"Harry." Mondom és képtelen vagyok küzdeni mosolyom ellen vagy a gyomromban éledő pillangók ellen, csikiznek és nevetésben akarok kitörni tőlük.

Itt van! És el sem hiszem milyen izgatott vagyok.

Harry sugárzóan rám mosolyog, ahogy közeledni kezd és én nem mozdulok, csak bámulni tudom és még mindig idiótán vigyorgok. Idővel szemtől-szemben vagyunk, a szívem gyakorlatilag a torkomban dobog  és mély levegőt veszek, hogy lenyugodjak,

Harry nem próbál megölelni úgy, mint Carl tette, habár biztos vagyok benne, hogy rá nem reagálnék úgy. Ki tudja? Talán bepánikolnék, ha meglátnám, hogy próbál megölelni. Mert nem vagyok benne biztos, hogy örülök-e neki, hogy nem próbál megölelni, de helyette a kezemért nyúl és finoman addig emeli fel, amíg egy gyenge és édes csókot hint rá. Felesleges megemlítenem, hogy a pillangóim megőrülnek és szorosan préselem össze ajkaimat, így nem ejtek ki furcsa hangot. Plusz, óvatosan néz engem, így minden reakciómra figyelnem kell.

"Jó napod volt eddig?" Kérdezi gyengéden és még mindig a kezemet tartja. Természetesen feltűnik, hogyne tűnne fel?

"Igen" Válaszolok mosolyogva. "Apa és Timmy megleptek ágyba reggelivel. Még ki is nevettek a hajam miatt." Teszem hozzá és nevet.

Lenézek a kezeinkre és, amikor Harry meglátja, hogy észrevettem, hogy még mindig tartja a kezem, elengedi. Megbánom, hogy ezt tettem, valószínűleg azt gondolta kényelmetlenül érzem magam vagy valami, amikor csak megbabonázott tettével.

"Nos, remélem most már szabad vagy, mert a nap hátralevő részére tervem van számunkra." Mondja és mosolygok, próbálom nem mutatni, hogy azt kívánom bárcsak meg fogná a kezem ismét.

"Menjünk." Válaszolom és mosolya annyira aranyos.

Aztán észreveszem, hogy van pár cucca a furgon mellett, így amikor beszállunk, meggyőződik arról, hogy betegye a kosarat is. Igen, egy kosár, amivel az emberek piknikezni mennek. Ha ez a terve, akkor nagyon aranyos. Olyan rég nem piknikeztem. Amikor gyerek voltam anyával mindig piknikeztünk a kertben, mert a filmekben mindig olyan aranyos és kiakartam próbálni. Mindig szerettem őket.

Harry megkér, hogy csak a tóhoz menjünk vissza , így követem az utasítását és amikor kiszállunk a dokkra vezet.

"Nos, remélem szereted az édességeket." Mondja és leteszi a kosarat a fadokkra és elővesz egy piros abroszt. "Meg kellett vesztegetnem a szakácsot, de minden hozzávalót én vettem meg."

Lenyűgöző, csak még nagyobbra nyílik  a szemem, amikor elővesz pár szendvicset, gyümölcsöt, üdítőket és egy kis dobozt, de nem látom a tartalmát.

"Mivel ez a kedvenc helyed azt gondoltam remek lenne itt egy piknik." Mondja és kezét nyújtja felém, én is leülök mellé. "Kérlek, csatlakozz hozzám."

"Ínycsiklandóan nincs réz," Mondom és igaz. Nem elegáns, de nagyon tetszik, hogy ezt csinálta ahelyett, hogy a konyhából felkapott volna pár dolgot. "Köszönöm."

Harry rám mosolyog és egy szendvicset nyújt felém és egy üdítőt, amit kinyitott. Újra a dobozra nézek,  egyszerű egy masnival és észreveszi, hogy nézem.

"Ez az ajándékod, de még nem adom oda." Felhúzom az egyik szemöldökömet kérdően. "Később."

Nem vitatkozom, így helyette csak élvezzük a pikniket, amit nekem készített. Beszélgetünk kicsit és el kell ismernem, hogy nagyon nagyon jó itt lenni vele, élvezem a finom ételt. Még korán van, dél sincs, szóval nem vagyok igazán éhes. Harry azt javasolja tartalékoljunk későbbre és teljesen egyetértek.

