- Nagy örömmel üdvözlöm az összes kedves diákunkat iskolánk falai között! - zengett a dékán hangja a tágas előcsarnokban, ahol az évnyitót tartották. Valahogy a Harry Potter jutott eszembe a szituációról, ahogy négy sorba voltunk osztva, kivéve, hogy itt a sorokat 25-25 lány és fiú alkotta. Ami azt jelentette, hogy el voltam választva Kyung-tól.

Baszki.

Csak egy egyes sor választott el minket egymástól, de akárhogy próbáltam felvenni vele a szemkontaktust, a benga állat, aki közöttünk állt, mindig kitakarta.

Kezdtem nagyon ideges lenni, mert bár senki nem tűnt Voldemort csatlósának, attól még egyedül álltam egy 100 fős tömeg közepén, ismerős arcok nélkül.

Arról nem is beszélve, hogy a lelkiismeretem is kezdett éledezni, miután biológiailag rossz sorban voltam.

- Psszt, Kyung! - suttogtam a felhőkarcoló irányába, akitől még mindig nem láttam egyetlen támaszpontomat.

- Baek? Valami baj van? - hallottam barátom elfojtott hangját.

- Úgy érzem mindenki engem néz - suttogtam vissza, majd megtöröltem a homlokomat. Kicsit izzadtam. Kicsit nagyon.

- Ne aggódj, senki nem néz téged. Valószínűleg csak azért érzed így, mert 174 centi vagy és kimagaslasz a többi lány közül - próbált megnyugtatni, de nem jött össze. Most még inkább úgy éreztem magam, mint egy fekete bárány. Már láttam is, hogy valamelyik tanár felém mutat és azt kiáltja: Ez egy fiú!

- Baek? - Kyung is rájöhetett, hogy nem segített, és éppen egy mini pánikrohamban szenvedek, mert próbált még így látatlanban is megnyugtatni.

- Nincsen semmi gond. Lélegezz mélyeket!

Mélyeket. Lenéztem a mellkasomra.

- Kyung, nem túl nagyok a cicijeim?

- ...Micsoda? Most ez hogy jött ide? 

- Úristen tudtam! Nagyon kamunak néz ki! - tapogattam meg az almákat. Valami kisebb gyümölcsöt kellett volna választanom.

- Khmm...

- Ezek óriásiak!

- Baek...!

- Egy normális ázsiai lánynak nincs ekkora!

- Khmm... 

- Most mit köhécselsz? - fordultam Kyung felé.

- Nem én voltam - suttogta vissza, és szinte láttam, ahogy tágra nyílt szemekkel néz rám. Pontosabban felém.

Még egy köhintés. Lassan felnéztem a köztünk álló fiúra.

- Bocs, hogy így félbeszakítalak titeket, de már vagy 10 perce a mellkasomnak beszéltek... és hát, izé, ha gondolod helyet cserélhetnék a barátoddal - pislogott le rám vöröslő arccal.

- Tényleg?! Úristen köszönöm! - vigyorogtam rá hálásan, mire csak biccentett.

- Ja és még valami. Ha engem kérdezel, szerintem nincs semmi baj a... szóval a méreteiddel - tette hozzá, majd gyorsan helyet cserélt Kyunggal.

Már nem ő volt az egyetlen, akinek vöröslött a feje.

Baszki.