- Kratosz! – mondja Linetta.

- Igen kedves? – válaszol.

- Mikor érünk már oda?

- Még csak 4 napja vagyunk úton. Hátra van még a java.

- hh.. – Szomorodott el.

- Ne aggódj, odaérünk még ősz előtt.

- Ősz előtt? De hisz még csak tavasz van. Pontosabban április 20-a.

- Milyen naptárt követsz lányom? – kérdezte Badaser.

- Dávid naprtárt, mint a legtöbben. – válaszolt.

- Akkor ideje lenne belenézned! Mert április 22-ére áll a nap. – nevetett fel Jefen.

- Az nem lehet.. – jelentette ki meglepődötten Linetta. Tegnap volt 19-e, akkor szálltunk hajóra.

- Tegnap 21-e volt. Valsószínűleg nem 1, hanem két éjszakát sodródtál a tengeren. – mondta Badaser.

- Jó lenne ha visszatérnének már az emlékeim. Hisz azt sem tudom, hogyan kerültem a vízbe.

- Emlékezni fogsz, ha eljön az ideje. – jelentett ki Kratosz.

- Olyan furcsa ez az egész..

- Miért? – kérdezi kíváncsian Jefen.

- Mert az utolsó emlékeimben még látni lehet a partot, és nem hiszem, hogy 2 napig sodort a tenger mire partot értem. És különben is, hogy lehet az, hogy én nem fulladtam bele a vízbe? Más túlélőt nem is láttunk. – Mondta Linetta.

- Biztos máshol értek partot. – szólalt meg hosszas hallgatás után Badaser.

- Elég hosszú és egyenes partszakasz volt ahhoz, hogy messze-messze ellásunk. Mésem láttunk senkit. – mondotta Linetta. És különben is, olyan furcsa érzés fogott el amikor felébredtem. De.. most jut eszembe.. hogy lehet az, hogy én nem sérültem meg?

- Valóban messzi ellátni, de lehet, hogy már partot értek vagy még nem. Sőt az is lehet, hogy te vagy az egyetlen túlélő. – mondta Badaser.

- De ez mégis, hogy lehet?

- Ez a világ tele van varázslatokkal. – jelentette ki Kratosz.

- Ezt hogy érted? – kérdezte Linetta.

- Úgy kedves lányom, hogy lehet valami megóvott téged. Ugye mondtad, hogy nem ismered a szüleidet, sosem láttad őket és egy emléked sincs róluk. Lehet, hogy már meghaltak és ők védtek meg az ártani akaró kezektől.

Linettának könny csordult ki a szemeiből. Majd így szólt:

- Lehetséges ez?

- Igen.

- Akkor tényleg a szüleim védtek meg? De miért nem láttam őket? – kérdezte.

- Nem olyan biztos, de ez a legésszerűbb magyarázat. És a szellemeket nem mindig látni. Főleg úgy, hogy eszméletedet vesztetted.

- Értem. Jut eszembe, útközben még rengeteget mesélhetnétek nekem az ilyen dolgokról, hisz én még úgyis csak a tündevarázslatok legendájáról hallottam. Szerintetek igazak?

- Jól tudnak gyógyítani, de az nem biztos, hogy varázslat. Én magam csak a völgyzugolyi és Lórieni gyógyításokról hallottam, de közel sem biztos, hogy az varázslat.

- Na és a Bakacsin erdei tündék?

- Ők elég titkolózóak. Szinte sosem hagyják el az erdejüket. Csak a hírvívők, és nagyon ritkán Thranduil király ha éppen meghívást kap valahová. Még a saját fiát sem nagyon engedi az erdőn kívülre. Azt az erdei manót is ritkán látni. – nevetett Kratosz.

- Mi a neve?

- Legolas.

- Ő lenne a herceg?

- Igen. De miért kérdezed?

- Ismerős a neve, de lehet csak összekeverem valakiével.

- Értem.

Eközben visszatért Kléner és Nergál a vadászatból. Egy őzet és két nyulat ejtettek el. Megfőzték, megsütötték őket, majd jót ettek. Vacsora után Linetta még sokáig nem tudott aludni. Úgy gondolta elmegy sétálni egyet.

***

Másnap:

- Na indulhatunk? – kérdezi Kléner.

- Igen, de Hol van Linetta? – kérdi Jefen.

- Hát az este még itt volt. – Jelenti ki Nergál. – Remélem nem hagyott el minket.

Abban a pillanatban megjelent.

- Sziasztok! itt vagyok, csak elmentem sétálni.

- Már azt hittük végleg elmentél.

- Dehogy, csak nem bírtam aludni.

- Már megint? – kérdi Kratosz. – Nem lesz ez így jó, hogy alig alszol. Előbb utóbb elfogy majd minden erőd.

- Csupán izgatott vagyok és félek, hogy megint rémálmaim lesznek. Na induljunk végre!

- Rád vártunk leányom. – mondta mosolyogva Kratosz. Erre Linetta is csak egy mosollyal válaszolt. Majd felültek a lovakra és gyors vágtába kezdtek.

Később mikor megálltak pihenni, Linettának eszébe jutott, hogy mintha neki is lett volna egy saját lova. De nem törődött ezzel, hiszen rengeteg sok gondolat cikázott a fejében. Sokszor úgy érezte, mintha az idő megállt volna és csupán egyhelyben ügetnek nem haladva előre egy métert sem. De a napok valójában gyorsan teltek, csak számára nem. Mindig csak arra gondolt, hogy mi van ha nem tudja meg ki is ő valójában és honnan jött, hogyan jutott erre a sorsra. De foglalkoztatja őt egy másik gondolat, ami eltér a többitől. A tündék, és Legolas, hogy miért olyan ismerős neki. Vajon tényleg gonoszak ahogy a törpök mesélik? Vagy csak a Bakacsin erdeiek ahogyan a trosztok állítják? Mindenestre reméli, hogy jószívvel fogadják majd és segítenek neki.

Sziasztook! Remélem tetszett a 2. fejezet, a következőt próbálom izgibbre csinálni, csak az a baj, hogy muszáj előtte ilyen beszélgetős részeket írni, hogy jobban értsétek a történet lényegét. De remélem azért nem volt nagyon uncsi. Mindenesetre köszönöm, ha elolvastad!