"Oké, tudom, hogy nem nagy dolog, mert nem hagytam el ezt a helyet." Harry megfogja az ajándékot és idegesnek tűnik. Próbálok rá mosolyogni, őszintén nem bánom. Ajándékra sem számítottam, összességében ez több, mint elég. Mi lehetne jobb ajándék, minthogy vele tölthetem a napom? "Ezt is én csináltam neked."

És végül kinyitja a dobozt, ami egy piros muffint rejt, ami hangjegyekkel van díszítve. Annyira meglepetten nézem, hogy észre se veszem, hogy Harry elővesz egy gyertyát, amíg meg nem látom, hogy a muffin tetejére teszi, miközben kiveszi a dobozból. Meggyújtja, énekelni kezd gyengéden.

Kezemmel takarom el ajkamat, megérint a gesztus és szemébe nézek, miközben énekel nekem.

"...Boldog szülinapot, kedves Ariel, boldog szülinapot." Fejezi be és magasabbra emeli a muffint, hogy elfújjam a gyertyát, miután kívántam.

"Ez nagyon édes volt, Harry. Köszönöm." Mondom, miközben nézem, ahogy kiveszi a gyertyát.

"Most már a tiéd a muffin. Több is van nálam, egyébként," Teszi hozzá magabiztosan. Megnevetett. "A többi várhat. Ennek volt különleges a díszítése, ennyi."

Kuncogva veszem el és beleharapok. Isteni és biztosra akarok menni, hogy észrevegye mennyire tetszik az ajándéka. Lehetne ennél jobb?

"Kirándulunk egyet? " Kérdezi egy kis idő után és kicsit zavartan nézek rá. "Hajóval. Menjünk."

Nem panaszkodok, követem, miután úgy döntöttünk, hogy magunkkal visszük a kosarat is, ha éhesek lennénk. Nem tudom meddig tervezi a hajókirándulást, de őszintén nem bánom. Az egyik csónakot választja, ami mindig a dokknál áll és hamarosan a parttól elfelé evez. Nem túl tehetséges benne, de próbálkozik. Felajánlom, hogy segítek neki, de visszautasította azzal, hogy ez a születésnapom és ez is az ajándék része.

Be kell valljam nagyon élvezem ezt a napot. Átlagos, nem csinálunk semmi különlegeset, de nekem különleges. Különlegesnek érzem magam, mert Harry ténylen próbál jó napot szerezni nekem, annyira figyel rám és... és úgy érzem, mintha tényleg törődne velem, jobban, mint egy barát.

Furcsa, mert tényleg azt gondolom lehetetlen, hogy úgy kedveljen, mint én őt, de úgy tűnik. Amikor rám néz vagy megajándékoz egy gyönyörű mosolyával tényleg úgy érzem ezek az érzések kölcsönösek. 

Nem vagyok tapasztalt, de érzem, hogy van köztünk valami, de hogy lehetnék biztos? Még sosem kedveltem senkit korábban, még csak nem is gondoltam rá. Mit kéne tennem? Bevallani az érzéseimet? Vessem alá tesztnek? Csak várjak? De hamarosan elmegy, úgy értem, két hete mondta, hogy három hétig maradnak. Ami azt jelenti, hogy június első hetében elmennek. Várjam meg, amíg ő mond valamit? Mi lesz, ha elmegy?

"Hé, mi a baj?" Kérdezi Harry és csak ekkor tűnik fel, hogy elvesztettem mosolyom és nem figyeltem arra, amit mondott.

 "S-sajnálom." Motyogom. " Én csak... gondolkoztam." Teszem hozzá idegesen, mert rajta és az érzéseimen gondolkoztam. 

"Gyerünk, ne legyél szomorú a születésnapodon. Mosolyogj a kedvemért, kérlek." Kéri Harry és sóhajtok, mielőtt tényleg érte mosolygok, de nem elégedett. "Szélesebben." Kuncogok és szélesebben mosolygok. "Még szélesebben!"

