Louis Tomlinson

Lassan már két hete történt, hogy Harry-vel együtt léptünk ki a stadion ajtaján, és én hazavittem őt. Egészen a lakásáig nem történt szóváltás köztünk az útba irányításon kívül, de a levegő vibrálásából kiindulva sejtettem, hogy ez nem marad így sokáig.

„-Várj! – szólaltam meg én végül, még mielőtt kiszállhatott volna a kocsiból egy szó nélkül.

Úgy nézett rám, mintha csak szívességet tenne. Ez még jobban felidegesített, de idejében észbe kaptam, hogy éppen bocsánatot akarok kérni tőle, amit talán jobb, ha kedves hangnemben teszek meg. Talán akkor érek is vele valamit.

-Én nem gondolom rólad azt, amit hallottál. – kezdek bele, mert mégse tarthatom fel a végtelenségig. Egy apró mosollyal veszem tudomásul, hogy valószínűleg jót mondhattam, mert érdeklődve figyel rám. – Bocsánat, ha kellemetlen helyzetbe kerültél a meccsen. – teszem még hozzá.

-Igazából már megszoktam. - szólal meg elég rekedt hangon. - Hogy így gondolkodnak rólam az emberek, csak mert látszik a megjelenésemen, hogy...más vagyok. – halkul el a hangja a mondat végére, és olyan szomorú arccal fordul felém, hogy legszívesebben magamhoz ölelném, csak ne lássam őt többet így.

-Ha ez megnyugtat szerintem te nem vagy olyan, mint akikről beszéltek.

Látom, ahogy elnyílnak az ajkai a csodálkozástól, amiért ilyet mondtam. Igaz, hogy én is ismertem olyan melegeket, mint akikről Pete beszélt, de Harry nem tűnik közülük valónak. Még, amikor fiatalabb voltam és úgymond független, meleg bárokba jártam el, hogy megismerjem saját magamat is, azon kívül, hogy gimi első osztálya óta holt biztos voltam benne, hogy biszex vagyok. Azokon az éjszakákon és abban a környezetben inkább melegnek vallottam magam. A biszexuális jelzővel csak magamat nyugtattam a gimi évei alatt. Zavarban voltam, amiért folyton megbámultam a csapattársaimat, de tudtam, hogy focisként nem keringhetnek rólam ilyen pletykák, így akkor még magam vállaltam, hogy álbarátnőt keresek. Hannah egy nagyon aranyos lány volt, akiért több fiú is odavolt, ezért is lepődtem meg, amikor végül engem tisztelt meg azzal, hogy a pasijának nevezett. Két évig voltunk együtt, de a két év alatt csókolózáson túl nem jutottunk.

-Nem is ismer engem Mr. – neveti el magát zavarában.

-Tudod, ha már úgyis te vagy az esküvőszervezőnk, talán nem ártana kicsit jobban megismernünk egymást. – jut eszembe, és igyekszem elnyomni a vigyoromat e remek ötlet miatt, de nem sikerül. – Amúgy pedig simán Louis, tököm ki van sok Mr Tomlinson-nal. – tettem hozzá, hogy oldjam a hangulatot még.

-Talán tényleg nem ártana, Louis. – vigyorog rám ő is. Így vigyorgunk egymásra, mint két idióta."

Szóval abban maradtunk, hogy megismerjük egymást, aztán ő kiszállt az autómból. Azóta nem mertem őt keresni. Mégis szinte folyamatosan rá gondolok. Főleg erre a fél órára, amíg hazavittem, majd amíg beszélgettünk. Mert egy légtérbe zárva vele, végre közelebbről is megcsapott az a vaníliás illatfelhő, amit ő áraszt magából. Két napra rá megkérdeztem Eleanor-t, hogy mikor kell legközelebb Harry-hez mennünk, de azt mondta, hogy most egy ideig nem kell. Szomorú voltam, de magam se tudom miért. Miért van az, hogy megjelent ez a srác, és felforgatott mindent? Az életem el volt tervezve. Mondjuk nem általam, de minden forgatókönyv szerint zajlott. Eljegyeztem El-t, hogy ha nem is életem végéig, de jó pár évtizedig talán azt mutassam a világ felé, hogy egy boldog házasságban élő, elismert focista vagyok. Erre meglátom Őt, és már nincs egy épp gondolatom se. Talán csak az lehet a gond, hogy régen voltam már férfival?

Harry Styles

-Harry! – hallom Niall hangját, ahogy engem szólít.

-Igen? – lépek ki a szobámból, ahol eddig dolgoztam.

-Elmegyünk a srácokkal focizni, ha már így áprilisba elkezdett kisütni a nap. Jössz?

Ő már teljes menet felszerelésbe áll a nappaliba, hóna alatt egy focilabdával. Nagyon ritkán szoktam elmenni velük focizni, ennek egyrészt azaz oka, hogy rettentően béna vagyok ebben a sportban, a másik oka, hogy a srácok nem az én barátaim. Inkább Niall barátai, és általában nem teszik szóvá, ha én is elmegyek Niall-el, de tudom, hogy nem veszik annyira szívesen, amikor a délutáni kikapcsolódásukat megzavarja a két bal lábas meleg srác. Bárcsak rá tudnék cáfolni arra, hogy a melegek is sportemberek, de nem hiszem, hogy a jóga edzéseket elfogadnák férfias sportnak.

-Köszi, de nincs kedvem ma is fűfoltos és sáros ruhában hazajönni. – hárítok.

-Azt hittem a focista haverod megtanított erre-arra. – nevette el magát, de ahogy meglátta elkámpicsorodott arcomat egyből abbahagyta. – Mi történt Harry? Valami baj van? – aggodalmaskodott.

Niall-nek csak annyit meséltem, hogy azon a két héttel ezelőtti estén, amikor Louis hazahozott, mit hallottam az öltözőbe és az utána való kocsis beszélgetést Louis-val, amikor abban egyeztünk meg, hogy majd megpróbáljuk egymást megismerni. Ennek abból a szempontból is örültem, hogy legalább bővülhet a listám arról, hogy Louis mégis hogy képzeli el az esküvőjét, mert Eleanor-ról lassan már három oldalas listám lesz, míg a vőlegény oldalára csak annyit tudtam felírni, hogy focista. De azóta nem keresett, illetve én se találtam olyan megfelelő indokot, amivel felkereshetném, vagy akár csak szólhatnék Eleanor-nak, hogy jöjjenek be hozzám egy megbeszélésre.

-Azt hiszem többet gondolok rá, mint kéne. – nyögtem elgyötörten és levetettem magam a kanapéra.

Niall kissé ijedt arccal csatlakozott hozzám. Nem most terveztem lelkizést tartani, de valahogy mégis két hét után kikívánkozott belőlem.

-Kire? Louis Tomlinson-ra? – pislogott értetlenül. Nem válaszoltam, csak egy aprót bólintottam, hogy eltalálta. – De ő... ő nem meleg, nem?

-Persze, hogy nem az. – nevetem fel kínomban. – Éppen az esküvőjét szervezem. – emlékeztettem erre az „apró" tényre.

Ni elgondolkodva nézett rám, és már azt hittem, hogy talán nem is reagál, amit nem csodálnék, hisz mégis milyen tanácsot tudna adni egy ilyen helyzetben. De aztán végül megosztotta velem is gondolatait.

-Harry, mint legjobb barátod szeretném, ha találnál magadnak valakit...de az a valaki ne egy ábránd legyen. – kezdet bele. – Figyelj, haver, csak elképzeléseim lehetnek milyen ez a társkeresés melegként, de azt még én is tudom heteróként, hogy nem a legcélravezetőbb egy heteró pasiba beleszeretni. Valószínűleg fogtok még találkozni, de a saját érdekedben jobb lenne, ha próbálnád magadba tisztázni a dolgot, hogy ne legyen ebből később probléma. – fejtette ki hosszabban a véleményét.

Fájt hallani mástól is azt, amit én is tudtam valahol az agyam legmélyén. De mégis egyet kell vele értenem. Nem reménykedhetek és vágyakozhatok egy olyan személy iránt, aki még csak kis utalást se tett arra, hogy esetleg valami hasonló érzések kavarognának benne. Épphogy egy hónapja találkoztunk először.

-Köszi. – eresztetem meg egy félszeg mosolyt Niall-nek. – Azt hiszem igazad van. Minél előbb rendet kell raknom magamba. – bólogattam elég elhatározottan. – Na menj a srácok, már biztos várnak. – noszogattam, mert közben a kezében tartott foci labdára tévedt a tekintetem és eszembe jutott hová is készült még mielőtt feltartottam volna.

-Biztos nem jössz? – kérdezte felpattanva a kanapéról.

-Nem, köszi. Lesz mit átgondolnom. – hárítottam megint.

Alig két percen belül egyedül maradtam a gondolataimmal az üres lakásban.

Bocsánat a késésért 😔 tudom nem is lett egy olyan izgalmas rész de ígérem a következő az lesz🥰😉
Hogy vagytok? 😊 Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket ❤️
xxxEsztyTomlinson