Kincset kaptam, apró gyémántot.
Mikor kezembe vettem, csillámlott
Fénye megtört, és mosolygott reám
Ragyogó szemekkel, mint egy jókedvű leány.

Amint forgattam, láttam hibáját
Tökéletlensègèt, csiszolatlansàgàt
De csiszoltam tovább, s most is azt csinálom
Fényét azonban nemigen csodálom

Csak értékelem. Mint ember az életet
Lüktető, keserédes emlékeket.
Éltető Napot, bocsánatkérést
Gyermeklètbe olvadást, felnőtté érést.

Óvom a gyémántot, míg tart az életem
Csiszolom, míg egy szekér áthajt az éveken
Örökké dolgozom rajta, s fényèből adok
Remélem, valamit vele megmutatok.