Louis Tomlinson

Meg kell tennem. A szívem ezerrel tiltakozik, de az eszem tudja, hogy ezt kell tennem.

Mély levegőt veszek és próbálok azokra a ritka boldog alkalmakra gondolni, amik talán elhitethetik velem, hogy ez a helyes út. Áldozatot kell azért hoznom, hogy egy másik álmom valóra válhasson. Sokan ezt teszik nem? Ez az élet kegyetlen játéka azokkal, akik kicsit másként érkeztek a világra. Sajnos én is egy lettem közülük. Ez ellen pedig egy módon tehetek.

Az étterem zajai elcsendesülnek körülöttem, csak a szívem ütemes dobogását hallom a fülembe. Itt van a kezembe, már csak megfelelő módon kell tálalnom az egészet. A két asztal arrébb ülő fotós felé biccentek ezzel jelet adva neki, hogy készítheti a kameráját.

A gyűrűs dobozt a kezembe szorongatva felállok a helyemről, majd lassan fél térdre ereszkedem a nő előtt, aki már lassan 5 éve az életem része.

-Eleanor Jane Calder hozzám jössz feleségül? – teszem fel remegve a kérdést.

Még talán sose láttam ilyen ragyogóan boldognak az arcát az évek alatt, mint most, ahogy meglátta a gyűrűt.

-Igen! – eredtek meg a könnyei, én pedig megkönnyebbülten kifújtam a levegőt