A Light Up-on dolgozni, az új dal, amit írtam, Mareel annyira vicces, sokkal jobb, mint a feldolgozás. Gitározom és ő körbe táncol és velem énekel. Segítek neki, hogy kiénekelje a megfelelő hangot és, hogy hogyan irányítsa a légzését, amikor mozog. Az ő hangján is jól hangzik, de az előadása az, ami sokkal jobbá teszi a dalt, mint én valaha képzeltem. Rávett, hogy táncoljak én is és nevetve végezzük, mert nagyon rossz táncos vagyok. Ez a dal vidámságot ad nekünk, amit elvesztettünk.

"Újra boldognak tűnsz." Mondja Timmy, amikor a napi szállítmányért megyek.  "Apukáddal aggódtunk érted, olyan szomorúnak tűntél."

"Rossz szemmel néztem a dolgokat, de már rendben vagyok." Mondom neki és szélesen elmosolyodik.

"Ennek örülök. Jobb rád nézni, amikor mosolyogsz." Teszi hozzá és az én mosolyom is szélesedik szavai hallatán.

Ezután sok szerencsét kívánt és én a központ felé vezetem a szállítmánnyal, miközben a Light up-ot dúdolva eszembe jut az előző este. Még sosem nevettem ennyit. Tényleg szeretek Mare-el lógni, mintha az egyik testvéremmel lennék. Egy új testvérrel.

Carl már vár rám, amikor megérkezem és Mare is vele van, így mindkettőjüknek köszönök. Segítek Carlnak bevinni a szállítmányt és rövid beszélgetéseket is folytatunk. Még Mare is segít nekünk és feltűnik, hogy folyamatosan egymást nézik. Ma megkérdezem tőle, talán tetszik neki. .

"Mit fogsz most csinálni, Ari?" Kérdezi Mare, amikor befejezem a dolgom Carlal.

"Oh, nem tudom...Arra gondoltam, hogy kinézek a földre, mielőtt haza megyek, vagy megnézem a lovakat." Válaszolok és ő mosolyog.

"Várj egy másodpercet," Mondja Mare és besiet az épületbe. Összezavarodva várok kint, amíg vissza nem jön néhány répával. "Menj az istállókhoz és ha valakivel találkozol, talán Markal - ő foglalkozik a lovakkal - próbálj beszélni vele. Beszélj valakivel, akivel még eddig nem, oké?"

Mély levegőt veszek tudva, hogy van házim. Nem számít mennyire idegessé és szorongóvá tesz, mindig követem az utasításait. Sokat fejlődtem ennek köszönhetően. Talán nincs diplomája, de nagyon jól teszi a dolgát.

"Ne aggódj, menni fog. Az istállóban beszélhetsz a lovakról. Könnyebb neked, ha olyan dologról beszélhetsz, amiről tudsz valamit." Meglep, hogy ezt észrevette, valószínűleg, mert mindig elmesélem neki, hogy hogy mennek a beszélgetéseim és elemezteti a  találkozásaimat különböző emberekkel. Némelyiknél jelen is van, például, amikor Carlal beszélek.

"O-oké, megteszek minden tőlem telhetőt." Ígérem és gyorsan megölel.

"Ez a beszéd! Menj és tégy büszkévé." Viccel és én nevetek elvéve a répákat és az istállók felé sétálok.

Sosem találkoztam Markal, talán, mert nem megyek gyakran az istállókhoz. Csak Niallel találkoztam ott. Talán ma is találkozok vele. De, ha nem , remélem Mark kedves és türelmes lesz. Tudom, hogy sokat dadogok és valószínűleg öt szót fogok mondani, ha egyáltalán meg tudok szólalni, de próbálkozom.  De még nem kellett senkivel sem megküzdenem, aki durva lett volna velem.

Amikor végre megérkezek az istállókhoz és bemegyek, nem találok bent senkit. Sem Niallt, sem Markot. Egy lányt találok, aki Arest simogatja, a lovat, amit Niall nagyon szeret. Arcát a ló homlokához döntötte. Csak hátát látom és szőke göndör haját, ami háta közepéig ér.

"Nagyon hiányoztál, Ares." Mondja, hanga gyengéd suttogás. "Sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb."

Itt állok, nézem és azon tűnődöm ki ez a lány, valaki, aki ismeri a lovat ez nyilvánvaló, valaki, aki már járt itt korábban.

