Karácsonykor, ha alszik a város
Zenélni kezd a téli táj
Úgy, hogy ajkunk szent szóra nyílik
És szertefoszlik a süket, sötét homály.

A vastag jégtakaró remeg mint a dob
És a hópelyhek csilingelnek halkan
Ritmusra koccan minden egyes fog,
És szelek dúdolnak egyre hangosabban.

Altatót mond az éj, a csillagok kísérik
Ágak dobálják a dallamot tova
S fehér csendből, fekete hangokból
Megszületik a karácsony - zongora.

Elmerül a város teljesen a hóban
Ennek is hangja van; visszafogott, finom
De hallatszik az ég - föld érintkezés is,
Az a természetes, bensőséges viszony.

Hangot ad a várakozás, a szeretet, az öröm
Egyesülnek egy közös dallamban
A zenekar életet ad a halálnak
S újjászületik minden, mi hangtalan.