Nem régen esteledett be, így a város legszélén alig nyújt fényt bármi is. Egy reflektor lett kicipelve, hogy míg a MISFIT többi tagja várakozik, tovább lássanak orrhegyüknél, na meg a versenyzők is ide érjenek vissza. Ma egy rövidebb útvonal lett kijelölve, hiszen nem körzetek közti versenyről van szó, hanem valakinek nagy volt a szája, s a vezetővel mérkőzik meg, aki tisztában van azzal, hogy számára ez egy fikarcnyi erőfeszítést sem fog okozni.

Taeyong csontos ujjai mégis a kormányra szorulnak, miként talpa a gázpedált tapossa, s csupán csak a kanyarokban hajlandó egy kicsit visszavenni a tempóból a kisodródás elkerülésének érdekében. Teljességgel megbabonázza az, hogy a korlátait feszegeti, s az adrenalin pillanatról pillanatra jobban pezseg ereiben. Szemeit résnyire húzza, miként egész valójában koncentrál, szinte eggyé válik a járművel, az úttal, a sebességgel, és így hagyja maga után a földutat, mely csak hatalmas porfelhőjével és felületén keletkező keréknyommal emlékezik arról, hogy a versenyző, aki a legtehetségesebbként van elkönyvelve, az imént végighajtott rajta.

Ez a mai a vezető számára mégcsak versenynek sem nevezhető ㅡ nem több, mint egy kis kaland, egy nyugodt kocsikázás, csupán csak annyit majd mégis eredményez, hogy egy körzetbeli távozni kényszerül közülük. Mondjuk, nincs szükség gyenge láncszemre ㅡ gondolja, majd ahogyan egy élesebb kanyar után megpillantja a reflektor erőteljes fényét, még egy kicsit rákapcsol a határtsúrló sebességre, és a végső pillanatig élvezi, hogy szinte berepül a célba.

Szemeit talán le is hunyja egy kicsit, hiszen az út előtte teljesen egyenes, s magában ösztönösen számolja a másodperceket, hogy mennyi van hátra a fékezésig. Három... Kettő... Egy... És nem lep meg senkit, hogy tökéletesen időzít. A többiek előtt áll meg pontosan, éppen eléggé mérsékelt lassítással ahhoz, hogy ne kavarjon túl nagy port ㅡ most éppen a szó szoros értelmében ㅡ, majd lehúzza az ablakot, amin győzedelmes vigyorral tekint ki a rá várakozókra.

- Megvárjuk? - kérdezi meg YangYang, aki kinyitja az anyósülés ajtaját, hogy bepattanjon meg sem várva a rendes válaszadást.

- Azt a seggfejt? Mégis minek? - rázza meg fejét Taeyong, majd ujjaival dobol a kormányon, várva, hogy a többi itt tartózkodó csapattag is beszálljon az ácsorgáshoz fényt adó lámpa lekapcsolása után, s azt követően pedig egytől egyig hazadobja őket.

Nagyra becsüli, hogy minden egyes versenyre elkísérik majdnem mindannyian, mégha ilyen ócska semmiségnek is bizonyul egy-kettő. Ők egy körzet, magyarán mindenkit érint a legkisebb történés is ㅡ persze belefér, hogy valaki némelyiket kihagyja, vagy előbb hazamegy, mint például most Jungwoo és Sungchan, de az imént történtek a verseny szó meghatározásának a közelébe sem értek. Taeyong vezetett, a másik meg csak próbálkozott.

- Már egy ideje tudtam, hogy nem illik ide - szólal meg kicsivel később a zöld hajú, ahogyan az aszfaltra tér rá, ám eközben szeme sarkából látja YangYang bólogatását. - Nincs helye a MISFITben.

- Azt mondjuk azért nem hittem, hogy ennyivel legyőzöd - jegyzi meg Mark, mire Taeyong csak hitetlen vigyorra húzza enyhén kiszáradt és emiatt átlagnál pirosasabb ajkait.

- Alábecsülsz.

- Én? Ugyan, dehogy - rázza meg fejét a hátsó ülésen helyet foglaló, fekete hajú, majd csak ezen cselekedete után folytatja mondandóját. - Igazából az a csoda, hogy ebben a körzetben lehetett ilyen gyenge vezetési tudással.

- Egy esélyt kapott, mert nem tűnt rossznak. Mindenki kezdi valahonnan - ránt vállat, madj egyik kezét tartja a kormányon, míg a másikkal int YangYangnak, hogy vegye elő a kesztyűtartóból a doboz cigarettát, s mikor kihúz abból egy szálat, ajkaihoz illeszti, és a gyér forgalomban könnyedén szán egy pillanatot arra, hogy meggyújtsa a végét, majd még le is húzza az ablakot. - Csak az a nagy helyzet, hogy ő ezt nagyon elszúrta - enged tüdejébe egy jókora adag füstöt, majd elégedett vigyorral hagyja, hogy az utána szabadjára vándoroljon a hallgatag éjszakába. - De hát, így járt.

- Jobb is, hogy nem vesz majd részt a következő mérkőzésen - teszi hozzá a mellette ülő, mire Taeyong kimérten biccent.

Nincsen ínyére az a verseny egy cseppet sem. Tudja, hogy úgyis nyerni fognak, hogy remek teljesítményt nyújtanak majd, mint mindig, s a 119 szövetségesként mellettük van, hogy meg se kelljen mérkőzniük egymással, azonban a MAD DOG azért nem kis falat. Velük minden alkalommal meggyűlik a bajuk, mert tagadhatatlan, hogy bizony amögött a körzet mögött nem csak az évek vannak, amik erősítik, hanem a kitartó és tehetséges versenyzők. De a zöld hajú hiszi, hogy a MISFIT kerül ki ezúttal is győztesként, pláne amiatt, hogy YangYang ezúttal is egy remek összeállítást talált ki.

- Egyébként még ma átbeszéljük, hogy ki vegyen részt? - kérdezi a lila hajú az anyósülésről oldalra fordítva a fejét, mintha csak olvasna a vezető elméjében, aki feleletképpen csak bólint.

- Ha maradsz majd még egy kicsit, akkor igen - ad szóbeli választ is, azonban eközben meg is érkeznek egy panell épület elé, ahol Jisung tervez kiszállni egy köszönés után.

Mind viszonozzák a gesztust, majd Taeyong még megbizonyosodik arról, hogy rendben a bejárathoz ballagott, aztán folytatja is tovább az utat. Jisung egyébként nem túl beszédes, pláne, mikor az egész körzet ㅡ vagy legalábbis több tagja ㅡ együtt van, de ettől függetlenül egy igencsak szorgalmas és tehetséges fiú. A zöld hajú egészen biztos abban, hogy a másik sokra viszi még ezen a területen, s ugyan nincs itt az idő, hogy továbbadja a vezetői szerepet, na meg a fiatalabbnak is sokat kell még tanulnia, ám olyannyira hasonló ambíciókkal rendelkeznek, hogy egyre inkább nem is kérdéses, maga után kire bízza a MISFIT irányítását és összetartását.

Ezen gondolkodván pedig hirtelen nem is észleli az idő sebes múlását, csupán arra figyel fel, hogy már Mark otthonának utcájába fordulnak be, s cigarettája pedig olyannyira csonkig égett, hogy egy slukk után már dobhatja is ki az ablakon, így pedig a betonozott úton landol a kissé még perzselődő dohányrúdmaradvány. Majd ezután lefékez, elbúcsúzik az egyik legjobb versenyzőjétől, mindez után pedig YangYangra pillant, aki csak bólint, miszerint még mindig áll a megbeszélés, szóval Taeyong egy parkolóba vezeti a járművet, hogy ott leállítsa.

- Akkor nyerni fogunk? - kérdezi meg köntörfalazás nélkül, hiszen csakis a cél lebeg szemei előtt.

- Igen, nagy valószínűséggel igen. A MAD DOG még mindig kevés olyan versenyzővel rendelkezik, akik jók is valamire - magyarázza a lila hajú, miközben fejben összeteszi a dolgokat.

- Ez reméljük, így is marad.

- Ha nem kötnek szövetséget egyhamar, akkor eléggé hanyatlani kezdenek - gondolja át a dolgokat, hogy a legjobb tudomása szerint adja át az információkat. - De ez majd kiderül. A lényeg, hogy így most elég lesz, ha te Johnnyval versenyzel, a többiek pedig megnyerik a többi kört. Ha Chenlét versenyezni küldik, akár tehetne egy próbát Jisung. Ezen nem fog múlni a nyereség, és már hosszú ideje tanítod.

- És szerinted van ott, hogy versenyezzen? - kérdez vissza, miközben erősen gondolkodóba esik alsó ajkát kínozva fogaival, ám nem hagyja, hogy a másik válaszoljon, hiszen hamarabb megszólal, mert belátja, hogy tanítványának is muszáj lesz élesben is megcsillogtatnia tudását. - Igen, oké, akkor Jisung versenyezni fog - bólogat, mire YangYang elégedetten megjegyzi ezt.

- Csak egy gond van még.

- És mégis mi? - Taeyong meglehetősen értetlenül kérdez vissza, ám legbelül tisztában van azzal, hogy YangYang figyelmeztetni kívánja, hogy gondolni kell arra, mi lesz, ha a MAD DOG megerősödik. A probléma viszont legfőképpen abból adódik, hogy jelenleg Taeyong senkit sem tart olyan jónak, hogy csatlakozzon hozzájuk.

- Henderynek is versenyeznie kellene a 119-ből. Szövetségben vagyunk velük, hatalmas szívességet teszünk ezzel nekik, de ők nem versenyeztetik a legnagyobb tehetségüket. Ilyen nincs.

- Tudom, ezt mondtad már - biccent a zöld hajú, majd egy újabb szál cigarettára gyújt rá. - De Yuta nem akarja, és ennyire nem folyhatunk bele az ottani dolgokba.

- Ha a MAD DOG megerősödik, muszáj lesz - figyelmezteti, mire a vezető kimérten bólint ismét. - De még addig van időnk.

Taeyong ismét csak teljesen ugyanúgy, szinte monoton módon bólint, majd erőteljesen szívja be a kesernyés füstöt, hiszen sosem mutatná ki és soha nem is mondaná, azonban pontosan jól tudja, hogy ha a leginkább ellenséges körzet valahogyan újult erőre tenne szert, nekik is gyorsan cselekedniük kellene, s elég kétségbeejtő, hogy egyelőre tervük nem igen akad. Talán az lesz az a pont, amely új időszakkal hozza magával a gyökeres változást.