Sziasztok! ❤️
Hoztam egy újabb részt.😊 Próbálok heti egy résszel jelentkezni.
Köszönöm szépen a visszajelzéseket az előző részhez, nagyon cukik vagytok🥰🥺
xxxEsztyTomlinson

Harry Styles

-Na mi volt? – hallom Niall kiabálását a nappali felől, amikor éppen, hogy belépek a bejárati ajtón és lerúgom magamról a cipőmet.

Válasz helyett először a konyhába megyek, hogy elővegyek a hűtőből egy smoothie-t, majd azzal együtt megyek a nappaliba és lehuppanok Niall mellé a kanapéra. Valami idióta sorozat megy a TV-ben, amit ő minden délután néz, és szinte hisztirohamot kap, ha egy részről is lemarad.

-Én leszek a szervező. – bontottam ki az italomat. – Nagyon úgy tűnt, hogy a csaj csakis engem akar. De a pasi...ez a Tomlinson. Mintha nem is érdekelné az egész dolog. Tök fura. – magyaráztam Niall-nek, és onnan tudom, hogy felkeltettem az érdeklődését, hogy lehalkította a TV-t és rám figyelt.

-Mármint?

-Hát nem tudom. Oké, hogy a legtöbb pasit nem foglalkoztatja az esküvő, mert úgy gondolják a nők dolga, meg oké focista, de ennyi érdektelenséget eddig nem láttam senkin. Mégis csak az esküvője, ahol elveszi élete szerelmét, nem? – néztem tanácstalanul legjobb barátomra, hátha ő meg tudja nekem ezt magyarázni, és végre kiverhetem a fejemből Louis Tomlinson érdektelenségét.

-Talán annyira szereti a csajt, hogy neki teljesen mindegy, csak végre hozzámenjen. Vagy valami ilyesmi, nem tudom, mert nem voltam még fülig szerelmes. – gondolkodott el.

-És a múltkori bögyös csajjal mi van? – kérdeztem a körülbelül egy héttel ezelőtt bemutatott lányra, akit Niall vigyorogva hozott haza. Én pedig leléptem, mert nem hittem benne, hogy nyugodt éjszakám lenne.

-Ja, az csak egy éjszaka volt. – rántott vállat. – Kedves csaj volt, de ennyi.

-Aha. – bólintottam, mintha annyira érteném, hogy egyesek miért szeretik cserélgetni a partnereiket. Vagy csak én élek olyan álomvilágban, hogy az igazira várok. Jó, az elmúlt évek alatt nekem is csúszott be pár rövidebb kapcsolat, de egy ideje leálltam azzal, hogy görcsösen ismerkedjek, hátha a következő lesz az Igazi. Romantikus lélek vagyok, na. – Hát annyira szerelmes még én se voltam, de valahogy még ez sem stimmelt köztük. – kanyarítottam vissza az eredeti témánkhoz.

-Inkább ne foglalkozz ezzel, szervezd meg nekik a tökéletes esküvőt aztán fogadd el a sok lóvét, amit adnak. – csapott a vállamra olyan biztató stílusban, majd lezártnak tekintve a témát visszahangosította a TV-t.

Hagytam barátomat hadd merüljön el az imádott sorozatába és inkább bekapcsoltam a laptopomat, hogy kicsit dolgozzak. A Calder és Tomlinson esküvő mellett csak három szorosabb határidőjű esküvőm van kettő júniusban és egy júliusban. A többi felkérés legalább egy évvel későbbiek, így azok még bőven ráérnek. Illetve most télen volt 4 esküvő. Eleinte kisebb esküvőkre kértek fel, és alig voltak felkéréseim, akkoriban ismerkedtem meg Niall-el, mert szabadidőmben én is pizzát hordtam ki, hogy legyen miből fizetnem a kötelezettségeimet. Aztán a nagy áttörést egy kis esküvőnek indulóból egy hatalmas lagzi hozta meg. Az is egy egyszeri munkának tűnt, de aztán a menyasszonynak nagyobbak lettek az elvárásai, így elkezdtem azokban a körökben járkálni és ismeretségi kört kialakítani, ahol azok a szolgáltatók dolgoznak, akik a nagyemberek esküvőjét rendezik. Miután egy újságcikk által híre lett a munkámnak egyre több megkeresésem lett, és egyre pénzesebb emberektől. Amikor már nem bírtam egyedül ezt a sok mindent, alapítottam meg a cégemet, akikkel együtt dolgozok minden esküvőn. Amikor belevágtam ebbe az egészbe még azt hittem, hogy csak egy hobbi marad az esküvőszervezés, nem gondoltam volna, hogy a rendes munkám is ez lesz. De nagyon hálás vagyok érte.

Louis Tomlinson

-Na megjött a vőlegény! – kiáltotta el magát az öltözőben Zayn barátom, ahogy meglátott közeledni. – Még nem is tudtunk gratulálni. – sietett elém, hogy barátian megöleljen.

-Kösz. – nevettem el magamat, majd a többiek felé is biccentettem egyet, akik már félig átöltözve vigyorogtak rám.

-Majd hatalmas legénybúcsút kell tartani. – kezdett el tervezgetni, de én csak a fejemet fogva röhögtem rajta.

Egész öltözködés alatt legjobb barátom az esküvőről faggatott, de szinte mindenre csak azt tudtam válaszolni, hogy majd Eleanor eldönti. Mielőtt a pályára léptünk volna, hogy megkezdjük az edzést, Zayn furán rám nézett.

-Téged nem is érdekel a saját esküvőd. – jegyezte meg összevont szemöldökkel, talán kicsit rosszallóan.

-De, csak kicsit fáradt vagyok most a „túlbuzgó Zayn-hez". – eresztettem meg felé egy mosolyt, hátha ezzel megnyugtatom és nem faggatózik tovább, mert már tököm ki volt vele.

Elég otthon hallgatnom El áradozását a terveiről és hogy Harry micsoda remek szervező. Nem mintha sikerült volna kivernem a pasit a fejemből, pedig két napja már hogy találkoztunk, de akárhányszor elkalandozik a figyelmem mindig őt látom magam előtt. Azt hiszem még sose találkoztam olyan pozitív energiákat sugalló emberrel, mint ő. Idegesített, de közben mégis foglalkoztatott.

-Tomlinson? – harsogta át gondolataimat az edző hangja.

-Igen? – pislogtam értetlenül.

-Először is szeretnék gratulálni. – biccentett felém, majd torka szakadtából rám üvöltőt. – Most pedig fusson már!

Ahogy körbepillantottam, észbe kaptam, hogy rajtam kívül már mindenki elindult a szokásos 10 körös bemelegítőkörökre, csak én álltam egy helybe, mint egy tökkel ütött szerencsétlen. Bár az is vagyok, úgy érzem. Neki iramodtam, hogy hamar behozzam a lemaradásomat. Persze a gondolataim megint visszatértek. Kiskorom óta imádok focizni, és már akkor felfedezték, hogy van is hozzá tehetségem, így sose volt kérdés számomra, hogy mi szeretnék majd lenni. De a profik közé bejutni nem olyan egyszerű, hosszú utat megjártam azért, hogy elmondhassam itt vagyok most. Az otthoni csapatból, a Doncaster Rovers-ből indultam, és bár egy sokak számára felesleges sport a foci, mégis kellett küzdenem azért, hogy Londonba kerüljek és itt is a legjobb játékosok közé. Az olyan játékosok közé, akik nem egy feledhető arcok a pályán, hanem akik nevét ismerik és talán rajonganak is érte. Kiskorom óta ez volt az álmom, de amikor belekerültem inkább visszasírtam mindent. Ennek már öt éve. Öt éve, amikor a nyakamba akasztottak egy barátnőt, akivel a kamerák előtt kell villogni, öt éve, amikor aláírattak velem mindenféle szerződést, öt éve, hogy megjátszom szinte az egész életemet.