- Nico! - suttogta valaki és kissé megrázott.

- Hagyj - morogtam álmosan, majd megfordultam és a párnámat a fejemre húztam.

- Gyerünk, Death Boy - kuncogta Will.

Kinyitottam a szemeim, de amint megláttam, hogy milyen sötét van kint, már vissza is zártam őket.

- Nem - válaszoltam halkan és vártam, hogy az álom újra magával ragadjon.

- Nico.

Már majdnem aludtam, amikor újra meghallottam Willt, de úgy döntöttem, nem válaszolok.

Egy újjat éreztem meg a bordáim közt. Will megbökött.

- Neeks?

Újjabb bökés.

Magamban sóhajtottam egyet.

- Death Boy.

Még egy bökés.

- Nico di Angelo.

Nagyon keményen próbálkoztam, hogy ne csapjam le Willt, de nem könnyítette meg a helyzetemet. Hádész sem tudja, mit akarhat ezúttal.

Megint megbökött.

- MI VAN? - kérdeztem durván. De őszintén, ki ne lenne az, ha valaki megpróbálná felkelteni HAJNALI KIBASZOTT KETTŐKOR, miközben te próbálnál aludni. Még ha az a valaki nagyon helyes, szexi és nem mellesleg a barátod... De ez most nem számít.

- Csak arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha most mennénk el randizni - mosolygott rám Will édesen, miközben kiskutya szemekkel bámult. Oh, hogy én hogy gyűlölöm azokat a gyönyörű mélykék szemeket, amikben örökre el tudnék veszni.

- Will, két óra van. Csak aludjunk. Majd holnap elmehetünk sétálni, amikor már képes leszek felfogni, hogy mi folyik körülöttem - motyogtam halkan, és átmásztam Will térfelére, az oldalához simulva.

- Szépen kérlek - nyomott egy puszit a homlokomra. Sóhajtottam,sejtve, hogy nem leszek képes nemet mondani neki.

- Oké, Sunshine - forgattam meg a szemem, majd felálltam.

- Ez az! - puszilt meg, mielőtt a szó szerint kirohant a kabinomból az ajtón. Felkaptam a pulóverét, tudván, hogy hideg lesz kint, mielőtt követtem volna.

Ahogy kiléptem a kabin ajtaján, Will már ott várt rám széles mosollyal az arcán.

- Utállak - morogtam és próbáltam elrejteni a vigyorom.

- Nem is. Szeretsz engem - válaszolta, majd közelebb lépett hozzám és úgy mosolygott le rám.

- Sajnos igazad van - lábujjhegyre álltam és megcsókoltam, mielőtt elsétáltam volna előtte és a kabin előtt.

- Hé! - kocogott utánam Will. - Olyan izé vagy - panaszkodott, majd megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat.

- Próbálkozok - válaszomra csak megforgatta a szemét. Békés csendben sétáltuk körbe a tábort, egymás társsaságát élvezve a hűvös szélben, a víz mellett.

Valahogy az elmém elkalandozott az első napunkhoz, a vitánkhoz Willel. Valamit eltitkol előlem, ebben biztos vagyok, csak rá kéne jönnöm, hogy mi az.

Leültünk a homokba és Will az ölembe hajtotta a fejét. A hullámok hangját hallgattuk a holdfény alatt, ami miatt Will a szokásosnál is ragyogóbbnak tűnt.

- Will - mondtam lágyan, miközben a hajával játszadoztam.

- Igen, Death Boy? - kérdezte és édesen elmosolyodott.

- Mi történt, amikor otthon voltál?