Egy idő után Harrynek mennie kell és nekem is tennem kell a dolgom. Habár maradni akartam és több időt tölteni vele, azt hiszem jobb, hogy most külön váltunk. Kezdem jól érezni magam vele és többet nem tudnék elviselni. A kisebb adagok biztonságosabbak.

Már hiába nincs a közelemben, nem tudok nem mosolyogni és ettől a boldogságtól legszívesebben hangosan énekelnék. Tombol bennem az energia és a világ tetején érzem magam. Emlékszem a mosolyára és arra, ahogy rám nézett és boldog vagyok ismét. Emlékszem milyen érzés volt a keze a kezemben és érzem a felgyorsult szívdobogásom. Vajon képes leszek egyszer nem boldog lenni, ha majd megszokom azt, hogy emberekkel beszélek, hogy Harryvel beszélek, már nem lesz többé különleges érzés. Talán olyanná válik, mint mások számára: normálissá.

Tetszik a jelenlegi helyzet. Nem a nehézsége, hanem a különlegessége. Szeretek köszönni másoknak. Néhány mondat, hatalmas fejlődésnek számít nálam. Szeretem a siker élményét, ami később uralkodik el felettem. Ezt nem akarom elveszteni, de tudom, ha tovább fejlődök  és teljesítem a házikat, egy nap el fogom veszteni végül.

Azon tűnődöm vajon másoknak is csoda-e ha beszélnek mással. Látják milyen csoda a beszélgetés? Rájönnek, hogy milyen csodálatos, hogy képesek vagyunk kifejezni a gondolatainkat? Tudják mennyire csodálatos, hogy halljuk mások gondolatait és ezáltal megértünk valakit? Felfogják mennyire szép dolog megosztani az ötleteket? Vagy alap dolognak veszik a kommunikációt?

Azt hiszem, azt hiszem, ha a beszélgetés természetessé válik, sem fogom alap dolognak venni. Máris értékelem mennyire különleges dolog a beszéd; ez mindig kedves lesz számomra. Mint a tó. Ez a gondolat megnyugtat, tudni, hogy mindig is értékelni fogom a kommunikáció fontosságát. A valódi kommunikációét, amikor kifejezed önmagad.

Vacsoránál meg is kérdezem apát.

"Rájöttél már mennyire csodálatos a kommunikáció?" Kérdezem és csak játszom a kis étellel a tányéromon.

Csendben marad egy kicsit, majd válaszol. "Sosem gondolkoztam ezen, de most, hogy említed, látom. Nagyon nehéz lehet, ha valaki nem képes kifejezni önmagát. " És csendben marad újra és tudom, hogy engem bámul. "Neked is nehéz lehet, mert tudom, hogy sok mondanivalód van. Olyan dolgokat látsz, amit mások alapnak vesznek." 

 "Én..én próbálom elmondani másoknak, amit gondolok. Remélem egy nap magabiztosabban leszek erre képes." Suttogom és a következő másodpercben érzem, hogy megfogja a kezem. 

"Bármit elérhetsz, amit akarsz, ha tényleg akarod, Ariel. Csak tedd meg a tőled telhető maximumot." Felnézek szemeibe. Apa kedvesen mosolyog rám, apásan, amitől védve érzem magam. Újra a föld legerősebb embereként látom, aki megment bármilyen szörnyetegtől és fenyegetéstől. Újra hősként látom, ahogy láttam kislány koromban, mint a tengerek királyát. 

"Köszönöm, apa." Mondom mosolyogva. Jó tudni, hogy valaki hisz benned. Könnyebb önmagadban hinni, ha más már megteszi.

Ezután a vacsora gyorsan elmegy és hamarosan jó éjszakát kívánok apának és a központba kell mennem, miután meggyőződtem arról, hogy apa lefeküdt. Nyugodtan, egy Jessie J dalt dúdolva megyek a központba, amíg végül megérkezem célomhoz. Mivel Mare nincs itt, elkezdem megtisztítani a hangszereket, élvezem a velük töltött időt. Tudom, hogy később jön, hogy megmutassa nekem a videót és tovább dolgozzunk a problémámon. Mesélni akarok neki a mai napról, boldognak akarom látni attól, hogy fejlődtem ma.

Egy idő után, amikor végzek, elkezdek zongorázni, az ajtó kinyílik és Mare-re számítok, de a szívem megáll, amikor egy másik személyt látok meg, aki nem más, mint : Harry Styles. Meglepetten pislogok és tudom, hogy visszatartom a lélegzetem. Nem mozdulok és Harry sem, még mindig az ajtóban van, meglepetten néz rám.

"Ariel, mit csinálsz itt?" Kérdezi, végül megtöri a csendet és közelebb lép. Levegőt veszek és ráveszem a szívem, hogy dobogjon, mert máskülönben meg fogok halni.

"Én...én...én..." Dadogok, nem vagyok képes egy értelmes szót kimondani. Félrenézek és szorosan behunyom a szemem, az egész testem remeg és a szívem gyorsan dobog. Jobb volt, mikor nem dobogott.

Mare-re és a szavaira gondolok és elképzelem, ahogy azt mondja nyugodjak meg. Rám mosolyog és azt mondja meg tudom csinálni, meg kell nyugodnom. Csak Harry, már beszéltem vele korábban, nem kéne így reagálnom rá.

Mély lélegzetvétel után megszólalok,"Itt is dolgozom,... én...tisztítom és hangolom.... a hangszereket," Mondom végül. Nem túl összefüggően, de legalább valami.

"Oh, itt is segítesz?" Kérdezi és bólintok. "Ez...nos, kedves. Csak elhaladtam a terem előtt és zenét hallottam. Niallt kerestem, azt hittem talán itt van."

Mosolygok, úgy látszik mintha, mindig Niallt keresné. "Elrejtőzött, előled?" Kérdezem és érzem, hogy leül mellém a zongorához.

"Nem tudom...talán. Nem hibáztatom érte, tudod?" Mondja és ránézve szomorúságot látok a szemében. "Kényszerítettem, hogy idejöjjünk. Azt hittem segítek, de....azt hiszem csak önző voltam. Újra látni akartam."

A szívem megfájdult, amikor meghallottam. Miatta? Egy lány miatt jött ide? Akivel korábban találkozott?

"M-miatta?" Kérdezem és próbálom lenyelni a torkomban lévő gombócot.

"Ella," Mondja és teljesen összezavarodom. "Niall barátnője..nos, ex-barátnője, azt hiszem. Tavaly találkozott vele itt, amikor...nos, egymásba szerettek. Sosem láttam őt így korábban. A dolgok nem végződtek jól és...nos, nem hallottunk a lányról tavaly nyártól, így azt gondoltam, ha itt jövünk az segít, de csak fáj Niallnek. Erősködtem és erősködtem, hogy jöjjünk ide akkor is, ha tudtam nem akar. Segíteni akartam neki megtalálni, de én is látni akartam." Óvatosan nézek rá, miközben ő a zongorát nézte. Ő is beleszeretett Ellába? "Barátok lettünk, tudod? Úgy kezelt, mint egy kis öcsit, mint egy idegesít kis öcsit. Mindig piszkált és visszautasított," Nevet és én homlokomat ráncolom. Ez nem hangzott barátságosan. "Ő csak... vicces. Harry Potter mániás, ami közös bennünk. Kedves barátként gondoltam rá és nekem is fájt, hogy megszakította a kapcsolatot velünk."

Szomorúan hangzik és még mindig nem tudom, hogy vonzódik-e hozzá romantikus értelemben, de szomorúnak hangzik, mintha egy fontos személyt vesztett volna el. Talán csak barátként nézett rá és hiányzik neki, de nem tudja most hol van. Azon tűnődöm, mi mehetett tökre.

"S-sajnálom."  Ajánlom habár tudom nem az én hibám, de ezt kell mondani ilyen helyzetben, nem?

"Gondolnom kellett volna Niallra, ahelyett, hogy kényszerítsem, hogy idejöjjünk." Tart egy kis szünetet Harry és jobb kezével pár random hangot lenyom a zongorán. "De nem bántam meg. Emiatt rossz barát vagyok?" Kérdezi következőleg és ezúttal rám néz, szemei lelkiismeret furdalással vannak tele és úgy érzem szívesen megölelném, hogy megvigasztaljam.

"Nem," Mondom. "Szereted ezt a helyet, nem bánhatod meg, hogy idejöttél. De te is érintett vagy. Nem vagy rossz barát."

Harry lesüti szemét szomorúan mosolyogva és olyat teszek, amire sosem gondoltam, hogy megtenném, de sosem voltam még ilyen helyzetben. Előrenyúlok és megfogom a kezét, azt, ami a zongorán van. Hallom, hogy halkan levegő után kap az érintésemtől és szemeit rám emeli, minden arcvonása meglepődést tükröz. Rá mosolygok.

"Nem vagy rossz barát," Biztosítom a kezét kicsit megszorítva, érzem, hogy a szívem gyorsabban dobog és minden érzékem érzékennyé válik, de nem engedem el.

Lassan mosolyra húzódnak ajkai és a szemei már nem tűnnek szomorúnak. Tudom, hogy ha a szavaim egyszerűek és jelentéktelenek is, kicsit megnyugtattam.

A nyelv olyan varázslatos, egy személy jobban érezheti magát olyan egyszerű szavaktól is, mint az enyémek. Elmulasztják a fájdalmat és újra megmosolyogtatnak valakit. Sosem gondoltam, hogy erre egyszer képes leszek.

Ez annyira csodálatos.

"Köszönöm." Suttogja és szélesen mosolygok, amíg meg nem hallom, hogy újra nyitódik az ajtó és azonnal elengedem Harry kezét, megijedek a hirtelen eseménytől.

Látom, hogy Mare sétál be és megáll, ahogy észreveszi az előtte zajló jelenetet, a félénk lány, akivel dolgozik egy fiúval ül. Nem akarom elképzelni, hogy is nézhetünk ki.

"Ari," Üdvözöl Mare, szemtelenül mosolyog. Harry rájön, hogy van valaki a szobában és megfordul, hogy lássa Mare minket bámul. "Társaságod van," Teszi hozzá és felénk sétál. "Szia, Mare vagyok. Örvendek." Mondja csábítóan, mint mindig. Fényesen mosolyogva és annyira könnyedén dadogás nélkül. A szavak probléma nélkül hagyják el ajkait.

"Szia, Harry vagyok," Válaszol mosolyogva és feláll, hogy megrázza a kezét illedelmesen. "Ariel már mesélt rólad. Barátok vagytok."

Mare rám néz és tudom, hogy azt kérdezi ő-e az a fiú, akiről meséltem neki. Érzem, hogy az arcom lángol és ez a válasz, amire szüksége van. "Oh, Ari nekem is mesélt rólad. És igen, barátok vagyunk." Mosolyog és nem tehetek róla, én is kicsit elmosolyodom, amikor hallom, hogy a barátjának hív.

 Harry megfordul és rám néz, mosoly játszik ajkain és érzem, hogy arcom még jobban ég. Ez a helyzet rettentő.

"Szóval te segítesz neki?" Kérdezi Harry Maret, arrébb mozdul és így ő le tud mellém ülni.

"Próbálok, de Ari, aki igazán segít nekem. Elmondta neked?" Kérdezi Mare és Harry a fejét rázza. "Segít a zenémmel. Nagyon tehetséges zenész."

Harry rám néz újra, meglepődöttséggel és kíváncsisággal van tele a szeme, így elnézek, mert nem tudom mi mást tehetnék ebbe a helyzetbe.

"És nos, mivel segít nekem gyakorolnunk kell. Csak ilyenkor tudunk gyakorolni." Mare nem mondta ki, de Harry értette a célzást szavai mögött.

"Oh, rendben, mennem kell. Sok szerencsét és uh.. Ariel, még találkozunk." Mondja és egyenesen rám néz.

"Találkozunk, Harry." Válaszolok félénken mosolyogva és ő elfordul, elköszön Maretől is.

Tudom, hogy Mare mondani fog valamit, így várok. Addig várok, amíg jön. "Nos, nagyon aranyos és imádni valóak vagytok együtt. El kell ismernem!" Mondja vidáman és levegő után kapok, ami nevetésre készteti. "Amikor azt mondtad beszéltél egy vendéggel nem gondoltam volna ezzel a vendéggel. Szép munka, Ari. Extra kreditet kapsz, amiért Harry Styles-al beszélgetsz." Nevet Mare és én horkantok egyet. "Egyébként, kezdjük a mai foglalkozást. Van dolgunk."

És hálás vagyok neki. Tényleg nem akarok többet beszélni Harryről.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: