24. fejezet - Tisztelet
"És miért vagy itt?" Kérdezem Ellát, amint leülünk egy padra az istállók közelében. Elmesélte, hogy gyakran jött ide ebédelni a legjobb barátaival, Charlieval és Oliviával, akik elmentek akkor, amikor Ella.
Ella elmondta, hogy tavaly nyáron ment el, amikor a szerződése lejárt és azt gondolta sosem fog visszajönni.
"Oh, azért jöttem vissza, hogy szembenézzek Rhondával, tudod? Hogy elvágjak minden köteléket és elmondjam neki, hogy többé nem irányíthat. Azt is elmondtam neki, hogy időnként vissza fogok jönni, hogy ellenőrizzem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy jól bánik a hellyel és az emberekkel, akik itt dolgoznak. Visszajöttem, hogy ellenőrizzem és meglepett, hogy kedvesebb az alkalmazottakkal. Az is meglepett, hogy a tóra is rátette a kezét." Néz rám Ella kérdően.
"Pénzügyi gondjaink voltak." Mondom, mielőtt kimondaná a kérdését hangosan." Meg kellett tennünk. Még mindig apa a tulajdonos, mi csak... egy szolgáltatást nyújtunk."
"Nos, ez.. nem rettenetes." Mondja Ella. "De legyetek óvatosak Rhondával. Túl okos."
"Nagyon kedves volta eddig velem és apával is." Mondom neki, ami meglepi, de aztán elmosolyodik, boldog a hírektől. Remélem.
"És tetszik a központ?" Érdeklődik Ella. "Rhonda tényleg jó munkát végez?"
"Igen," Válaszolok őszintén. "Úgy értem.. nem beszélek igazán senkivel, de látom őket és...elégedettnek tűnnek. És a vendégek nagyon boldogok. Úgy értem, Harry mondta mennyire szereti a helyet."
"Úgy látom az a fiú talál egy új barátot, uh?" Eszembe jut, hogy Harry mondta, hogy Ella a barátja volt és szerette, hogy normális emberként kezelte.
"Azt hiszem." Mondom és érzem, hogy az arcom melegszik egy kicsit a neve miatt. "Hiányzol neki. Ő maga mondta."
"Nekem is hiányzik az az idióta." Nevet. "Tudtad, hogy van egy molylepke tetkója?" Mondja Ella nevetésben kitörve, de én csak meglepetten nézek rá. "Nagy és a felsőteste közepén. Komolyan, az a fiú őrült."
Én is nevetek, mert Ella nevetése ragadós. Könnyű kijönni vele, úgy értem az elején túl sokat beszélte, mert izgultam és nem gondolkoztam. Csak Niallre gondoltam. De amikor elmúlt az izgatottságom is tovább beszéltünk. Válaszoltam a kérdéseire és tettem is fel pár kérdést. Nem tesz idegessé és nagyon kedves.
"Jó srác, amúgy." Teszi hozzá Ella, amint elhal nevetése. "Egy jó barát."
"Az." Értek egyet és lesütöm a szemem és egy hajtincsemet a fülem mögé simítok, Harryn gondolkozok. A szívem azonnal gyorsabban kezd dobogni, amikor eszembe jut arca és azt hiszem pillangókat érzek a gyomromban.
Ella nem mond semmi mást, de tudom, hogy engem néz, érzem a szemeit magamon és ideges vagyok. Tudja mire gondolok? Mit érzek? Ennyire nyilvánvaló?
Kezét combomra teszi, gyengéd és kellemes érintés és tudom, tudom, hogy rájött, hogy tudatában van az érzéseimnek Harry iránt. Csak tetszik, de azon tűnődöm, hogy vajon a fiatal önmagát látja-e bennem, az az Ellát, aki beleszeretett Niallbe. Hogy nézhetek ki most?
"Minden rendben lesz." Suttogja és bólintok, mert, amikor kimondja újra összetörik a szívem.
Nem mondom, hogy szerelmes vagyok Harrybe, de ha egy nap beleszeretek szeretnék vele lenni. És szeretném, ha ő is belém szeretne. Mint Niall Ellába és Ella Niallba. Ezt szeretném.
"Tudod mit? Azt kívánom, bárcsak itt lennél volna tavaly nyáron." Mondja Ella és a fejemet felé kapom,szemeink találkoznak. "Jó lett volna, ha több időm van megismerni téged. Csak átutazóban vagyok, még ma tovább állok."
