mert anya tanított addig, mivel minden iskola messze van. De az iskolában nem beszéltem senkivel. Ez a sulinak és apának is gondot okozott. Ekkor diagnosztizálták a szociális szorongási zavarom." Meglep milyen könnyű Harrynek mesélni. Sokkal könnyebb, mint Marenek vagy bárki másnak.

"Biztosan nehéz lehetett, de most már jobb. Úgy értem jobban vagy.  Barátok vagyunk, nem?" Mondja és megfordulva látom, hogy engem bámul édesen mosolyogva.

"Igen," Mondom, de eszembe jut, amikor olyan közel voltunk egymáshoz, amikor közel hajolt hozzám, amikor megöleltük egymást, amikor a kezemet fogta és összefűzte ujjainkat. Barátok ilyet nem csinálnak, igaz? De ha nem barátok vagyunk, akkor mik?

"Jó." Ennyit mond, mielőtt elfordul és a salátára koncentrál ismét.

Ezután átlagos dolgokról beszélgetünk és amikor kész a vacsora akkor odamegyünk apához a nappaliba. Kellemes este, de mennem kell a központba, mint mindig és felajánlom Harrynek, hogy elviszem. Csak ekkor jön rá apa, hogy ő egy vendég, ami azt jelenti, hogy híresség. Nem tudom apa mit gondolt korábban, de az arca megfizethetetlen, amikor összeteszi a darabokat.

A központban Harry bekísér a zene terembe és nem megy el addig, amíg Mare meg nem érkezik. Még a hangszerekkel is segít nekem. Amikor Mare besétál veszem észre, hogy Harry viselkedése megváltozik és eszembe juttatja, amit előtte mondott nekem.  És rosszul érzem magam, mert ez miattam van.

"Sziasztok!" Köszön boldogan Mare és Harry csak kedvesen mosolyog. "Jó napotok volt?" Kérdezi és egy mindent tudó vigyor ül arcán és elpirulok, mert tudom, hogy ez mit jelent.

"Majdnem meghaltunk." Válaszol Harry és én levegő után kapok. "Beleestünk a tóba és elmerültem, de megmentett."

Ránézek és látom, ahogy Marre bámul, várja, hogy valamit mondjon. De azt sem tudja, hogy első alkalommal megmentettem Harryt, így nem reagál és látom, hogy ez frusztrálja Harryt,

"De ettől eltekintve jó volt." Szakítom félbe és Mare mosolya szélesedik.

"Ez remek. Örülök. A tizennyolcadik szülinapod nem múlhatott el átlagosan, igaz? És egy halálközeli élmény még jobbá teszi." Viccelődik és idegesen nevetek.

Harry rám néz és nézése ismét megváltozik, gyengédebb és kedvesebb és ez annyira igazságtalan Marrel szemben, mert nem csinált semmit. Az egész az én hibám, hogy gyáva vagyok és nem mondom el neki az igazat.

"Nos, hagyom, hogy tegyétek a dolgotokat. Majd találkozunk, Ariel." Mondja és felém hajolva arcon puszil.

Most először csinált ilyet és érzem, hogy megfagyok. Hátralép és melegen rám mosolyog, amitől érzem újra élek.

"Boldog szülinapot még egyszer." Suttogja Harry, mielőtt  megfordul és elmegy. "Viszlát, Mare." Mondja, mielőtt kimegy az ajtón és egyedül hagy minket.

Amikor Marre nézek látom, hogy vigyorog és majdnem megfulladok. "Imádni valóak vagytok. Tényleg."

Lesütöm a szemem, arcom ég és a szívem újra gyorsan dobog.

"Egyébként, van egy jó hírem, Ari!" Kiállt fel izgatottan és közeledik felém, szemei ragyognak. "Beszéltem a nagynénémmel, Rhondával. Nagyon furcsa, de kedves volt velem. Főleg, az utóbbi hétben, nem tudom miért. "Mondja Mare és azt hiszem Ella múlt héten volt itt. Mondta, hogy el fog jönni, hogy megnézze Rhonda jól bánik az alkalmazottakkal és azt hiszem ez működik. "Nos, lényegtelen, nem az igazi nagynéném, segít nekem. Nos, nekünk! Elmondtam neki mindent arról, amit csinálunk és még a videót is megmutattam neki és találd ki mi történt!"

Pislogok nem tudva, hogy mi történt azután.

"Felajánlott egy fellépést a Nyári bálon! Nem csodálatos?" Fakad ki Mare és gyenge kifejezés azt mondani, hogy ledöbbenek. "Tudod mi az a Nyári bál igaz? A központ legnagyobb szabású programja!"

Mare nem lehetne izgatottabb, de és rosszul érzem magam, az információt feldolgozom és a célzás tudatosul bennem.

Először is, ez azt jelenti, hogy el kell mennem a bálra, amire nem vagyok képes. Másodszor pedig emberek előtt fogunk fellépni és ötletem sincs, hogy fog ez működni. Harmadszor, pedig azt jelenti, hogy öt napunk van.

Oh, azt hiszem rosszul leszek.

"Nem, nem, Ari. Ne nézz így! Minden rendben lesz. Bízz bennem! Csak egy dal és már most elterveztem az egészet. Senkivel nem kell szembenézned, de ott lehetsz a bulin. És vedd ezt egy házinak. Emberek között lenni. Nem kell beszélned velük, de gyakorolhatod a szorongásod irányítását, amikor tömegben vagy. És mik a lehetőségek, ha ezt megcsináljuk? Albumot felvenni egy dolog, de élőben előadni egy másik és ha itt megtesszük máshol is képesek leszünk." Beszél gyorsan és izgatottan Mare.

"Ha ajánlatot kapunk." Emlékeztetem és ő tapsol.

"Ez e legjobb része, Ari! A Nyári bálra sok fontos ember jön, nem csak hírességek. Rhonda nagynéni a médiában dolgozó embereknek is küldd meghívót, mint például ügynökök! Kaphatunk egy ajánlatot, ha jól végezzük a munkánkat a színpadon. Tudom, hogy képesek vagyunk rá. Ari, ez a lehetőségünk."

Mély levegőt veszek és próbálok megnyugodni és látom mi értelme: a legjobb esélyünk, hogy szerződést kapjunk. És ha megyek és részt veszek a bálon meglephetem Harryt. Vele tölthetem az estét. Ez az egyetlen esélyünk, hogy együtt menjünk a bálra, mert őszintén nem hiszem, hogy lesz következő alkalom, ahogy ő állította.

Talán meg tudom csinálni. Tudom, hogy Mare mellettem lesz  és segít, ha megfulladnék.

"Kérlek, Ari, csináljuk meg. Előadjuk a dalt, amit írtál nekem. A backstageből énekelsz és én leszek a színpadon. Foglalkozom az emberekkel, te pedig a zenével. Kérlek." Erősködik és én mély levegőt véve gondolkozom.

A másod percek múlásával értelem nyer, és biztos vagyok benne, hogyha az emberek látják Maret a színpadon imádni fogják és ajánlatot fogunk kapni. És ez az esélye Marenek, hogy sztárrá válhasson, amire vágyik.

Ez lehet az álmunkhoz vezető ajtó és, ha nem működik akkor maradunk úgy, ahogy vagyunk. Nincs veszteni valónk. És utána az egész bált Harryvel tölthetném.. nos, ez még jobb lenne.

"Kérlek, Ari. Ez a Nyári bál. Nem akarsz menni? Az idei téma a Regency Era! Nem akarsz Harryvel táncolni, aki Mr Darcynak van öltözve? Nem lenne romantikus?"

Elképzelem szavait. Látom Harryt felöltözve és a szívem megdobban.

"Ígérem segítek mindenben! Ruha, haj,smink! Mindenbe! Ari, tényleg mef tudjuk csinálni."

Tudom, hogy mennyire sokat jelent neki és ennyi megtehetek a barátomért, igaz? Legalább megpróbálhatom?

"Oké." Értek egyet végül és Mare annyira boldog, hogy megölel, de abban a pillanatban a földön kötünk ki és mindketten nevetünk.

"Köszönöm, köszönöm, köszönöm!" Mondja kuncogás közben Mare. "Ígérem, hogy nagyon jó lesz és aztán sok ajánlatot fogunk kapni."

Csak nevetek és visszaölelem. Nem vagyok optimista, de remélem legalább jó előadást csinálunk és jól fogjuk érezni magunkat.

"Ideje gyakorolni! Gyerünk, gyerünk. Hadd mondjam el a részleteket!"

És megteszi. Elmondja mit tervezett, az embereket akik segítenek nekünk és a műsortervét. Annyira kreatív, óvatos, ahogy elmagyarázza mit lát, izgatottá válok és elkezdem elhinni, hogy ezúttal megcsináljuk. Ez tényleg a valaha volt legjobb esélyünk.

És a következő öt napban sokat gyakorlunk, hogy tökéletes legyen, még az is, amikor a közönséghez beszél. Minden lépés gondosan megtervezett, segít nekem estélyi ruhát szerezni. Találunk egy ruhát, amit Renee egyszer használt, amikor Emmát játszotta a színházban, Jane Austin novvelájából.

A napok teltével egyre izgatottabbá válok és még Harrynek is feltűnik, de nem mondom el neki miért. Meg akarom lepni aznap este.

"Szóval, a Nyári bál holnap lesz," Mondom neki előtte reggel, amikor a tóhoz jön, hogy találkozzunk.  "Még mindig mész?" Kérdezem és bólint.

"Úgy értem, nem vagyok izgatott. Inkább Niall miatt." Mondja és a homlokomat ráncolom. "A Nyári bál Ella születésnapja is egyben, szóval Niall elég letört. Nem akar menni, de azt hisze jó, ha eljön és szembenéz a bállal és tovább tud lépni."

"Oh" Mondom és Niallre gondolok. Szegény fiú, egész éjszaka emlékek fogják kísérteni és nagyon fog neki hiányozni. Milyen lehet ez Ellának? Ella vajon gondolt rá, amikor itt volt? "Biztos vagy benne?"

"Igen," Válaszol. "Jobb szembenézni a rémálmaiddal, mint a szobádban elbújni előle."

Bólintok és félre nézek, a nyaralóhoz megyek  a tiszta törölközővel és a takarókkal.

"Bárcsak eljönnél velem." Motyogja és megállok egy pillanatra, de nem fordulok meg, hogy ránézzek.

"Sajnálom." Mondom és nem azért mondom, mert nem megyek, hanem mert eltitkolom előle, hogy igen. De természetesen ő ezt nem tudja és ezért jó meglepetés lesz.

"Igen, tudom, rendben van." Mondja és újra sétálok mosolyogva.

Alig várom a holnap estét.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: