-Ezarel! Miért kell szegény lányt bántanod? Jó ez neked?-ezzel lekevert nekem Miiko egyet. 

-Mert nem szimpatikus. Ő egy démon!

-Még akkor is! Ő itt élt, és száműzetve lett a legenda miatt. Nem emlékszel?

-Csöppet sem érdekel! Démon, és kész. Nem nagyon érdekel, hogy mi lesz vele. Miért nem lesz kivégezve? 

-Mert én azt mondtam! Most pedig, takarodj megkeresni Lilt Nevrával vagy Valkyonnal. Akár mindhárman mehettek. Csak hozzátok vissza, mihamarabb.

Térdre ereszkedtem, és elmormogtam egy "értettem"-et. Valkyért és Nevráért indultam, majd követtük Shaitant, Nevra famíliárisát. 

-És mégis merre ment az a lány?-kérdezte Valkyon.

-Hmm...Nekem mindegy. Akár meg is halhat a zavaraival együtt ahol van. 

Sokáig meneteltünk. Ordítások..Sikítások. A Fekete erdő hangja. Bűz, és halál. Fémes vérszag is terjengett, ami miatt képtelenek voltunk felvenni maszkunkat.

-Sejthettem volna. Mindig ide menekülnek az emberek.-mondtam megvetően.

-Takarodjatok innen.-és el is suhant mellettünk egy árny

-Mégis ki harcol ilyen dögök ellen!?-kérdezte Nevra, meglepetten. 

-Az, aki őrült.-mondta Valkyon.-De kell lenni a személyben erő. 

-Vagy ő!-mutattam Lilre, aki a démoni lények vérével volt befestve. 

Mindent az a sűrű, fekete anyag borított be. Lil nem volt önmaga. Hatalmas és súlyos szárnyai a földig értek. Fekete haját a hűvös szellő dobálta össze vissza. Nem volt kellemes látvány egy szóval. Hatalmas körmeit áldozatai húsába mélyesztette, majd ami vér rá spriccelt, letörölte de hiába. Csak nagyobb foltot hagyott rajta. 

-Mégis...

Hátra nézett. Lábán és felső testén sebek, mindet azok a lények okozták. Ha azok elfertőződnek, persze hogy Ewelin és én leszünk elővéve. 

-Na jó..Nevra Valkyon! Tiétek a kutyák! Enyém a csaj! Próbáljatok meg nem meg sérülni!-de már rohantak oly nagy kedvvel harcolni. Nevra tőröket, de inkább saját erejét használta. Valkyon meg a bárdot.-vagy mi a szöszt.-

Lil felé vettem az irányt, aki majdnem rám ugrott. Gyilkos vágy égett vörös szemeiben, de nem támadt. Nem is tudtam eldönteni miért nem öl meg. Basztattam már egy kicsit. 

-Miért vagytok itt?-kérdezte, mielőtt mondhattam volna akármit is. 

-Csak Miiko parancsa volt. Felőlem itt rohadhatna meg a hullád. 

-Csak mert démon vagyok, és bajt okozunk? Honnan is ismerhetnél? Sosem tudtál hinni senkinek, feltéve ha nem a felettesed, vagy épp a legjobb barátod..

-Miket zagyválsz te? Ülj le a lapos seggedre és-

-Nevrának van lapos segge, és nem nekem.-rúgott meg. 

-Áucs...Akkor hagyom hogy megdögölj.-Ért mellém Nevra, aki csak bámulta a csajt. 

-Honnan is vagy nekem ismerős, Lil?-kérdezte, miközben megfogta a kezét. 

Nem ellenkezett. Pír futott végig fehér arcbőrén, de csak ellenszennvet sikerült belőle kihoznia.

-Hát, nem a csajod, ne fogdosd a kezét! Másodrészt, honnan kéne tudnia?! Lil démon, és nem pedig ember! Te meg egy kis nyavajás vámpír. Kérdezd meg a hugodat Karennt! Ő miatta kellett elmennie!-torzult el a hangja. 

-Najó, srácok kezdek félni a kis démon lánytól. Fogjátok le. Addig kiütjük amíg Eelbe nem érünk. Utána meg egy ágyhoz kötözöm, és megitatok vele egy kis folyékony higanyt. 

-Nekem is tetszik az ötlet, de Miiko kinyírna érte.-mondta Lil mostmár emberi formájában. 

Mosolygott, még annak ellenére is, hogy a fertőzés máris elkezdett terjedni. 

-Feküdj le a fűbe, és figyelj Valkyra. Húzós lesz.-mondtam, majd mellé léptem.-Nyughass le. Csihadj buksi.

Erre elmosolyodott.

-Idióta. 

Nem nagyon érdekelt. Övemről levettem egy üveget, amiben gallyflore-ból készült főzet van. Sebére öntöttem, majd bekötöttem a sérüléseit. Felvettem, majd sietve közöltem:

-Ez most annyi időre elég, hogy ne haljon meg. Sietnünk kell, mert ezek a dögök már megint itt vannak.