- Baekhyun elment az eszed?! Nem jelentkezhetsz lányként! - fakadt ki Kyung

- Ugyan miért nem?

- Mert nem vagy lány? - tárta szét értetlenül a karjait.

- Biológiailag nem, de ha ez kell ahhoz, hogy végre mindketten mehessünk, nem rajtam fog múlni - húztam ki magam.

- Most mondanám, hogy eddig is rajtad múlt, de már mindegy - sóhajtott fel Kyung.

- Ne aggódj, van egy tervem.

- Nagyszerű. Hadd tippeljek. Átoperáltatunk lánnyá? Azzal csak az az egy gondunk van, hogy nagyon sokba kerül.

- Nem, de ehhez is kell pénz. Bár kösz, hogy ilyen könnyen belemennél abba, hogy lánnyá operáltassam magam. Nem tudom, hogy ez hízelgő vagy inkább nyugtalanító - ráncoltam a szemöldököm.

- Hadd halljuk azt a tervet - tette csípőre kezét barátom.

- Először is, kell egy paróka. Meg sminkcuccok.

- Világos. Eddig még oké, mert lányos arcod van. De mi lesz a ciciddel? Barackot rakunk a helyére?

- Én igazából almára gondoltam, az nem nyomódik össze... Most gondolj bele, elesek, és baracklé folyik a mellkasomról.

- Ja, hát nem gázabb, mint hogy egy lány elesik, kilapul az ál-melle, és kiderül, hogy fiú. Folytasd, kérlek - intett a kézfejével.

- Most miért vagy ilyen? Támogathatnál is, tudod - néztem rá szemrehányóan.

- Emiatt ne aggódj, támogatlak én. Például szívesen megnézném, ahogy ez megtörténik - ábrándozott el egy kárörvendő vigyorral az arcán. Köszi.

- Almát veszünk, úgyhogy ez nem fog megtörténni - fontam karba a kezem.

- Jólvan. Akkor felírom hogy nézzünk be a zöldségeshez is. Meg akkor gondolom pár ruhát is kéne venni - nézett fel a zsebnoteszéből Kyung.

- Az nem szükséges, elég az egyenruha - vontam vállat, mivel nem szándékoztam délutánonként is lánynak kiadni magam. Bőven elég ha a suliban az vagyok, meg az oda-vissza-felé tartó úton.

Kyung egy darabig meredten bámult, majd kattintott egyet a tollán.

- Akkor felírtam 1-2 darabot, vészhelyzet esetére.

- Kyung most mondtam, hogy nem kell! - néztem rá, de mintha meg sem hallott volna, folytatta.

- Legyen két szoknya meg egy ruha. Nem, inkább két ruha meg egy szoknya. Akkor csak egy női felsőt kell vennünk...

- Kyung? - lóbáltam meg a kezem.

- Viszont egy pár cipőt is mindenképpen be kell szerezni. Azt hiszem, hanyagolhatjuk a magassarkút...

- Kyung! - próbáltam még egyszer felhívni a figyelmét, hogy én is itt vagyok.

- Baek! Jézusom, csak most jöttem rá! Te szerencsétlen... - nézett rám úgy, mintha egy 15 éves, vak és süket, féllábú kutya lennék.

- Most mi van? - néztem rá rémülten. Kyung csak a fejét csóválta, majd kínzó lassúsággal adta hozzá a bevásárlólistához az utolsó tételünket.

- Gyanta.