Majdnem elfelejtem, hogy a lovak miatt jöttem ide és hogy beszéljek valakivel, aki számomra ismeretlen, de aztán egy ló meglátja, hogy répa van nálam és megpróbál beleharapni, amitől megijedek, hangosan felkiáltok, ami felhívja rám a figyelmét.

Megfordul és zöld szemeivel engem néz, egy kis ránc fut össze homlokán, ahogy tetőtől talpig végigmér. 

"Hello." Mondja óvatosan és én a répát ölelem, miközben az egész testem remeg.

Mély levegőt veszek és próbálok megnyugodni, próbálom lelassítani a szívverésem és megismétlem magamban, hogy uralkodnom kell magamon.

"H-h-hello." Válaszolok csukott szemmel, még mindig a répákat ölelve, mintha a legjobb menedék lenne.

"Um, jól vagy?" Kérdezi és egyik szememet kinyitva ránézek és látom, hogy ezúttal aggódva néz rám. 

Kinyitom a másik szemem is és szemébe nézve megszólalok. "Igen. Bocsánat...um...bocsánat a zavarásért..én csak... én.. az istállók... csak...én..." Mondom szaggatottan és ő tovább néz engem, de biztos látja, hogy gyötrődöm, mert eltűnik a ránc és rám mosolyog.

"Semmi baj, Ella vagyok, egyébként, örvednek." Mondja és én sóhajtok. Legalább kedves.

Neve ismerősen cseng, még a fejemet is félre billentem kicsit, hogy jobban gondolkodjak. Ella...Ella....

Várjunk csak. Ella Drennan? Mint az az Ella, aki miatt Niall és Harry idejött?

"Um, bocsáss meg, de... te...te vagy Ella Drennan?" Kérdezem mozdulatlanul és várom a választ.

Egy másodpercre úgy tűnik összezavarodik, de aztán újra elmosolyodik. "Az egyetlen." Válaszol és a szemeim tágra nyíltak meglepettségem hatására. 

Azt hittem elment. Úgy értem, hallottam, hogy Niall azt mondta, hogy tudta nem lesz itt, elment és sosem fog visszajönni. Még Harry is mesélte, hogy hogy eltűnt életükből.  De itt van és ... Niall is.

Oh! Talán ha megkeresem találkozhatnak és helyrehozhatják bármi is történt köztük. Talán ez az esélyük, hogy egymásra találjanak és együtt legyenek újra. Úgy értem, világos, hogy Niall még mindig szereti és visszafogadná azonnal. És itt van, Ella itt van! Niallnek és Harrynek tudnia kell.

"Istenem!" Kiálltok fel, túlságosan le vagyok döbbenve és a szorongásomra se figyelek. "Sokat hallottam rólad. Harry... Harry és Niall, mindketten téged keresnek. Niall mindig itt van az istállóban, beszél Areshez..."

"Niall itt van?" Szakít félbe és a szemében fájdalmat látok, a régi szerelmet. Látom a szerelmet! Ugyanolyan, mint Niall nézése, amikor Elláról beszél. Világos, hogy még mindig szereti.

"Igen!" Válaszolok, annyira izgulok érte. "Azért jött, mert téged keres. Ha...ha itt vársz megkereshetem és idehozhatom."

"Ne." Szakít félbe ismét Ella. "Kérlek, ne." Látom, hogy becsukja szemét, összeszedi magát. "Még... még mindig fájdalmas és- minden tőlem telhetőt megteszek, hogy továbblépjek és biztos vagyok benne, hogy ő is. Ha most újra látnám, mindent kidobnék a kukába. N-nem vagyok rá képes most. Kérlek..." Hagyja a mondatot a levegőben lógni és engem néz.

"Ariel." Engedek neki. "Ariel Hamilton vagyok."

Szemei tágra nyílnak a felismeréstől. " A tó mellől, igaz?" Bólintok válaszként." Emlékszem rád," Teszi hozzá és most én lepődöm meg. "Amikor...amikor ez az egész Nialles dolog történt elmentem lovagolni és láttalak a tónál." Vallja be és próbálok arra a nyárra gondolni. Nem tudom mikor történhetett, de tavaly volt. Emlékszem, hogy egyik nap láttam egy lányt. Emlékszem, mert a mostani szezon előtt szinte sosem láttam embereket a tónál. "Emlékszem, hogy láttalak és annyira féltékeny voltam, mert annyira szabadnak és boldognak tűntél a tóban. Olyan szabad akartam lenni, mint te."

Homlokomat ráncolom, mert nem igazán értem mire gondol. Miért érezne így?

"Mit tudsz rólam és Niallről?" Kérdezi Ella.

"Nem sokat." Rántok vállat. "Hallottam, hogy rólad beszélt és Harry mondott pár dolgot."

Ella szomorúan elmosolyodik és lesüti szemét, mielőtt újra Aresre néz, mintha a ló erőt adna neki.

"Niall és én tavaly nyáron találkoztunk. A mostoha anyám Rhonda és nos... sosem jöttünk ki jól." Nevet szarkasztikusan, ami elárulja itt többről van szó. "Utáltam itt lenni, utáltam a szolgája lenni. Utáltam őt, teljes szívemből utáltam." Leesett az állam  a ledöbbenéstől. Mrs Drennan mindig kedves hozzám; miét utálja őt ennyire Ella? "Pokollá tette az életem és semmi mást nem akartam jobban, mint elmenni innen. Elkezdtem ezt az utálatot levezetni a vendégeken, mert ők voltak az okai annak, hogy megváltoztatta ezt a helyet. Tudom, rossz módon vezettem le, tudom. De aztán tavaly Niall idejött és próbáltam távolságot tartani és utálatos maradni, de ő változtatott rajta és sok dologra jöttem rá. Végül beleszerettem." Meséli, hangja annyira gyengéd és mosolyt érzek hangjában. Meleg és nyugodt, mint egy paplan köréd tekerve egy hideg éjszakán. "Tökéletes volt, túl tökéletes és nem tartott soká. Túlságosan tele voltam gyűlölettel ahhoz, hogy szeressek valakit, egy bábu voltam, akit az Rhonda iránt érzett gyűlölet irányított. Nem tudtam így vele lenni, így szakítottam vele. Nem volta kész, mert olyan sokáig éltem a gyűlölettel, hogy nem tudtam milyen nélküle. Nem éltem, amíg el nem hagytam ezt a helyet. Még mindig tanulok, tudod? Nem utálom annyira Rhondát, mint korábban, de még mindig neheztelek rá azért, amit velem tett, hogy hagytam neki. Még nem lehetek mindig Niallel. Nem vagyok kész arra, hogy teljesen szeressem, mint, ahogy megérdemli. Ezért nem hívhatod ide és mondhatod el neki, hogy itt vagyok, mert ha meglátnám tudom, hogy beadnám a derekam és azt mondanám magamnak, hogy működhetne. de tudom, hogy nem. Még nem. Jobbat érdemel."

Észre sem veszem, de amikor Ella befejezi a történetet csendesen sírok. Könnyek folynak le arcomon. Érte sírok, érte és Niallért, mert szeretik egymást, de ez nem az ő idejük, hogy együtt legyenek. Megértem a nézőpontját, megértem amit csinál és tisztelem, amiért elég erős ahhoz, hogy távol maradjon. De sírok, mert tudom, hogy fáj mindkettőjüknek és azt kívánom bárcsak együtt lehetnének. De igaza van, amikor tele vagy gyűlölettel nem vagy képes igazi szeretetre. Először a gyűlöletet kell elengedned, az életmódod. Ez az igazi szerelem bizonyítéka. 

Ella megfordul és látom, hogy meglepődik, amikor meglátja, hogy sírok.

"Ariel..miért sírsz?" Kérdezi és én letörlöm könnyeimet.

"Én.. csak azt kívánom bárcsak együtt lehetnétek." Válaszolok. "Tudom, hogy még ő is mindig szeret téged."

Ella félre néz, amikor ezt mondom, szomorúan elmosolyodik. "Én is szeretem, máshogy, de szeretem."

Mély levegőt veszek és letörlöm a könnyeimet. "Ha nektek együtt kell lennetek, meg fogjátok találni a megfelelő módot egy nap."

"Ezt mondja Charlie is." Ella mondja kedvesen mosolyogva. "Köszönöm, Ariel."

Csak mosolygok, imádkozok, hogy egy nap Niall és Ella újra együtt legyenek, amikor Ella végre képes lesz elengedni az utálatát és kész lesz teljes szívéből szeretni őt. Tudom, hogy több van ebben a történetben, amit nem tudok, de remélem, hogy a jövőben egyesülnek és boldog lesznek együtt, nem pedig külön. És remélem egy nap úgy fogok szeretni, mint Ella szereti Niallt, annyira, hogy távol marad tőle addig, amíg elég jó nem lesz számára, addig, amíg el nem jön a megfelelő idő. És remélem egy nap valaki úgy fog szeretni, mint Niall Ellát, még mindig keresi és vár rá.

Reménykedek. 

 Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: