Moth guy: Angol szlengben a "moth", olyan ember, aki népszerű emberek/helyek körül van mindig, és ezzel próbál ő maga is népszerűségre szert tenni - persze sikertelenül. Az átvitt jelentés abból ered, hogy a molylepkék is a fényes lámpák körül keringenek. A "moth" amúgy általában csúnyácska, tehetségtelen és/vagy kiközösített embert takar.  <-- köszönet érte Nevra Wright- nak :)

Becsukom az ajtót magunk mögött, amikor végre megállunk és észreveszem milyen nedvesek is vagyunk. Csontunk átfagytunk. Ha nem lett volna elég, hogy a tóba estünk még esett is. Tipikus Anglia!

Harryvel mindketten próbálunk egyenletesen lélegezni és egymást nézzük. Tudom, hogy sajnálja, de ajka szélén mosoly bújik meg és pár másodperc múlva nevetésben tör ki és én is. Ok nélkül. Csak a helyzeten nevetünk, amiben vagyunk.

"S-sajnálom." Mondja még mindig nevetve és a fejemet rázom.

"Semmi baj, vegyük le ezeket a nedves ruhákat. Keresek neked valamit." Mondom és elindulok előre ő, pedig követ.

Az első dolog, amit megfogok az pár törölköző, amit a kezébe adok. Aztán a nappaliba vezetem és feltekerem a radiátort, mert bár nyár van, halálra fagyunk. Azok után , hogy ruhástól estünk a tóba.

 "Hozok neked valami, amit ruhái közül. Vedd le a ruháidat és, ha akarod kiteríthetjük őket száradni. Mindjárt jövök." Mondom Harrynek és ő bólint.

Elfordulok, amikor leveszi a cipőjét és apa szobájába megyek, hogy valami nadrágot és felsőt szerezzek neki. Aztán visszamegyek a nappaliba, de amikor meglátom rájövök nekem kellett volna először átöltöznöm és időt adni neki, hogy leöltözzön. Majdnem elejtem a ruhákat a kezemből, amikor meglátom csupasz lábát és a farmerjában áll, a pólójával a kezében, amiből csepeg a víz.

Azt hiszem valami hangot adtam ki, mert Harry megfordul és látja, hogy tátott szájjal bámulom. Sosem fedeztem fel tetkóit. Úgy értem, láttam párat a karján, de sokkal több van rajta. Néhány nagyn részletesen kidolgozott, mint a hajó és a madarak, mások olyanok, mint a firka, ami furcsa kombináció. De a tetkó, ami a legjobban megragadja a figyelmem - és segít, hogy ne a csupasz felsőtestét bámuljam - a molylepke? A hasán. Amiről Ella mesélt nekem! Nagy és nagyon részletesen kidolgozott és semmi értelme nincs.

"Oh, visszajöttél." Mondja édesen mosolyogva, de a tetkóját nézem tovább.

"Ez....ez egy molylepke?" Kérdezem a tetkóra mutatva. "Miért egy molylepke?"

"Oh, ezt ne már megint!" Nyafog és én zavartan nézek rá. A sokk, hogy félmeztelenül látom teljesen elmúlt. "Ez egy lepke!"

Meglepetten pislogok és közelebb lépek hozzá, hogy jobban megnézzem. Úgy néz ki, mint egy molylepke. Úgy értem,  sok lepkét láttam, de azok másképp néznek ki. A szárnyak általában mások. A molylepkék néznek úgy, mint  a tetkója.

"Ez egy molylepkének néz ki." Motyogom és ő morog egyet. "Sajnálom, ez csúnya volt. Sajnálom." Kérek bocsánatot és rájövök mit csinálok. És ahogy ezt kimondom észreveszem, hogy félmeztelen előttem, még mindig nedves. Apró vízcseppek hullanak hajából a testére és lassan folynak le puha bőrén. Hirtelen gombócot érzek a torkomba és a nyelvem elnehezedik. "H-h-hoztam.. neked... ruhákat." Dadogom és félre nézek, miközben odaadom neki őket. "Még egyszer s-sajnálom."

És ezzel elfordulok és elsétálok. Szégyellem magam, amiért sértegettem a tetkójával kapcsolatban és, amiért olyan közel voltam, miközben ő félmeztelen volt. Nem tudom kitörölni a képet a fejemből, és most hogy már nem vagyok előtte még több részletet figyelek meg. Ahogy az izmai kemények, azt mutatják biztosan jár edzeni. Vagy a bőre színe. Nehezen nyelek egyet és a fejemet rázom, próbálom kitörölni a képet, de nehéz.

"Elég volt, Ariel!" Szidom le magam és a mosdóba sétálva leveszem a ruháimat és az alsóneműmet és száraz, meleg ruhákat veszek fel. Arra koncentrálok, hogy felöltözök Harry helyett, de nehéz. Tovább próbálkozom és amikor végzek , megszárítom a hajam a törölközővel, mielőtt elfogadom, hogy vissza kell mennem Harryhez.

Lassan sétálok és érzem, hogy arcom lángol. Szerencsére, amikor visszaérek már teljesen fel van öltözve és a nedves ruháit tartja körbe nézve és próbálja kitalálni mit tegyen velük.

Hallja, hogy jövök, mert megfordul és rám mosolyog. Érzem, hogy arcom még jobban lángol. "Szia." Mondja és én élesen szívom be a levegőt. Nem tudom miért vagyok ennyire ideges. "Száraz vagy! Most már senki se fagy meg. Bocsánat, hülyeség volt tőlem."

"Ne aggódj." Suttogom és fejét oldalra billenti, engem vizsgál és félek rájön végig rá gondoltam.

Eldöntöm, hogy valami hasznosat teszek, így közelítek felé és a ruháiért nyúlok. A mosókonyhába viszem őket az enyémmel együtt, hogy megszáradjanak. Remélem nem bánja. Amikor visszamegyek látom, hogy a házat nézi.

"Tetszik, nagyon meghitt." Mondja és a kandallóhoz sétál. Természetesen nincs benne fa vagy ilyesmi, csak egy kicsit fűtünk nyáron, amikor igazán hideg van. A kandalló télire van és felette sok kép van rólunk, a nővéreimről, apáról és rólam. "Ez te vagy?" Kérdezi és megfogja az egyik képet, amin anyával játszunk a családnak. Mindketten zongorázunk, azon a zongorán, amit már el kellett adnunk.

"Igen," Válaszolok. "Anyával. Ő tanított meg zongorázni." Mondom neki közelítve és boldog vagyok, hogy számomra kedves dologról beszélünk.

"Ez király. Mindketten boldognak tűntök."

Csak mosolygok. Boldog voltam, amikor gyerek voltam, anyával különleges kapcsolatom volt. Erre a képre nézve csak még jobban hiányzik. "Hiányzik...de minden alkalommal, amikor játszok közelebb érzem magamhoz. Mint ezen a képen. Ma  apától kaptam egy gitárt. Ajándék az egész családtól, és Maeve-nek neveztem el anya után."

"Anyukád... meghalt?" Kérdezi és bólintok. "Sajnálom, Ariel. Nem tudtam!"

"Semmi gond. Rég történt és fokozatosan történt. Felkészített rá minket." Mosolygok őszintén, így tudja tényleg így gondolom. "Egyébként, jól vagy?" Kérdezem végig nézve rajta a feje búbjától a kis lábujjáig, és észreveszek egy kis vér csíkot a haja vonalánál. "Ez vér?" Kérdezem és a homlokához nyúlok.

Nem mozdul, még a lélegzetét is visszatartja, ahogy hozzáérek, csak akkor nem amikor a sebhez érek. Csak akkor szisszen fel fájdalmasan.

"Istenem, beütötted a fejed! Kérlek, ülj le, elmegyek az első segély dobozért, hogy kitisztítsam. Nem nagy egyébként." Nem engedem, hogy panaszkodjon vagy valami.

Leül és én valamit keresek, amivel kitisztítom a sebet. Próbálok sietni, hogy ne kelljen sokáig várnia. Örülök, hogy ott voltam. Rosszabbul is elsülhetett volna, ha egyedül van. Ez arra az estére emlékeztet, amikor megmentettem szintén és feltűnik a különbség. Ezúttal meggyőződök róla, hogy jól van, nem futok el, amikor felkel. Ezúttal tényleg végig segítek neki.

Azt hiszem ez a legnagyobb fejlődés.

Visszamegyek az első segély dobozzal és még mindig vár, így gyorsan dolgozok. Csak egy vágás, de ha a vágás a fejeden van jobban vérzik, mint máshol és ezért sokkal rosszabbul néz ki. Sziszeg, amikor megtisztítom, de nem panaszkodik jobban. Olyan óvatos próbálok lenni, amennyire csak tudok.

A lábai között állok, míg ő ül én vagyok a magasabb és le kell néznem, miközben ő felnéz rám. Habár a sebre koncentrálok érzem, hogy néz és a szívem gyorsabban dobog, attól félek meghallja.

"E-egyébként, sajnálom, amit a tetkódról mondtam. " Mondom, hogy megtörjem a csendet és ő kuncog. "Én csak...Úgy néz ki, mint egy molylepke, de ha azt mondod lepke, akkor lepke."

Még mindig nevetve válaszol. "Semmi baj, nem te vagy az első, aki ezt gondolja. " Mosolygok, mert tudom kiről beszél, de nem mondhatom el neki, igaz? Tudná, hogy találkoztam Ellával és, hogy nem mondtam el neki korábban. "Ella mindig moth fiúnak hívott."

Kuncogok, ahogy elképzelem a helyzetet.

"Megszoktam. Volt olyan, hogy kezdtem elhinni tényleg egy molylepke. Úgy néz ki, mint egy molylepke, igaz?" Folytatja tovább és én bólintok még mindig mosolyogva. "Azt hiszem azután az év után nem csináltam tovább, mert Ellára emlékeztetett. Először dühös voltam, tudod? Hogy elfelejtett minket."

"Biztos vagyok benne, hogy nem." Mondom és ő sóhajt.

"Tudom, ez az elfogadás eleje volt." Mondja és abbahagyva a munkát a szemébe nézek.

Harryt és Niallt is bántotta Ella döntése, másképpen, de kétségtelenül. És végül idejöttek, remélve, hogy újra látják. Ez lenyűgöző.

"Egyébként tényleg nem kell aggódnod. Nem sértődöm meg, ha azt hiszed ez egy molylepke." Mosolyog rám és  én is ezt teszem, majd visszatérek a sebhez, hogy rendesen kitisztítsam.

 Hátrasimítom a haját ujjaimmal, megvizsgálom máshol van-e sérülése. Érzem a gyomromban lévő lepkék mozgását, amikor  ujjamat végig futtatom hajában. Talán nem pillangók, hanem molylepkék.

Kuncogok a gondolatra.

"Mi az?" Kérdezi és én csak újra a szemébe nézek mosolyogva.

"Semmi, csak valami hülyeségre gondoltam." Válaszolok, kezem még mindig a hajában van. Sebe már nem vérzik, de nem lépek hátra.

Amikor rájövök milyen közel vagyunk, valószínűleg a személyesterében vagyok, de úgy tűnik nem bánja. Melegen mosolyog rám, szemeimbe néz és érzem, hogy a szívem őrülten dobog.

Lassan kezdi elveszteni mosolyát és arckifejezése megváltozik, valami mássá válik a szemében és nehezen nyelek, hirtelen gyengének érzem magam. Úgy érzem a világ összezárul körülöttünk és nincs hova menekülnöm.

"Ariel..." Suttogja gyengéden és nehezebben veszem a levegőt, mint, amikor befutottunk a házba.

Felfelé mozdul, csak egy kicsit, közelebb hozzám. Nem vagyok magas, de ő igen és még így is, hogy ül a magasságbeli különbség nem nagy, így amikor közeledik megijedek. Szemeim tágra nyílnak a sokktól és az egész testem lefagy, nem tudom mit csináljak.

Mit fog tenni?

Bármit is tervezett feladta, amint meglátta arckifejezésem, amikor rájön, hogy még levegőt sem veszek. Újra leül és félre néz. Kezeim leesnek hajából és ledöbbentem pislogok.

Harry.....meg akart.. csókolni? Miért? Miért tenné ezt? Ez jelentheti azt..... hogy... hogy v-vannak érzéseim irántam? 

Kezem a szám elé teszem elképedve. Istenem.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: