- Kyung! - viharzott be a terembe egy ismerős alak. Emlegetett szamár.

- Baekhy-... Baekki! - köszöntötte kissé csapzott barátját, a nyelvbotlását pedig egy mosollyal próbálta leplezni.

- Add ide a tesicuccod! - támaszkodott meg az asztalon Baekhyun, mindenféle kertelés nélkül. Elég kétségbeesettnek tűnt.

- Nem olvastad el az órarendet se, mi? - Baekhyun megrázta a fejét, mire Kyungsoo hangosan felsóhajtott.

- Ki gondolta volna hogy itt is lesz tesi? Nekem pont elég volt a gimiben! - fakadt ki barátja, kissé talán túl hangosan is, mert minden fej feléjük fordult a teremben.

- Baekhy-... khm, Baekki, komolyan mondom, kezdd el olvasni a tájékoztatókat - állt fel az asztalától Kyungsoo, majd intett a barátjának, hogy várjon egy kicsit, és a terem végében felállított szekrények felé vette az irányt.

Baekhyun türelmetlenül toporgott a helyén, és csak amikor harmadjára pillantott fel a faliórára, vette észre, hogy valaki egész végig ott állt mellette. Hirtelen zavarban érezte magát a fiú átható tekintete alatt, ami kitartóan pásztázta az arcát. Az idegen srácról Kyungsoo-ra pillantgatott, de mikor látta, hogy barátja még mindig a szekrényében turkál a tesicucca után, úgy gondolta, megtöri a kínos csendet.

- Szia - nyögte oda végül bénán. A srác mintha felocsúdott volna Baekhyun bámulásából és szégyenlősen a cipője orrát kezdte nézegetni, amiről másodpercenként fel-felpillantgatott Baekhyunra.

- Sz-szia.

- Ismerős vagy valahonnan - nézett a fiúra Baekhyun, bármilyen emlékfoszlány után kutatva, az erőfeszítéstől összeráncolt homlokkal. Az idegen fiú felemelte a fejét, és amikor a tekintetük találkozott, elvörösödött arccal csak ennyit motyogott.

- Szép vagy.

Baekhyun valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag zavarba jött attól, hogy zavarba jött az előtte álló fiú, de az arca csak akkor vöröslött igazán, amikor rájött, hogy ki is a hirtelen vallomást tevő fiú.

Kyungsoo mintha direkt kivárta volna ezt az alkalmat, mert ebben a pillanatban bukkant fel a két cékla között.

- Baekhyun? - vonta fel a szemöldökét Kyungsoo, amikor barátja nem reagált a felé nyújtott tornazsákra.

- Oh, ah, öh, köszi, Kyung - vette el a tesicuccot Baekhyun és sebtében az ajtó felé indult. Azonban a hirtelen fordulat következtében nem vette időben észre az útjában álló széket.

- Basszameg! - hallattszott Baekhyun kiáltása, ahogy keresztülbukott a bútordarabon. Amint realizálta, hogy hangosan káromkodott, egy kínos kis nevetés hagyta el a száját.

- Hahaha, nem szoktam ám káromkodni, a lányok nem szoktak haha - nézett az idegen fiúra, mivelhogy a tekintete akaratlanul is rá esett. A csendet metszeni lehetett volna a teremben, ahogy minden szem rá szegeződött.

- Azt hiszem megyek - motyogta Baekhyun, majd még mielőtt bárki figyelmeztethette volna, ahogy próbált felkelni a földről, telibe fejelte az asztalt.

- Faszomat!

Baekhyun keze a fejéről a szájára siklott, és kikerekedtek a szemei. Az idegen srác döbbenten nézett rá. Baekhyun minden további szó nélkül rohant ki a teremből, de csak miután nekiment az ajtókeretnek egy újabb káromkodás kíséretében.

Kyungsoo nem hitte el, hogy lehet ekkora egy nyomorék a barátja, de nem volt mit tenni. Az osztályban újra mozgolódni kezdtek, és ő is visszaült a helyére, ismét a kezébe véve a könyvét. Chanyeol azonban nem mozdult, hanem ábrándozva nézett az ajtó felé.

- Cuki - motyogta az orra alatt.