“A fényből jön a sötétség, a sötétségből a fény.„

________________________________

Ásítva nyitottam ki a szemeimet, Kookot keresve, de szintén nem találtam magam mellett. Kicsit elszomorodtam, de tudtam, hogy nem hagyna el. Bántott a tudat, hogy én olyan hamar feladtam. Nekem is addig kellett volna mennem, amíg meg nem találom. De nem voltam gazdag, csak egy pultos voltam. Nekem nem volt semmim csak egy egyszobás, kiskonyhás és kicsi fürdőszobás lakásom.

- Guk?- kérdeztem gyakorlatilag a levegőtől.

- Itt vagyok a konyhában!- kiabált vissza.

Mosolyogva feltápászkodtam az ágyról, majd a tőlem alig öt méterre lévő konyhába igyekeztem. Neki dőlve a falnak néztem ahogy Jungkook dúdol egy szöveget, s keverget valami nagyon jó illatú ételt.

- Mi készül?- öleltem át hátulról, majd a vállára tettem a fejemet.

- Kimchit próbálok éppen csinálni a drága bátyámnak, de ő hátulról ölel és muszáj vagyok arra gondolni, hogy milyen jó lenne, ha a keze lejebb menne a derekamról, de most csak azt tudom neki mondani, hogy menjen el fürdeni.- nézett hátra rám, mosolyogva.

- Jó.- pusziltam a nyakába, mire kirázta a hideg.

Lassú léptekkel cammogtam a fürdőszobába. Mivel nem volt rajtam ruha, ezért nem kellett levennem magamról semmit, gondtalanul álhattam be a zuhany alá, szinte azonnal, de előtte bele kellett néznem a tükörbe. Nyakam tele volt szívás nyomokkal, mit kerek szemekkel nézegettem. Valahogy el tüntetem majd. Megnyitottam a csapot, s beálltam a forró víz alá. A vízcseppek lassan mosták le rólam az összes mocskot amit reggel elkövettem az öcsémmel és amit egész eddigi életemben. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit változott, kik a barátai, hogy ugyan azomat szereti-e amiket három éve.

Derekamon egy törölközővel léptem ki a kis helyiségből, viszont ekkor meghallottam egy vakkanást. Szemöldököm felszökött, szemeim nagyra nőttek, s a hang irányába elkezdtem sétálni.

- Mi volt ez a hang?- tettem fel a kérdést.

Amin elhangzott a számból egy szőrpamacs ugrott, egyenesen az ölembe. Karjaimmal megtartottam az aprócska kis kutyust, ki heves nyalogatásba kezdett.

- Hát te ki vagy?- kuncogtam.

- Felhívtam Jimint, hogy hozza el a meglepetésemet neked és amíg te áztattad magadat, megérkezett.- válaszolt a szerelmem.- Örülsz neki?- jött oda hozzánk, s megsimogatta a kutyus fejét.

- Uhum. Mi a neve?- néztem csillogó szemekkel az öcsém szemeibe.

- Mi legyen?

- Yeontan.- mondtam ki, mire a kutyus vakkantott egyet.- Látod? Neki is tetszik a név.

- Kim Jeong Yeontan.

Miután megebédeltünk, Jungkook elkezdett mesélni, hogy milyen volt az élete. Elmondta, hogy hetekig nem szólt senkihez, alig evett,nagyon maga alatt volt. Aztán rá egy évre megfogadta, hogy megtalál engem. Mikor diákmeloval összegyűjtött annyi pénzt, felfogadott egy magánnyomozót és így jutott el hozzám.

- És voltak párkapcsolataid?- sandítottam rá, egy félmosollyal.

- Futó kalandok inkább. Senki sem tudott megfogni. Lassan felnőttem éd azon kaptam magamat, hogy nem vagyok már az a cuki nyuszi és egészen kikupálódtam. Ahogy látom te nem sokat változtál, bátyó.- nézett végig rajtam.- Vagyis de. Gyönyörű lettél.- kacsintott rám, mire én kissé elpirultam.- És te? Neked volt valakid?

- Nekem is csak futó kalandok. Rád vágytam mindig, ezért nem tudtam megállapodni egy embernél sem.- ráztam meg lassan a fejemet.- Pultos vagyok egy szórakozó helyen, úgyhogy kissé lecsúsztam. Emlékszel mi akartam lenni?- kuncogtam.

- Állatorvos.- mosolygott.

- Miután átköltöztem apámhoz, romlottak a jegyem és én lettem a suli rosszfiúja. Sokat verekedtem, sokat ittam és sokat buliztam.- kezdtem el piszkalni a körmeimet, lehajtott fejjel.

- Tae...- simított a kezemre.- Most már itt vagyok. Veled vagyok. Ez elég kicsi ház. Mit szólnál, ha átköltöznél az enyémbe?- gugolt le elém, ugyanis az ágyamon ültünk eddig.

- Jó...- suttogtam.

- Ezt a lakást bérled vagy a tied?- kezdte el simogatni az arcomat.

- Apa vette nekem.- válaszoltam, miközben csukott szemekkel teljesen belesimúltam Kook hatalmas mancsába.

- Akkor átköltözöl hozzám, eladod és mi hárman nagyon jól el leszünk.- nézett Tannie-ra.

- Egyébként te dolgozol?

- Fotós vagyok egy szerkesztőségnél. Elég jól keresek. Szinte azonnal felvettek. Még téged is el tudnálak tartani, ha szeretnéd.

- Jó nekem az a hely. Szeretek ott lenni. Vannak új barátaim, az emberek kedvesek és a főnök is jófej.- mosolyogtam bíztatóan.

- Hát jó. Ha neked így jó... De csak mondom, hogy én estig dolgozok általában. És ha te éjszakai műszakos vagy akkor az úgy nem fog összejönni, hogy mi...- harapta be az ajkait.

- Hogy mi?- raktam le Yeontant a földre.

- Hogy levehessem rólad a ruhát...- puszilta meg ajkaimat.- Hogy addig szeretkezzek veled amíg el nem ájulsz, utána pedig a karjaimban aludj el.- csókolt meg végül, s eldöntött az ágyon, felém tornyosulva.

Bármennyire is szét akarnak minket szedni, mindig visszatalálunk a másikhoz és a sírig kísérjük egymást. Lehet, hogy a mi kapcsolatunk nem megengedett és undorító, de ez minket nem érdekel, hiszen nem te választod meg kibe szeretsz bele és ki az akinek oda adod a szíved. Én Jeong Guk-nak adtam, ő pedig nekem. Ez így volt rendjén és nem is szeretnék mást.

Csak ő kell nekem.

Csak miatta élek.

Ő a mindenem.

A testvérem.

A vérem.

A legjobb barátom.

A lelki társam.

Az életem.

A szerelmem.