Sosem gondoltam volna, hogy valaki akar majd maga körül, hogy valaki akarna egy esélyt, hogy jobban megismerjen.
"É-én is." Válaszolok hezitálva, még mindig meglepet vallomása.
Egymásra mosolygunk és kicsit tovább maradunk, Ella rájön, hogy mennie kell, Charlie vár rá. Még nevet is, amiért elfelejtette a barátját. Megkérdezi, hogy akarok-e vele találkozni, de visszautasítom elsőre, és tovább próbálkozik.
"Nagyon kedves fiú, kedvelnéd!" Próbálkozik még egyszer.
"É-én...ez nehéz...új emberek...én." Dadogok ismét és érzem a szorongást.
"Nagyon kedves esküszöm! Gyerünk." Könyörög és mély levegőt veszek.
Mare azt mondta beszéljek egy olyan emberrel, akivel sosem találkoztam. Ella..nos, már hallottam róla és találkoztam vele, amikor gyerek voltam, szóval ez nem igazán illik rá. De Charlie...nos, még sosem hallottam róla.
"O-oké." Adom be a derekam és Ella nagyon boldog tőle.
Követem oda, ahol az öreg furgon parkol, a fiú bent nyugodtan pihen, kezei tarkóján vannak.
"Charlie!" Kiabál Ella és visszacsöppen a valóságba, amikor kinyitja az ajtót és kiszáll, felénk kezd sétálni. Kicsit háttérben maradok félek és túlságosan ideges vagyok, hogy megmozduljak.
"Ella! Hol voltál eddig? Azon voltam, hogy elindulok megkeresni téged."
"Aludtál." Vádolja meg Ella és karba teszi kezét és Charlie nevet ezzel bevallva, hogy aludt. "Egyébként, találkoztam Arielell." Fordul meg és csak akkor veszi észre, hogy a háttérbe húzódtam és megragadja a csuklóm. "Gyere." Mondja nekem gyengéden és én nyelek egyet, de engedem, hogy Charliehoz vezessen. "Charlie, ő itt Ariel. A tó mellett lakik." Mondja neki és tágra nyílnak szemei a felismeréstől.
"Szia, Ariel. Örvendek. Ella mondta, hogy ez a hely csodálatos, szerencsés vagy, hogy itt élhetsz." Mondja kedvesen mosolyogva, barna szemei arra ösztönöznek, hogy bízhatok benne.
"Szia." Mondom. Nem tudok többet mondani és aggódva néz rám, még Ellára is néz, hogy segítsen neki, de ő csak vállat ránt. "Ö-örvendek." Mondom nehezen, de bátorítóan rám mosolyog és felajánlja a kezét, amit megrázok röviden.
"Szóval...itt dolgozol?" Bólintok. "Hogy történt ez?" Kérdezi és látom, hogy összenéznek.
"Rendben van, Charlie." Mondja Ella. "Rhonda nem vette meg a tavat, csak bérli."
"Oh," Monda Charlie. "Jó, ez a hely túl szép, hogy eladják."
"T-tudom." Mondom és csak erre tudok gondolni. Charlieval beszélni nem olyan könnyű, mint Ellával, de sikerül. "Apa, apa sosem adná el." Teszem hozzá, megszenvedek a szavakkal, de próbálkozom.
"Okos ember," Ella és Charlie mondják egy időben és egymásra mosolyognak. "Egyébként, mennünk kell." Emlékezteti Charlie Ellát és ő bólint. "Örülök, hogy találkoztunk, Ariel."
"Én is." Válaszolok.
"Viszlát, Ariel. Örülök, hogy találkoztunk. Kérlek viseld gondját a helynek és a lovaknak is." Mondja Ella közelebb lépve és megölelve engem. "És kérlek, törődj Niallel, amíg itt van."
Én is megölelem utolsó szavai alatt.
"Törődni fogok vele." Suttogom a fülébe.
Visszahúzódik és utoljára rám mosolyog, mielőtt ő és Charlie beszállnak a kocsiba és elindulnak és én egy helyben állva nézem, ahogy eltűnnek. Nem hittem volna, hogy találkozok vele itt. Biztos voltam benne, hogy nem jön vissza, mint ahogy Harry és Niall is mondta. Azon tűnődöm mi történt volna, ha Niall sétál be helyettem. Mit csináltak volna? Mit tenne Niall, ha tudná, hogy Ella itt volt, de nem kereste őt? Szomorú lenne? Boldog? Elmondhatom neki?
"Szia." Hallom meg valaki hangját és megijedve sikítok fel.
Megfordulok és Harry nevet rám. A szívem a torkomba dobog és küzdök, hogy normálisan lélegezzek. Tényleg megijesztett.
"Harry," Nyafogok, de ő tovább nevet. "Ne ijessz meg így. Elgondolkoztam." Dorgálom le, de tovább nevet.
"Sosem hallottalak még ilyen hangosnak." Nevet. "Egyébként bocsánat."
"Oké." Mondom neki, amint szívverésem lelassul. "Mit csinálsz itt?"
"Oh, láttam a furgont, szóval gondoltam, hogy itt lehetsz és..igen." Válaszol szokásos kedves mosolyával, minden nevetés eltűnt. "Miért gondolkoztál el ennyire?"
"Oh, én...semmi fontos." Válaszolok, nem vagyok benne biztos, hogy elmondhatom-e neki, hogy találkoztam Ellával. Talán elmondaná Niallnek, de azt hiszem az nem lenne jó.
Ella azt mondta ez mindent lerombolna, amit megtettek, hogy tovább lépjenek, nem igaz? Próbál túllépni. Harry megbánta, hogy Niallt kényszerítette, hogy idejöjjenek, mert most már tudja, hogy fáj a barátjának. Ha elmondanám Niallnek, hogy Ella itt voltál, biztos vagyok benne, hogy minden fájdalmát a felszínre hozná. Úgy nézne ki, mint Ella, amikor elmondtam neki, hogy itt van Niall. Láttam a bánatot szemeiben és Niall már eleget kapott. Nem lenne semmi különbség, ugye? Ha Ella nem akarja látni Niallt, akkor tiszteletben kell tartanom. Az a döntése, hogy távol marad és nem mondja el Niallnek, hogy itt járt. Ha elmondanám Harrynek elmondaná Niallnek, mert valójában ezért jöttek ide.
"Elfoglalt vagy most?" Kérdezi és én vállat rántok.
"Visszamegyek a tóhoz. Miért?"
"Uh...Nincs semmi dolgom...nos, talán lehetnék a társaságod, ha nem bánod természetesen."
Rá mosolygok, tetszik az ötlet. "Nem bánom." Válaszolok.
"Remek!" Mondja vidáman. "Egyébként, a szülinapod közeleg! Bármi ötlet, hogy mit szeretnél csinálni?"
A furgon felé sétálunk, a konyhához, ahol hagytam. Van valami megnyugtató abban, hogy Harry mellett sétálok, habár a szívem mindig gyorsabban dobog és érzem a pillangókat a gyomromban.
"Uh... nem tudom, nem gondolkoztam rajta." Vallom be. Annyira a munkára koncentráltam Mareel, hogy egyáltalán nem gondoltam a szülinapomra.
"Nos, ha nincs semmi kérésed, akkor nekem kell megszerveznem. Egy nagy bulira gondoltam több száz vendéggel és lehetne nagy belépőd elefántháton. Minden szem rád szegeződne és aztán-"
"NEM!" Kiabálok, rettegek a puszta ötlettől is és Harry újra nevet.
"Nem akarsz elefántot? Nos, azt hiszem helyettesíthetem egy fehér lóval is, ha akarod." Folytatja tovább, de én még a sétában is megállok és szemeim tágra nyílnak a rettegéstől.
"Kérlek, ne. Soha nem tudnék--"
Harry nevetésben tör ki és én csak még jobban összezavarodom. "Viccelek, Ariel. Tudom, hogy nem éreznéd magad jól." Mosolya megnyugtató és újra képes vagyok lélegezni. "Valami csendes és egyszerű, de ugyanakkor különleges. Mint te." Mondja és a pillangók a gyomomban megőrülnek szavai hatására.
"K-köszönöm." Mondom és azonnal elpirulok és kerülöm a szemkontaktust, miközben egy hajtincsemet a fülem mögé simítok.
"Ez az igazság." Folytatja és nem tudok a szemébe nézni, de tudom, hogy engem néz. "Nos, menjünk. És ne aggódj, gondoskodom róla, hogy a szülinapot jó legyen. Elvégre a tizennyolcadik. Gyerünk, menjünk a furgon ott van."
Nem mondok semmit, újra elindulok és mellette sétálok, próbálom ne túlgondolni a szavait, de nem megy. Nem tudok nem a szavaira gondolni.
Oh, te fiú.
Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (:
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro