Jó olvasást!

Beérve a palotába, most egyenest felfelé indultak a lépcsőkön. Mehettek vagy négy emeletet, mire befordultak egy folyosóra, miből csak egy ajtó nyílt.

- Jó napot! – nyitott be Elluin egy rövidke kopogás után.

- Nektek is jó napot, szép hölgyek! – köszönt vissza egy női hang. – Miben segíthetek? – kérdezte kedves mosollyal az arcán, az idős tündenő.

- Eme újdonsült leánynak szeretnénk pár új ruhát nézni!

- Ohh – csapta össze a tenyerét – Mutasd csak magad drágám, had vegyelek jobban szemügyre! – mondta közelebb menve Linhez, aki mondhatni kissé összerezzent.

- Hmm.. vékony, derék, hosszú lábak.. – mondogatta, miközben alaposan végigmérte, s forgatta a saját tengelye körül a lányt. – Milyen ruha kellene?

- Először is kéne egy hálóing, néhány új felső, trikó, és ing, pár nadrág, meg ha már itt tartunk egy pár új cipő is... - sorolta Elluin, miközben az ujján számolta a dolgokat.

- Igazából én csak egy inget szeretnék. – mondta lágy hanggal Lin.

- Mindenki így jön ide, s aztán két kosár ruhával távozik! – nevetett fel a tündenő, miközben megcsillant a szemeiben a sok-sok év tapasztalata. – No de akkor lássunk is hozzá!

Szegény lányt berántották a ruharengeteg közé, ahonnan jó 1 óráig ki nem jöttek. Külön volt a női és a férfi ruházat. Összesítve a terem maga akkorra volt, mint 4 szoba. A helyiség szélein nyitott polcos szekrények álltak, min javarészt ingek és nadrágok voltak behajtva. A közepén pedig fogasok sora állt egymás mellet, s arra volt felakasztva megannyi báliruha, felső s blézer..

- Nézd, ez jó lesz! – mondta Elluin. – Hmm és ez is! – tette hozzá, mikor egy újabb szép ruhadarabot látott.

- Úú ezt nézd, de szép! – mondta Lothril, miközben leemelt a fogasról egy báli ruhát. – Ez hozzád illik!

- Köszönöm lányok, de nekem csak egy ing kellene.

- Nem-nem.. – tiltakoztak a tünde lányok.

- Nincs valahol egy kék ing? – kérdezte Lin, odamenvén az idős tündehölgyhöz, ki ekkor magával hívta Linettát, otthagyva a többieket.

- Ez pont hozzád illik! – vett le a polcról egy csodaszép kék inget, mire a lány gondolt. –Estel.. – tette hozzá halkan, mit a lány épp hogy csak hallott, de úgy gondolta, lényegtelen.

- Köszönöm! – mondta szerényen. - Lányok gyertek!

- Ohh hát itt vagy! – mondta Elluin.

- Azt hittük elvesztél! – tette hozzá Lothril.

- Mennyit kér, eme ingért? – kérdezte Lin a hölgyre nézve.

- Ez a tiéd. Ajándék, tőlem eme bájos hölgynek. – mondta, miközben odanyújtotta neki.

- De hisz ingyen nem fogadhatom el! – tiltakozott Lin.

- Dehogyisnem! – válaszolt.

- Köszönöm! – mondta hálálkodva.

- És ezek itt mennyik lesznek? – kérdezték a lányok, kiknél összesítve 3 ing, 2 hosszú és kettő rövidszárú nadrág, egy fűző, két trikó, egy köpeny és 3 hosszú, gombos blézer, mit a kissé enyhébb időkben fel tud venni egy ingre.

- Ezekért sem kérek semmit. Csupán azt, hogy viseld örömmel. – mondta a tündenő lágy, bölcs hangján.

- Na azt már nem.. – szólt közbe Lin. – egy ing még belefér, na de ennyi minden!

- Igaza van Linnek. Ennyi mindent teljesen ingyen nem fogadhat el! – mondta Lothril.

- De ez ajándék tőlem.

- Értem én, de ez nagyon sok! Fogadja el kérem az aranyat! – mondta Lin, miközben odanyújtott a nőnek kerek húsz aranytallért!

- Nem fogadhatom el! – tiltakozott az idős tünde.

- Ingyen pedig én sem! Kérem szépen, bűntudatom lenne, ha ezt mind ingyen elvihetném!

- Rendben. Én köszönöm. – mondta, majd elfogadta az aranyat.

- Mink is, Viszlát! – köszöntek el.

- További szép napot hölgyek. – mondta az idős tündenő.

~ Csak annyit kérek tőled, gyere még vissza! – e mondatot csak Lin hallotta, ki kissé furcsállta a dolgot, olyan volt, mintha a fejében csengett volna. De mikor hátranézett az ajtóból már sehol senki. Eltűnt egy pillanat alatt..

Az ezüsthajú ezután eléggé belemélyedt gondolataiba, s csak a lányok zavarták meg.

- Hahó Luin! Valami baj van?

- Mi? Ja.. ő.. s-semmi.. – dadogta.

- Dehogynem! Min gondolkozol ennyire?

- Semmin tényleg.

- Hát jó..

- Ez egy jó vásár volt! Szerintem próbáld fel őket, hogy jók-e rád! – mondta Elluin.

- Biztos, hogy jók. – válaszolt Lin.

- Na nem! Nem bújhatsz ki a ruhapróba alól!

- Esélyem sincs, igaz?

- Nincs hát! – válaszolt kacagva Elluin.

*

Kedves Elrond!

Linetta megérkezett hozzánk, s valóban egy különös személy, ahogyan írtad. Nem lepődnék meg, ha valóban vala ivadék lenne. A szemében nem látni sem a gonoszság, sem pedig a kedvesség jelét. Olyan, mintha üres lenne. Ez az ami aggaszt. Mindenesetre, remélem hogy csak egy egyszerű emberlány, de jobbnak látom, ha mégis szétnézek a régi tekercsek között. Az őröket a folyósón megduplázom a biztonság kedvéért, hisz ki tudja.. még nem tudunk róla semmit. Ha találsz valamit, feltétlenül szólj, én is így teszek. A leveleket ezentúl, csak hírvivővel küldessük!

Üdv: Thranduil

Azzal a levelet útjára is küldte a legbizalmasabb hírvivőjével, Ergonnal. Bár ha nem is avatta be a titokba, mégis elmondta neki, hogy személyesen adja át Elrondnak.

*Este*

- Te nem jössz? – kérdezte Lothril.

- Á nem. Nem akarok zavarni.

- Dehogy zavarnál!

- Miért gondolod ezt? – szállt be a beszélgetésbe Elluin is, ezzel egy kis kört bezárva az ágyon.

- Mert engem nem kedvel Legolas, és jobbnak látom, ha inkább nem megyek.

- Honnan veszed, hogy nem kedvel?

- Hát onnan, ahogyan viselkedik.. Olyan lenézően tud rám tekinteni, és mintha észre sem venné, hogy ott vagyok. Például ma délelőtt..

- Ugyan már! Legolasnak teljesen más a felfogása, ő teljesen másképp áll a dolgokhoz, hiszen ő a herceg. Akkor ott az erőben, azért mondta azt, hiszen neki néznie kell népe érdekét. Egy napon majd ő lesz a király, s erre még jobban oda kell figyelnie. Nem sodorhatja veszélybe egy apró hiba miatt, az egész királyságot. – mondta Elluin.

- Akkor ti miért fogadtatok be?..

- Azért mert mi látjuk benned azt, amit ő még nem.

- És mi lenne az?

- Figyelj Luin.. – fogta meg Lothril barátnője vállát. – Te nem tehetsz arról, ami veled történt. Nem tehetsz arról, hogy szüleid magadra hagytak, vagy hogy elvesztél. A te múltad nem túl szép, de a sors most kegyes volt hozzád, s az a lényeg, hogy itt vagy. Mi megígértük neked, hogy segíteni fogunk bármiben!

- A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. De te ajtót nyitottál neki, s lásd most itt vagy, és befogadtunk. Hidd el, idővel megkedvel majd. – mondta szerény nyugodtsággal, és enyhe mosollyal Elluin.

- Valóban így lenne? – kérdezte Lin.

- Hidd el kicsi hajnalcsillag, így van ez, és te egy nagyon szerencsés ember vagy! – mondta Elluin, s mindketten megölelték Linettát.

- Na nem jössz velünk? – kérdezte Lothril.

- Nincs kedvem, talán majd máskor. Fáradt vagyok.

- Látom nem könnyű rávenni téged, de ha te nem jössz, akkor én sem megyek!

- És én sem! – mondta Elluin.

- De kérlek, nyugodtan elmehettek nélkülem!

- Nem, nem és nem! Nélküled nem megyünk sehová! De legalább alszok egy jót, amúgy is fáradt vagyok, hosszú volt ez a nap.

- És ehhez mit szólnak a többiek? – kérdezte Lin.

- Majd azt mondjuk, fáradtak voltunk. Vagyis, hogy elfáradtunk a ruhavásárlásba. – kuncogott Elluin.

- Ez úgy is hihető! – mondta Lothril.

- Hogy ha már itt vagyunk, akkor kérdezhetek valamit, vagyis még valamit.. – kezdett bele Lin.

- Hát persze, nyugodtan.

- Az első az lenne, hogy mik voltak azok a szörnyek az erdőben? Talán valami óriáspókok? Sok helyen jártam már, és sok mindent láttam, na de ilyet még nem...

- Igen, azok.. óriáspókok.. Néhány hónapja bukkantak fel, de akkor még csak egyesével, maximum kettesével. Ez volt az első ilyen alkalom, hogy legalább 20-an voltak..

- Akkor erről beszélt Beorn.. Ezért hívják Bakacsin erdőnek?

- Hát sajnos igen.. Nem is olyan rég még Zöld erdőnek hívták, s gyönyörű, élettel teli hely volt. De amióta megjelentek azok a pókok, az emberek elkezdtek pletykálkodni, hogy mi erdőtündék gonosz mágiákat használunk..

- És ez még a jobbik eset.. – folytatta Lothril. – Olyan szóbeszédek is terjengenek, hogy Szauron visszament Mordorba, s ezt a Zöld erdőt is fegyverként akarja felhasználni az emberek ellen.

- De hiszen Szauront legyőzték nem? Vagyis én nem sokat hallottam ilyen régi dolgokról, de tudtommal az Egy elveszett.. – mondta Lin.

- Ha az Egy nincs is meg, már rengeteg Gyűrű tűnt el nyomtalanul a gazdájukkal együtt. De mi is csak ennyit tudunk, hisz Thranduil nem nagyon foglalkozik azokkal a dolgokkal amik a határainkon kívül történnek..

- Na de most erről ennyi elég. Mond mit szeretnél még kérdezni hajnalcsillag? – kérdezte Elluin.

- Ja hát azt.. hogy.. hogy is kezdjek bele.. Amikor ránk találtatok az erdőben, akkor miért mondtátok Legolasnak, hogy elrohant? Vagy valami ilyesmi volt, úgy emlékszem.

- Ohh! – mondta Elluin – Neked ez még szokatlan igaz? A tündéknek nagyon jó látásuk, s hallásuk van, de Legolasnak a legjobb az egész királyságban, ami nem csoda, hiszen vérbeli sinda.

- Sinda? - kérdezett vissza Lin, hiszen nem tudta, mit is jelent.

Na akkor következik egy mesemondó este, avagy az első hivatalos órád! – mondta kuncogva Elluin. – Szóval kezdjük az elején. 

Vannak a Quendek – Quenya nyelven a szó jelentése: „tündék" szó szerint: „beszélők". Magába foglalja, az összes létező tündét.

Calaquendek – Quenya nyelven a szóannyit jelent, „fény-tündék". Azok az eldák tartoznak ebbe a csoportba, akik nemcsak, hogy elindultak a Nagy Útra, hanem célba is értek.

Vanyák – Ez annyit jelent, szépek. A menetben a legelöl haladó nép. Ingwë vezetésével vágtak neki a Nagy Utazásnak, így ők értek először Belegaer partjára. Valimar városában élnek.

Noldák – ők a „tanulékonyak". Az eldák Három Házának egyike. A Nagy Utazás során Finwë vezetésével haladtak. Ügyes mesterek voltak, Tirion városában élnek. Róluk biztosan hallottál már, hiszen ők készítették a legszebb fegyvereket.

Telerek – ők az „utolsók". Az eldák Három Háza közül a harmadik, a legnépesebb. A Nagy Utazás során lemaradtak, és vonakodtak elhagyni Középföldét. Elwë, később Olwë vezette őket. Alqualondë városában élnek.

Moriquendek – Sötét-tündék, mert ők nem látták a valinori fák fényeit. De erről majd máskor.

Umanyák – A telerek Középföldén maradt ága.

Sindák – Quenya nyelven a szó jelentése: „szürkék". A noldák nevezték így azokat a telereket, akik Beleriandban éltek és nem fejezték be a Nagy Utazást.

Nandák – ők azok, „akik visszafordultak". A telerek egy csoportja, akik Lenwë vezetésével visszafordultak a Ködhegységtől.

Laiquendek – ez annyit jelent „zöld tündék". Telerek, az utolsó nandák, akik Ossirandban maradtak.

Avárok – a „vonakodók". Azok a Quendek, akik nem vágtak neki a Nagy Utazásnak.

Valami ilyesmi, előre is bocsánatot kérek, ha valamit rosszul mondtam.

- Ő.. Ez most így hirtelen sok volt.. – mondta szájtátva Lin, aki csodálkozott azon, hogy ezt kb egy levegővétellel hogy udta elmondani, és persze a memóriáján is.

- Nyugi, mink sem elsőre tanultuk meg, de úgy látom, hogy hasznos volt az az 500 én iskola!

- Hogy mennyi??

- 500 – mondta Elluin szív nyugodtsággal, hisz ez nekik természetes.

- Huhh.. Nekem az a három is sok volt még anno abban a faluban..

- Nálunk ez az idő természetes, viszont minden más népnél soknak tűnik.

- DE viszont nekünk ez volt az utolsó évünk, így már októbertől munkába állhatunk. – mondta nagy örömmel Lothril.

- És minek tanultatok?

- Az első 450 évben tömény matematikát, történelmet, és nyelvet tanulunk, majd a maradék 50 évben kezdjük el tanulni a növényeket és a harcot. Ez idő tájt kell eldöntenünk, hogy milyen pozícióban szeretnénk elhelyezkedni, hisz azt emelt óraszámban tanuljuk. Én a határőrségnél szeretnék elhelyezkedni határőr és felderítő gyanánt. – mondta Lothril.

- Na az remek. És te?

- Én is gondoltam a határőrségre, és a gyógyításra is, így a határnál leszek orvos, de harcot is tanultam, ha hívna a szükség. És te? Gondoltál már valamire? – kérdezte Elluin.

- Én még egészen tudom, hiszen a királlyal még ezután fogunk beszélni, hogy s mint legyen.

- Ohh értem.

Így beszélgettek még egy jó darabig, majd aludni tértek. Linettát kissé felzavarták a mai nap eseményei, sok volt ez így neki hirtelen. De mégis a legfurcsábbnak a szabónőt találta.. Az Estel szót nem tudta hová tenni.. De inkáb úgy gondolta, jobb lesz egy ideig a 4. emeletet messziről kerülni..

Sziasztook! Remélem, hogy tetszett, ez eddig a leghosszabb rész amit írtam. Ebben a fejezetben kissé jobban bekukkanthatunk a tündék életébe, és még egy új, furcsa személlyel találkozhattunk! További szép napot!

(Ja egyébként az előző feji végére elfelejtettem kiírni a csillagot, szóval itt pótolom: Nektarin=narancs, vagyis nagyon hasonló)

Úgy gondoltam, arról a hosszú blézer szerűségről berakok egy képet, hogy értsék, mire is gondolok:

(Öv helyett gombbal)