"Látod? Sokkal aranyosabb vagy, amikor mosolyogsz." Mondja gyengéden és érzem, hogy elpirulok. Félrepillantok. 

Nem kéne ilyeneket mondania. Összezavar, olyan lehetőségekre gondolok, amik nem léteznek. Egy hét múlva elmegy és én ki tudja meddig itt ragadok. Nem vihet magával. Miért tenné? Még egy szerelmes ember sem tenne ilyen őrült dolgot.

Még ha kedvel is,  amiben nem vagyok biztos, nincs esélyünk, igaz?

Igen, így gondolom.

***

Gyakorlatilag  az egész délutánt a csónakban töltjük, a tóban körözünk. El van borulva, így nem égünk le a naptól. Beszélgetünk, habár inkább ő nevetett meg vicces történetekkel. Sokat tud. Hihetetlen, hogy ennyi dolog történik egy turné alatt. Nagyon megnyugtató és jó érzés így vele lenni.

"Paul remek ember! Esküszöm szeretnéd. Ő az apánk a turnén és szeretjük megnehezíteni a dolgát." Nevet Harry és már a nap lemenőfélben van és még jobban el van borulva. Talán esni fog ma.. vagy hamarosan. Még nyáron sem menekülsz az eső elől Angliában. "Egyszer egy órán keresztül kergetett!" Folytatja a történetet, izgatottan mozog, nevet az emlékek hatására. Csak mosolygok rajta. "Fogadok, ha itt lett volna itt úszott volna a csónak mellett, hogy kiszedjen belőle." Elmélkedik és aztán egy ördögi mosolyt látok arcán.

Mielőtt rájönnék mit csinál, Harry feláll és a karjaival a levegőben kalimpál. Megijedek, mert ez egy hajó, nem biztonságos ilyet tenni, de ő nevet.

"Na most mi van, Paul?" Nevet

"Harry, le kéne-"

"Minden rendben van, biztonságban vagyok." Vág a szavamba és próbál leülni, de nem tudom hogyan, de rossz mozdulatot tesz és megbotlik. És még botok sincsenek, amikbe eleshetne!

Egy szempillantás alatt elveszti egyensúlyát és a vízbe esik, lába beakad a kötélbe és beborítja az egész hajót. Nem tudok semmi tenni, magamat is a vízbe találom. Az egyik evező csípőn üt, de semmi komoly és hamarosan a felszínre jövök, de nem látom Harryt.

"Harry!" Kiabálok és mindenhova nézek, de nincs a felszínen.

Lemerülök és azonnal látom, hogy a a kötéllel szenved, ami kiköti a hajót. Nem tudom, hogy csinált ilyen felfordulást, de felé úszok és kisegítem , mielőtt ne elfogyna a levegője.

A félelemtől gyorsan mozgok és a felszínre segítem és amikor a felszínre érünk mély levegőt vesz. Mindkettőnket tatom a felszínen és csak akkor veszem észre, hogy elkezdett esni.

Remek!

"Jól vagy?" Kérdezem, meg akarok győződni róla, hogy nem sebesült meg vagy valami.

"Igen, jól vagyok. Habár  az egyik evező megütötte a fejemen. De semmi komoly." Mondja és sóhajtok. "S-sajnálom, Ariel. Ostobaság volt tőlem." Kér bocsánatot és a fejemet rázom.

 "Ne aggódj, menjünk vissza a partra, mert halálra fagyunk." Mondom neki és ő bólint.

A segítségével visszafordítjuk a hajót és próbálunk visszamászni. Nem egy könnyű feladat és a ruháink is nehezek a sok víztől, de megoldjuk. Harry olyan gyorsan evez, ahogy csak tud és amikor a partra érünk nagyon esik az eső. Tipikus gyors vihar, hamar véget ér, de nem maradhatunk csuromvizesek. 

"Gyere, kövess!" Mondom neki és hazafelé vezetem. Közelebb van, mint a központ és várnunk kell, amíg az eső eláll, hogy visszavigyem őt a központba.

Megragadom a kezét és olyan gyorsan vezetem, amennyire csak tudom anélkül, hogy elesnénk. Csak az érdekel, hogy egy meleg és biztonságos helyre juttassam magunkat.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: