Ahogy a dokkhoz tartok, hogy ellenőrizzem a hajók állapotát, miután leadtam a napi rendelést a központban, nem tudom nem a Skinny love.ot dúdolni, amit Mare-el választottunk gyakorlásként. Imádni való dal és csak zongorán játszva egyszerűen gyönyörű.  Megtanítottam neki a dalt, így képes eljátszani a videóban és még azt is megpróbáltam megtanítani neki, hogy hogyan is énekelje el. Nem mintha Marenek nem lenne jó hangja, úgy értem nem lenyűgöző, csak átlagos, de nem tudja a légzési technikát és az izmait sem képes kontrollálni, hogy énekeljen, így ezen is dolgozni kezdtünk. Erre nem kötöttünk egyességet, de legalább tanítok neki valamit az éneklésről és a zongorázásról. Elég valószínűtlennek tűnik, hogy valaki kapcsolatba lépjen vele a videó miatt. Sok ember teszi ezt és még sem lettek felfedezve. 

Tegnap éjszaka nagyon késő értem haza, de nem csak gyakoroltam Mare-el, hanem tanácsokat és házikat is adott nekem, természetesen. Az egyik tanácsa, hogy beszéljek Timmyvel, amint beszéltem neki róla. És ma megtettem, kicsi, de kedves beszélgetésünk volt és alig dadogtam. Nagyon kedves és sajnálom, hogy korábban nem beszéltem vele. De a múlt az a múlt és most már beszélünk és ez jó. Mare boldog lesz a fejlődésem miatt.

A házim, hogy üdvözöljek mindenkit, aki ma szembe jön velem, csak egy egyszerű köszönés és tovább mehetek. Kedves és udvarias vagyok.

Mare mindig azt mondja nekem, hogy "Meg van benned a magabiztosság, tudod, hogy nem fognak bántani és nevetni rajtad. Meg tudod csinálni." Hasonló ahhoz, amit magamnak mondogattam korábban - legalábbis azt a részét illetően, hogy nem fognak bántani - de ez más, amikor más mondja neked, valaki, akit csodálsz. Ettől egy kicsit jobba hiszek magamban, ráadásul máris fejlődést értem el Mare által.

Találjátok ki mit csináltam ma? Igen, amellett, hogy beszéltem Timmyvel.

Amikor a napi rendelés vittem a központba nem csak rá mosolyogtam Carle-ra. Nem, ezúttal mély levegőt vettem, becsuktam a szemeimet három másodpercre és Mare szavaira gondolva azt mondtam, 'Jó reggelt," Higgyetek nekem, Carl arckifejezése kuncogásra késztetett, de hamar magához tért és válaszolt. "Jó reggelt, Ariel."

Lenyűgöző, hogy mennyire tudsz hinni magadban attól, hogy másban hiszel, hogy valaki képes erőt adni másnak. Jól esett Carl-t üdvözölni és amikor azt mondta, hogy " Viszlát, Ariel. Legyen szép napod." Vissza válaszoltam, hogy "neked is."

Ezek a kis dolgok boldoggá tesznek. Tudom, hogy semmik, más ember cselekedeteihez viszonyítva, de nekem hatalmas lépések és tudom, hogy fejlődök, így próbálom magam nem másokhoz hasonlítani vagy nem elveszteni a nézőpontom. Nem akarom, hogy bármi elvegye a boldogságom, főleg magamtól nem akarom elvenni. Rájöttem, hogy elsősorban önmagunk is elegek vagyunk, hogy leromboljuk az álmainkat és a reményeinket,  hogy megtámadjuk a boldog gondolatainkat. Így próbálom ez irányítani.

Amikor megérkezek a dokkhoz még mindig szélesen vigyorgok, miközben ellenőrzöm a hajók biztonságát. Minden rendbe van, így a kunyhóhoz megyek és ellenőrzöm, hogy minden szükséges dolog ott van-e, de amikor megfordulok, hogy odamenjek valakit a dokknál találok.

Megijedek és sikítva teszek pár lépést hátra, majdnem a fenekemre esek. Látszólag nagyon hamar megijedek.

"Whoa, jól vagy?" Kérdezi előre nyúlva, hogy meg fogja a karom, de visszanyerem az egyensúlyom és kiegyenesedem. 

"J-jól vagyok." Dadogom és be kell csuknom a szemem pár másodpercre. Próbálok egyenletesen  lélegezni és lenyugtatni dübörgő szívemet. Eszembe jutnak Mare szavai és azt mondom magamnak, hogy meg tudom csinálni. Csak Harry, már beszéltem vele ezelőtt.

Egyszerűen azt mondani, hogy csak Harryről van szó, nem könnyíti meg a dolgom.

Meg tudom csinálni, meg tudom csinálni. Már korábban is ment.

Még mindig képes vagyok rá.

És be kell fejeznem, hogy magammal beszélek gondolatban.

Amikor kinyitom a szemem Harry engem néz, apró mosoly ül arcán, alig mutatja gödröcskéit, de ott vannak. A szívem erősen dobog mellkasomban, a kezemet a mellkasomra kell tennem, mintha magamban kéne tartanom. Gombóc van a torkomban és tudom, hogy remegnek a végtagjaim, de tovább mondogatom magamnak, hogy meg tudom csinálni.

"Szia." Mondja és mosolya szélesedik, a szívem megugrik a mellkasomban érzem a kezemen. Szent tehén!

"Sz-szia." Válaszolok, hangom remeg, akárcsak végtagjaim. "H-hogy vagy?"

Remek Ariel! Folytasd tovább! Mare  hangját képzelem el, ahogy ezt mondja és ez segít.

"Jól vagyok." Válaszol széles mosollyal, a szívmelengető mosolyával, ami megnyugtat, csak egy kicsit. "Jó újra látni. Ellenőrzöd, hogy minden készen áll-e a kirándulásokhoz?" Kérdezi és én bólintok. Ez természetesebben jön. "Akkor ma senki sem fog meghalni."

Kuncogok hangszínén, nehéz leírni, de megnevetett és mosolya még jobban szélesedik, ha lehetséges egyáltalán. "Nem, senki sem fog meghalni." Értek egyet megnyugodva, ahogy egy kicsit kezdek ellazulni társaságában.

"Szóval... most túl elfoglalt vagy? Rabolhatom az időd egy kicsit?" Kérdezi következőleg kicsit bizonytalanul és szemeim tágra nyílnak a ledöbbenéstől.

"Sz-szükséged.... szükséged van valamire?" Kérdezem még mindig tágra nyílt szemekkel.

Zavarában kuncog, kezével a tarkóján lévő hajával babrál és lesüti szemét pár pillanatra. Sosem gondoltam volna, hogy szégyenlősnek fogom látni valaha Harry Stylest. Nem gondoltam, hogy ez lehetséges. Mindig annyira magabiztosnak tűnik, másképp mint Mare, de kétségtelenül magabiztos.

"Nem, csak....rendben van, ha nincs időd, vagy nem akarsz. Azt gondoltam jó lenne, ennyi." Válaszol és feltűnik, hogy arca kicsit rózsaszín. Elpirult?

Csak pislogok. Meglepő ez a kijelentés, mert rájövök, hogy az olyan emberek, mint Harry, akik a világ tetején vannak is képesek szégyenlősek és bizonytalanok lenni.

"V-van időm." Válaszolok és imádni valóan rám mosolyog.

 "Mi lenne, ha leülnék a dokknál? Imádom a tavat." Teszi hozzá és bólintok, mielőtt megfordulok, hogy leüljek a dokk szélére, a lábam nem érinti a vizet. Várok, amíg Harry is leül mellém és a közelségétől felgyorsul a szívverésem, de próbálom irányítani. "Ez a hely lenyűgöző." Teszi hozzá és én bólintok.

"M-mindig is szerettem itt lenni." Válaszolok halkan, nem nézek rá. Nem olyan nehéz, amikor az ismerős birtokomat nézem, a helyet, ami kijózanít. "Itt nőttem fel."

"Elképesztő lehetett." Szól hozzá megállapításomhoz. "Ez a hely arra a videóra emlékeztet, amit Kentben forgattunk." Teszi hozzá és azon kezdek gondolkozni, hogy melyik videóklippről beszél.

"Live while we're young?" Kérdezem és érzem szemeit magamon, így odafordulva szemébe nézek pár másodpercre, de ismét a tó felé fordulok.

"Igen. Tényleg rajongó vagy." Mondja és hallom mosolyát hangán. "Igen, volt ott egy ilyesmi tó és egy erdő és vicces volt. Csodálatos volt a forgatás."

"Viccesnek tűnt." Válaszolok mosolyogva. "Én voltam az egyetlen...az egyetlen, aki itt úszott, de most már mások is idejöhetnek. Ez jó, azt hiszem." Magyarázom gyorsan. "Tetszik, hogy mások is élvezhetik a tavat."

"Ez kedves tőled." Mondja és ránézek két másodpercre, majd ismét vissza a tóra, érzem, hogy az arcom felforrósodik.

Pár tincset a fülem mögé simítok, még mindig kerülöm a szemkontaktust vele, de érzem, hogy néz, vizsgál és ettől bizonytalanná válok. "Tegnap találkoztál Niall-el is." Mondja és bólintok. "Mondta, hogy igazán félénk vagy és egyetértek." Kuncog és érzem, hogy még jobban forrósodik arcom. A nyakam és a fülem is. Teljesen elpirulok.

"I-igen." Dadogok. Az, hogy kimondja még rosszabbá teszi. Tudom, hogy akar bántani vagy nevetni rajtam, de úgy érzem magam, mint egy hangya a mikroszkóp alatt. Úgy érzem menekülnék, de lecövekelek. Nem tudok mozogni.

"Oh, sajnálom! Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Sajnálom." Kér bocsánatot és újabb hajtincset simítok fülem mögé, amik arcomba hullnak, amikor lesütöm a szemem,  a ruhám apró pontjaira koncentrálok.

"S-semmi baj." Mondom, de nem tudok ránézni és tudom, hogy még mindig el vagyok pirulva.

"Akkor is sajnálom. Eh, szóval... mit kell még csinálnod itt? Amellett, hogy szállítod a zöldségeket meg ilyenek." Kérdezi és tudom, hogy témát akar váltani, így hagyom.

"Segítek a központban, meggyőződöm róla, hogy a hajók rendben vannak-e." Válaszolok és pár másodpercre ránézek. Ő végig engem néz.

"Szóval, mindig itt vagy." Mondja. "És, ha valaki, mondjuk beleesne a tóba meg tudnád menteni, ugye? Úgy értem, profi úszó vagy biztosan."

Ránézek tágra nyílt szemekkel egy másodpercig, mielőtt újra elnézek, a szívem gyorsabban dobog, mert eszembe jut az éjszaka, amikor megmentettem. Nem tudom, hogy gyanítja-e, hogy én voltam-e most, hogy tudja nem vagyok néma és azt hiszem most már elmondhatnám neki, hogy én voltam. Nem tudom miért nem mondom el neki.

"A-azt hiszem igen." Válaszolok és újabb hajtincset simítok a fülem mögé. A haja folyton az arcomba hullik attól, hogy az ölemet nézem.

"Nos, akkor jó tudni, hogy a közelben vagy." Mondja átlagosan és mosolygok, habár nem nézek rá. "Nem vagy magányos? Mondtad, hogy most már több ember van itt.  Milyen volt előtte?"

"Hat nővérem van." Mondom és hallom meglepett felkiáltását, amitől kuncognom kell. "De már mind elmentek. Én vagyok a legfiatalabb." Teszem hozzá. "Most már csak apa és én vagyunk itt. Kicsit magányos, de....megszoktam."

"Hány éves vagy? Ha nem bánod, hogy megkérdezem természetesen."

"Tizenhét." Válaszolok. "Pár nap és tizennyolc."

"Nemsokára szülinapod lesz?" Kérdezi és én kuncogva bólintok. "Mikor?"

"Június 25." Válaszolok.

"Az mindjárt itt van! Valamit csinálnunk kell aznap!" Kiállt fel izgatottan.

Ránézek magamat is meglepve ezzel. Tudom, hogy a tizennyolcadik szülinap fontos, de ez az év egy kicsit más, tudom, hogy a nővéreim nem lesznek itt. De most... újra izgatott és ideges vagyok.

"J-jó hangzik."

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: