Jó olvasást^^

Úgy gondolták lepihennek, míg vissza nem változik az alakváltó, hogy beszélni tudjanak vele. A házba nem akartak bemenni, csak a ház hátsó részét es az istállót összekötő folyósón maradtak. Lepakoltak, és egyből elnyomta őket az álom.

Amikor menetek az óriási fából készült kapun, amit alaposan lereteszeltek, még egy fa kapu fogadta őket. Ez után egy kisebb udvarrész, mondhatni úgy, hogy a hátsó kert fogadta őket. Rengeteg virág volt, óriási méhekkel együtt. Ezután következett a pitvar, majd az istálló telis-tele állatokkal, főként tehenekkel és bikákkal, de akadt ott macska és sertés is. Minden jószágnak meg volt a maga helye, és fel volt töltve vájújuk szénával és vízzel. Utána jött a kisebb folyosó, nevezzük 2. pitvarnak, majd a ház maga. Ez is fából készült, mint szinte minden. Csak az állatok kapuja volt vasból. Alaposan megmunkált faragott fa szobrok kaptak helyet egy-egy sarokban, melyek alakváltónk őseit ábrázolták.

A nap már elhagyta delelőjét, mire hőseink felébredtek. Úgy gondolták, ideje lenne benézni a házba, hogy visszatért-e az ura. Belépve a hátsó ajtón, meglátták őt, és hatalmas emberi termete miatt megijedtek.

- Jó napot uram... - kezdett bele Linetta - Bocsásson meg, de...

- Látom – vágott közbe az alakváltó.

- Mi csak a vargok elől menekültünk.

- Nyugodjatok meg, nem titeket üldöztelek, csupán egy ideje követtelek, majd megláttam a vargokat, hogy ők is követnek. – mondotta erőteljes, férfias hangon.

- Remélem nem haragszik, hogy itt kerestünk menedéket.

- Inkább jöjjetek be ti, mint azok az ocsmány teremtések. Egyáltalán mit kerestek errefelé?

- A Bakacsinerdőbe tartunk.

- A Bakacsinerdőbe? Mégis mi dolgotok van nektek a tündékkel? – húzta fel kérdően a szemöldökét.

- Ott élnek a rokonaim, ők pedig elkísérnek. – füllentett, mire a trosztok mind ránéztek, de aztán egyből leesett nekik.

- Értem. Miért pont ők? Jó hogy nem törpök. Egyedül nem találsz ide? – kérdezte úgy, mint aki sejtene valamit.

- De idetalálok, csak az út veszélyes, mint ahogy látod uram.

- Rendben, akkor maradjatok éjszakára, veszélyes dolog éjszaka járni-kelni abban az erdőben...

- Köszönjük.

- Nincs mit, de ha legközelebb ezek is veled jönnek, akkor nem érdekel, hogy kísérő- e, nekik is az lesz a sorsuk, mint a vargoknak... - ekkor kicsit ijedten néztek rá a többiek.

- Értjük, akkor legközelebb más felé megyünk. – mondta Jefen.

Ezután visszamentek az úgynevezett 2. pitvarba, ahol ettek-ittak, majd elmentek szétnézni a ház többi részén. Csak Linettát szólította maradásra az óriás.

- Te nem tünde vagy? – kérdezte.

- Nem. Sokan annak hisznek. – mosolygott.

- Értem. Mi a neved?

- Linetta. De a trosztok Lin-nek hívnak. És téged hogy hívnak, uram?

- Nem kell uramozni, nem vagyok én király. – jelentette ki. – Beorn a nevem.

- És vannak még a te fajtádból errefelé?

- Négyen vagyunk összesen. 3 fiam van. Boer, Vagor és Lien. Mink vagyunk az utolsók. – hangja még komolyabb lett.

- Az utolsók? – kérdezte elhűlten.

- Igen. Rég volt már a háború, miben oly sokan odavesztek.

- Sajnálom. Részvétem.

- A Ködhegységnél és a környéken szoktunk vadászni a gonosz szolgáira. De visszatérve rád, miért bíztál meg bennük?

- Hát, nem igazán volt más választásom.

- Én a helyedben vigyáznék velük, ki tudja kit szolgálnak. Vagy mit akarnak.

- Eddig nem mutatkozott semmi jele köztük, hogy gonosz lenne egyikük.

- Kívülről nem látszik. Sokszor még belülről sem. Hidd el, ebben a világban félre lehet ismerni még a legártatlanabb gyermeket is.

- Akkor vigyázok magamra. Csak hogy ne aggódj.

- Áruld el nekem, tündék miért hagyják el otthonukat, főleg a Bakacsinerdeiek? És ráadásul egyedül?

- Mint mondtam, nem vagyok tünde. – füle mögé tűrte haját, hogy lássa emberi jellemvonását.

- Hmm... Na akkor egy embernek mi dolga ott?

- Tán nem hiszel nekem? Vagy kételyeid vannak szándékaim felől? A családom az erdő észak-keleti részén él, mivel kereskedők vagyunk. Az apámnak szállítják az árut Suhatagból és Tóvárosból, majd mi visszük el a határra, de van amikor a levelet is nekünk hozzák, így azt egyenesen a palotába kell vinnünk. Ott is van számunkra fent tartva egy szoba, ha éjszakára érnénk oda. Egyéb kérdés? – remélte, hogy nem veszi észre verejtékes homlokát, hiszen az izgalomtól igen leizzadt.

- Nincs. Akkor reggel indultok, ha valami kellene, szóljatok.

- Köszönjük!

Elindult megkeresni a többieket, kik a ház udvarán voltak.

- Végre megjöttél Lin! Mit akart tőled az óriás?

- Beornnak hívják. Csak beszélgettünk egy kicsit.

- Értem.

- Egyébként több bőrváltó is van a közelben, ők a fiai, szóval vigyázzatok.

- Vigyázzunk. – helyesbített Nergál és Badaser. – erre Lin csak egy mosollyal válaszolt.

Aznap délután még körbejárták az óriási udvart, és ,,szerencséjük" volt látni a Beornfiakat is, de persze emberi alakban és tisztes távolságból. Bár kedvesnek tűntek Lin szerint, de a többiek persze csak fintorogtak.

A nap első sugarai csak most kezdtek áthatolni a hegyeken, s dombokon, még alig érték ember, állat arcát, Linetta már megszokottan felébredt. A természet még csak most kezdett el ébredezni, a Hold még most bukott le a fák mögé, és a csillagok is csak most halványultak el. A harmat még mindig ott pihent a friss, nyári zöld füvön, és a tücskök is csak most hagyták abba éji muzsikájukat. Felállva, a vizét kereste, de látta, hogy kifogyott. Emlékezett a hátsó udvarban egy tiszta vizű forrásra, mely két szikla közül fakadt. El is ment hát, hogy megmosakodjon és enyhítse szomját. Miután végzett, lépteket hallott.

- Hogy-hogy ilyen korán fent, emberlány? – kérdezte Beorn.

- Mindig én ébredek elsőnek. – mosolygott, majd folytatta. – Mond, Miért utálod ennyire a törpöket és rokonaikat?

- Mert kapzsik és mohók. És minden háborút ők kezdenek.

- Biztos ez?

- Igen. Ezért mondom, hogy vigyázz velük.

- Már úgysem sokáig jönnek velem.

- Nem mennek be az erdőbe?

- Nem.

- Hát nem csodálom. Én sem mennék be. Egyszer tévedtem be oda, de soha többet.

- Tán annyira borzalmas? – kérdezte elbizonytalanodva.

- Lehet neked nem, mivel ott nőttél fel, ezért azt szoktad meg. De Minden más faj ha nem muszáj, nem megy be. Főleg nem mostanában. Azt beszélik gonosz varázslat szállta meg az erdőt és árnyak járkálnak a fák között. A víz is vért visz hullámain. Nem beszélve a folytonos ork csapatokról, akik mindig az erdőn rövidítik le útjukat. De senki sem tudja hova mennek, és kit szolgálnak. Ezt próbálom én is kideríteni.

- Értem. – kicsit elgondolkozott, biztos oda akar-e menni. Megijedt, mi van ha valóban igazak amiket mondott? Ki tudja. Most már nem fordulat vissza a cél előtt.

Sziasztok! Igen, ahogy látjátok, elég beszélgetős rész lett, az előbbiekhez képest. Na de hát ilyen is kell :) . Most megjött az ihlet, így úgy gondoltam ,neki ültem írni. A következő rész nem tudom mikor jön, mivel ugye most több volt az őszi szünetben. További szép napot!