Az én nevem Emily Mendes. 17 vagyok de két hónap és 18. Angliában születtem, és Geordie akcentusom van,ami miatt nem mindenki érti amit beszélek. Sportos alkat,mert imádok focizni.169 cm vagyok de mindig is kisebb szerettem volna lenni. Shawn Mendes az első unokatestvérem akit imádok. Imádom a Magcont,de egyedül Cameron Dallast nem bírom,mert nagyon csajozós, macsó srác. Utálom az ilyeneket.Az outfitem egy fehér Magcon-os póló és egy fekete szakadt farmer és most jelenleg itt vagyok a repülő gépen. Megyek Shawn-hoz és a Magcon-hoz. Már előre félek. A fiúk azt mondták hogy van egy meglepetésük számomra. Nem szeretem a fiúk meglepetését mert múltkor is amikor náluk voltam Taylor befestette a hajam rózsaszínre és kicsaptak a sulimból. Kaliforniába fogok járni egyetemre,tánc képzőre. Kicsit izgulok. Félek milyen lesz meg stb. Van egy legjobb barátnőm akit már hónapok óta nem láttam.Két évvel idősebb nálam és Madison a neve. Egyedűl ő benne bízok a legjobban. Velencébe költözött a családjával.
Az én családomról annyit hogy nem jövök ki jól velük. Anyám szekál,apám meg néha megvert,amikor ivott.Nagyinál éltem eddig de nem akartam szegényt terhelni. De most új élet,új család,mivel Shawn örökbe fogadott úgymond.
Na de ennyit magamról.

A reptéren : (Shawn szemszöge :)

Már egy órája várjuk Emily-t de még mindig nincs itt. Itt van az egész Magcon. Mindenki várja,főleg Cam. Szegény nem tudja hogy Em nem kedveli. Otthon van egy meglepetésünk Em számára. Madison a legjobb barátnője ott fogja várni.
Egésznap fogjuk szívatni Emily-t,szerintem elfog menekülni tőlünk.😂😂
De megkell ezt szoknia.

Emily szemszöge :

A repülő 10 perc múlva száll le. Becsatoltam az övem és elraktam a laptopom.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Leszállt a gép és a fiúk sehol sincsenek,pedig azt beszéltük meg hogy itt fognak várni. Ha megszívatnak én esküszöm lenyomok Shawn torkán valamit.

Szerencsére süt a nap,és látom Shawnie árnyékát ahogy mögém lopózik.

-JAAAAAAJ kicsi Shawn!-ordítottam egyet.

Kicsit megijedt mert hátra szökött. Nagy mosoly kerekedett az arcán de mint mindenkinek.

-Csoportos ölelés! -kiáltotta el magát Nash,a kékszemű hercegem.

Szorosan megöleltük egymást. Furán nézhettek az emberek de kit érdekel?

-Mehetünk töpörtyűm? -szólítottam meg Shawnie-t.

-Hé! Nem is vagyok töpörtyű. Ezt most én kéne rád mondjam.-nézett le rám.

-Nem mondod!-nevettem.

Tudni kell Shawnie-ről hogy gyerek korában nagyon kicsi volt,mindig is magasabb voltam nála. És innét jött a becenév.

-Mehetünk?-kérdezte az a személy akit ki nem állhatok.

Bajok lesznek itt ha ez a fiúkkal lakik.

-Mennyünk!-kiáltotta Carter.

Két kocsiba osztottuk egymást. Most a fiúk szívatnak? Cameron kocsijában kell üljek és az anyós ülésen? Jól van visszakapják még ezt.
Az út eddigi része csendesen telt mivel én zenét hallgattam és a fiúk hátul ettek,Cameron pedig figyelt az útra.

Cameron szemszöge :

A reptéren vagyunk és már várom Emily-t. Kicsi korom óta tetszik. Szerintem én is bejövök neki. De én kinek nem? A többiekkel megbeszéltük hogy Emily az én kocsimmal jön,és ott elbeszélgessük az időt.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megérkezett. Utoljára amikor láttam kicsit ducibb volt. Most pedig magasabb,nőiesebb lett. Mik lesznek még itt?

Beültünk a kocsiba és kezdtem volna el egy témát mikor Emily bedugta a fülébe a fülhallgatót. Elkezdett dúdolni. Istenem de édes! Minél hamarabb megakarom szerezni,de Nash útban lesz,mivel szereti Emily-t,és sokan mondják azt is hogy szeretik egymást csak nem vallják be egymásnak,hát én máshogy látom.

Az út unalmasan telt. Matt,Aaron és Taylor össze ették a kocsimat ami nemrég volt kimosatva. Jobban őrültem volna annak ha csak én és Emily vagyunk egy kocsiban de Isten nem így akarta. Nem baj lesz még időnk együtt lenni.

Bevittem a kocsit a felhajtóra közben kiszálltak a többiek. Emily előttem megy és én persze hogy kihasználom az alkalmat hogy jól szemügyre tudjam venni a kicsikét. Hűha!

Emily szemszöge:

Megérkeztünk egy bazinagy házhoz. Sorban mentünk be. Égetve éreztem annak a baromnak a tekintetét a fenekemen. Pfú hogy ezt még vissza kapja.

A ház így néz ki:

-Emily?-szólított meg Carter.

-Hm?-fordultam meg.

-Menj fel az emeletre és keresd meg a szobád. Addig mi megvárunk hogy csinálj ételt!

-Még mit nem! Ti is megtudtok kenni egy kenyeret vagy nem?-forgattam a szememet.

-Neem tudunk.-vigyorgott mint egy kutya.

-Ohh Istenem!-fogtam a fejem.

Elindultam a lépcső felé és hallottam hogy kuncognak. A legutolsó szoba az enyém. Mellette van a fürdő és egy nagy terem. Benyitottam és sötétség volt.

-Fiúk! Ha szórakoztok esküszöm megverlek egytől-egyig!!-fenyegetőztem.

Hírtelen felkapcsolódott a villany és egy vigyorgó Madison-nal tálaltam szembe magam. Én csak álltam ott és néztem. Johnson feljött és odasúgta nekem azt hogy mire vársz? Menj már oda és öleld meg!
Szélsebesen futottam úgy egy métert... Szoros ölelésbe vont. Beszippantottam az illatát. Elkezdtek folyni a könnyeim. Nagyon rég nem láttam a legjobb barátnőmet.

-Ne sírj,mert akkor én is sírok és akkor szerintem a fiúk rohannának.-nevetett.

Én rá csak öt percre kezdtem nevetni és Johnson meg Madison furán néztek. Mondjuk jogos.

Kézen fogva lementünk Madison-nal. Csináltam 10 hatalmas szendvicset és megkerestem azt a táskát amiben vannak a focis felszereléseim.
Kilopóztam,mert nem szeretném ha meglátnának.
Elkezdtem dekázni mikor két hatalmas kezet éreztem a derekam körül.

-Mit csinálsz kint egyedűl cica?

Sziasztok! Itt van a Life Whit Magcon első része! Remélem tetszett. Ha tetszett akkor fejeljétek meg a vote gombot. Kommenteket is szívesen fogadok!
Következő rész hamarosan lesz.
Sziasztok!