Louis Tomlinson

-Szar voltál ma Tomlinson. - vert vállon Zayn hátulról, ahogy elfutott mellettem.

Nem kellett mondania magamtól is tudtam, hogy a mai edzésen csak lézengtem, mint gólyafos a levegőbe. Az éjszaka alig tudtam aludni, folyamatosan Harry zöld szemei jelentek meg előttem, akárhányszor lecsuktam a szemeimet. Hiába próbáltam másra gondolni, egy idő után vissza - visszalopakodott a gondolataim közé, mint egy sunyi betörő. Szóval ilyen csodálatos éjszaka után, már csak vidám hírek jöhetnek nem igaz? Indulás előtt El közölte, hogy délután négyre vár engem az ékszerboltba, hogy kiválasszuk a gyűrűket. Nem sikerült meggyőznöm, hogy nekem aztán olyan mindegy, hisz nagy valószínűséggel sose fogom hordani. Nem vagyok egy olyan pasi, aki el tudja magán viselni az ékszereket. Aztán erről is Harry jutott eszembe, hisz ha nem 8 ujján van gyűrű legalább akkor egyen se. De az ő hosszú, kecses zongoraujjaira a legtökéletesebb kiegészítők. Eljutottam arra a pontra, hogy már minden kis apró dologról ő jut eszembe. Vajon egyszer vége lesz ennek? Mennyi időnek kell majd eltelnie, hogy ne a volt esküvőszervezőn járjon az agyam?

-Kösz a dicséretet. - válaszolom gúnyosan Zayn-nek, ahogy utolérem őt az öltözőben éppen a mezétől megszabadítva magát.

-Bármikor haver. - vált ő is erre a stílusra.

Csendben öltözködünk egymás mellett, amikor megint ő töri meg a csendet.

-Tudom, hogy nem szoktunk lelkizni, de látom, hogy van valami bajod. Ha neked attól könnyebb, akkor meghallgatlak.

Megrázom a fejemet, hisz az lenne életem utolsó tette, hogy bevallom Zayn-nek, hogy egy pasin jár az eszem. De mire már a cipőmet veszem fel, az is felmerül bennem, hogy talán egy kis ködösítéssel el tudnám mondani neki a problémámat, hátha gyakorlott csajozóként van valami tanácsa számomra.

-Te mit szoktál csinálni, ha vágysz valaki után, de tudod, hogy nem kaphatod meg? - kérdezem meg kerek-perec.

Zayn elkerekedett szemekkel néz rám, majd hatalmas nevetésbe tör ki, mintha csak az év poénját mondtam volna. Bár lehet szerinte ez az volt.

-Louis.... - csap a vállamra haverian, de még mindig nevet. - Nem tudom feltűnt-e, de én soha nem epekedek nőért... Én mindig megkapom, amit akarok. - vigyorodik el magabiztosan. Ja, igen most már eszembe jutott miért is nem Zayn-t kellett volna erről kérdeznem. - Amúgy meg elég szar helyzetben vagy, ha nem a menyasszonyodról beszélsz. - komolyodik meg.

-Kösz, de ezt eddig is tudtam. De tudod mit hagyjuk, majd elmúlik. - rántok vállat, mintha tényleg egy múló dologról lenne szó. De mégis március óta ez van és már május eleje van. Fasza.

***

-Na végre ideértél! - kiált fel El, ahogy belépek az ékszerboltba.... Csak 15 percet késtem, nem tudom mi baja. Itt vagyok és ez a lényeg, nem?

-Üdvözlöm Mr Tomlinson. – villantja meg az eladó pasi is az ezer wattos mosolyát. Tudja, hogy kit kell meggyőznie, hogy egy rakás pénzt itt hagyjak két gyűrűért.

Csak biccentek, semmi kedvem a bájcsevegéshez, így remélem hamar túl leszünk ezen a szaron. Úgy tűnik, amíg én késtem, addig Eleanor elfoglalta magát, mert már legalább három gyűrűt kiválasztott. Unottan forgatom a kezeim között a darabokat, miközben azon jár az agyam, hogy mennyire nincs kedvem ehhez az egész procedúrához. Ha nem lenne esküvő, nem ismertem meg volna Harry-t se... Jobb lenne nekem, ha nem ismerném őt?

-Louis! – szakít ki a gondolataim közül El magas hangja. Mikor észreveszi, hogy végre rá figyelek, látom rajta, hogy sértődött, amiért ennyire semmibe veszem ezt a számára fontos programot... meg valamennyire őt is. De nem tehetek róla...csak részben. Ő hozta a nyakunkra Harry-t, aki minden percben a gondolataimban van. - Ketten kell kiválasztanunk a gyűrűt, nem elég tőled a „nekem mindegy" válasz. – próbálja visszafogni a hangját, de az ékszerész pasi így is kíváncsi fülekkel hallgatózik.

-Jó, akkor mond meg neked melyik tetszik, aztán legyen az.

-Nem tudok dönteni. – rázza meg a fejét tehetetlenül. – Nekem mind a három tetszik, reméltem, hogy te majd segítesz dönteni. – lágyul el a hangja, amire normál esetben én is kicsit meglágyulnék.

De nem ma, amikor fáradt vagyok, szarul teljesítettem az edzésen, pedig itt a hétvégén a nagy meccs, és idegesít, hogy folyton mindenről Harry jut eszembe.

-Majd szólj, ha végeztél. – hagyom őt ott, és elmegyek az üzlet másik felébe.

Tudom, hogy megbántottam, és hogy pletykát adtam az itteni dolgozók kezébe, de nem tud érdekelni. Csak haza akarok menni, bezárkózni a szobámba és addig verni a fejemet a falba, amíg ki nem űzőm Harry-vel kapcsolatos legutolsó gondolatomat is. Mondjuk ennyi erővel ki is verhetném rá, hátha az hasznosabb, és legalább a frusztráltságom is kiadom. Na jó, Louis, ezzel nem fogsz semmit megoldani. Más megoldás kell. Vagy mégis csak igaza van Zayn-nek, meg kell kapnom ahhoz, hogy túllépjek rajta? Basszus már a gondolatra gondok akadtak a nadrágomba. Az ilyen fancy helyeken csak van mosdó a vendégek számára. A faszomba, hogy ilyen nagy egy kibaszott ékszerbolt. Sose találom meg a mellékhelyiséget. Összevissza jár a tekintetem, hátha látok valami jelzést, amikor megakad a szemem valami máson. Az eljegyzési gyűrűkhöz tévedtem. És ott...ott csillog egy kő az egyikben, ami...ami olyan gyönyörű, mint Harry smaragdjai, amikor elönti őt a vágy. Tudom, mert ilyen színűek voltak, amikor készültem őt megcsókolni.

-Elnézést. – szóltam oda az értékesítőnek. – Szeretném megnézni azt a gyűrűt. – mutatok az említett darabra. Fogalmam sincs mit is akarok pontosan, csak ösztönszerűen cselekszek, amikor az ujjaim között forgatom a legékesebb ékszert, amit valaha láttam.

Kicsit nagyobbnak tűnik, mint a többi gyűrű. Vajon az ő ujjára tökéletes lenne?

-Hát itt vagy. – bukkan fel El, amivel a frászt hozza rám, így kicsit összerándulok, és gyorsan a tenyerembe rejtem az apró tárgyat. – Azt hiszem sikerült választanom. – közli nagyon boldogan.

-Végre. – forgatom meg a szemeimet. – Azt hittem az éjszakát is itt töltjük.

-Jössz már? – néz rám türelmetlenül, mivel még mindig ott állok a pultnál, a tenyerembe rejtegetve a gyűrűt.

-Egy pillanat és megyek utánad. – próbálom meg minél előbb lerázni.

-Jó, de siess.

Abban a pillanatban, ahogy hátat fordít, újra a gyűrűre pillantok a kezemben. Gyönyörű.

***

-Nekem még el kell mennem a boltba. – mondja El, ahogy kiérünk az üzletből. – Van kedved velem tartani? – érdeklődik bájosan.

-Kösz, de kihagynám. – passzolom egyből. Volt egyáltalán olyan, hogy mi ketten vásárolni mentünk? Talán csak akkor, ha ránk küldték a fotósokat. – Zayn-nel és pár haverral megyünk kajálni. – ismertetem a programomat, bár valószínűsítem, hogy így is hívogatni fog, mikor fogok hazaérni.

-Ja, oké. Jó szórakozást! – válaszolja kissé csalódottan, és felém hajolva készül elbúcsúzni. Utolsó pillanatban elfordítom a fejemet kissé, így a csókból puszi lesz. Tudom, hogy csalódott és dühös, amiért az utóbbi időben még távolságtartóbb vagyok vele, mint eddig valaha...de talán ennek is köze van Harry-hez?

A kocsiba ülve kihalászom a zsebemből a gyűrűs dobozt, és beteszem a kesztyűtartóba. Magam se tudom, hogy pontosan mi is a tervem vele, de képtelen voltam ott hagyni. Tényleg kezdek meghülyülni.