- Ez a tanár egy vadállat, Kyung, én mondom! - harapott bele a szendvicsébe Baekhyun olyan intenzitással, hogy a két kenyérszelet közül kicsúszott egy paradicsomkarika. Kyungsoo fintorogva figyelte ahogy barátja szó nélkül felkapja és bedobja a szájába, majd egy újabbat harap a szendvicsből, ezúttal egy kis majonézt csöpögtetve a tányérra. Kyungsoo nagyot sóhajtott.

- Remélem azt már nem akarod lenyalni a...

- Bocsi - húzta vissza a nyelvét Baekhyun, majd bedobta a tányért a mosogatóba, és felnyitotta a hűtőt.

- Gimi óta nem láttalak ilyen éhesnek.

- Holt ziher hogy King Kong órája miatt van. Soha nem futottam még ennyit egy busz után se - fújtatott tovább. - Hmm, anyás de jó ez az alma!

- Örülök neki hogy ízlik, mert épp az egyik didkódat eszed - jegyezte meg Kyungsoo rezignáltan.

Baekhyun spriccelve köpte ki a szájában lévő falatot, majd köhögni kezdett.

- Ugh miért nem szóltál? - törölte meg a száját.

- Nem is tudom, talán azért mert ész nélkül estél neki mindennek ami ehető. Különben is el kell mennünk vásárolni, mert nincs itthon semmi.

- Ugh...

- Egyetértek. Úgyhogy amint befejezed azt az almát öltözhetsz is.

- Miért, nem vagyok jó így?

- Ezt komolyan kérdezed? - nézett végig Kyungsoo barátján hitetlenkedve. A kihippózott tréning nadrág és a majonézes póló kicsit (kicsit túl) homie szerelés volt az utcára. Baekhyun követte barátja pillantását.

- Oké jogos. De a fehér pólón nem is látszik annyira ez a majonézes folt.

- Negyed óra múlva legyél a kocsiban.

Baekhyun szemforgatva harapott bele az almába, és indult el a szobájába hogy átvegyen valami vállalható ruhát. Pontosan 15 perc múlva mindketten a kocsiban ültek, és a legközelebbi szupermarket felé tartottak. Hétvégéhez közeledve kissé tömött volt a parkoló, úgyhogy Kyungsoo cikázott néhányszor még mielőtt találtak egy üres helyet.

- Igazából jó is hogy megettem azt az almát, kicsit kisebbeket kéne nézni. Nem érzem komfortosan magam azokkal a méretekkel.

- Nem is értem ki érezné magát komfortosan két almával a mellkasán. Azt ott fent add ide! Egyel jobbra. Köszi.

- De ha most belegondolsz elég praktikus is tud lenni. Tudod én például kártyával szoktam járni, de azzal nem tudok mindenhol fizetni, szóval így ha megéhezek és ne adj isten nincs nálam semmi, csak előkapom az egyiket és boom, kéznél a nasi. Szó szerint kéznél hahaha - nevetett Baekhyun a mellkasa elé tartott kézzel, mintha a "mellét" fogná.

- Kyungsoo? - fordult körbe amikor barátja nem reagált. Kyungsoo nem volt sehol. Ellenben pont szembe találta magát egy magas, barna hajú fiúval . Baekhyun a kezével még mindig a "melleit" imitálta, a srác pedig fél karjával a felső polcos uborkásüveget fogta. A tekintetük egybefonódott, majd a srác mintha lassított felvételben mozgott volna, óvatosan leemelte az üveget a polcról. Majd mintha a lassított felvétel eltörölte volna a korábbi eseményeket, megfordult, hogy elinduljon.

- Chanyeol? Micsoda véletlen hogy te is most vásárolsz. Esetleg nem láttad Baekhyunt? Az előbb még itt volt velem. Csak a borsót vettem ki a mélyfagyasztóból de már el is tűnt. Ja várjunk, te "Baekhyunt" nem is ismered.

- Kyung! - hajolt ki Chanyeol mögül az említett barátja hangját hallva, majd az oldalára sietett.

- Hát itt vagy! Szóval ööö, Chanyeol, ő itt Baekhyun. Baekhyun, Chanyeol - mutatta be egymásnak őket Kyungsoo, próbálva komolyan venni a szituációt.

Chanyeol tekintete kettejük között cikázott, majd biccentett Baekhyun felé, amit viszonzott. Chanyeol tekintete az arcát vizslatta, a szemöldöke finoman összeszaladt, a tekintetük ismét egybefonódott.

- Nagyon ismerősnek tűnsz. Találkoztunk már?