Hajnali három órára állítottam be az ébresztőmet, hogy kényelmesen legyen időm elkészülni. Először megcsináltam a szokásos felüléseket és guggolásokat, majd a fürdőbe mentem, hogy vegyek egy jó forró zuhanyt és megmossam a hajam. Idebent hosszasan elbíbelődtem. Leborotváltam a lábamat és a bikini vonalamat is megigazítottam, aztán törülközőbe bugyoláltam magam, megszárítottam a hajam és bekentem a kedvenc kókusz illatú balzsamommal, amitől selymes és puha lett a hajam. Megmostam a fogamat, aztán neki láttam az arctisztítós folyamatomnak. Mire végeztem, már az idő négy óra felé járt. Na, látjátok, ezért kell nekem korán kelnem. Szorosan tartva a törülközőt magam körül kiléptem a meleg fürdőből a hűvös előszobába, mire a karomon és a nyakamon azonnal felálltak a szőrszálak, de nem csak a levegőváltozás miatt torpantam meg egy pillanatra. Hanem azért mert a folyosón a fürdővel szembe, a szobaajtóm mellett Berci ült a földön, telefonja képernyője megvilágította, az arcát aztán felpillantott, és csak nézett rám kerekre nyílt szemekkel. Még szorosabban fogtam a törülközőt és nyeltem egy hatalmasat. Istenem miért nem vittem magammal a ruhámat a fürdőbe legalább ma, mikor tudom, hogy Berci itt alszik fent az emeleten?

- Szólhattál volna, hogy siessek – köszörültem meg a torkom.

- Nem volt sürgős. Pár percre érkeztem csak, futni voltam – magyarázta felállva és elkapta rólam a tekintetét, majd visszanézett rám és beletúrt a hajába. – Látom, nem csak én vagyok korán kelő.

- Már egy órája fent vagyok – sütöttem le a szemem és egyik lábamról a másikra álltam. – Öhm... a szekrényben van tiszta törülköző, a fiókban pedig egy fogkefe, ha kéne – álltam félre, hogy be tudjon menni.

Berci nem mozdult, én pedig a lábára meredtem, mert nem mertem a szemébe nézni. Csak egy rohadt törölköző takart, te jó Isten! Itt álltam előtte majdnem meztelenül és folyamatosan engem nézett! Vajon tetszett neki, amit látott? Vagy undorodott? Istenem bárcsak tudnám, hogy mire gondol most. Ekkor nyílt ki Zoli szobájának ajtaja és kómásan botorkált ki rajta, majd minket meglátva azonnal felélénkült és összehúzta a szemét.

- Ne – szóltam rá sietve.

- Ne? – kérdezte vissza az ajtófélfának dőlve. – Nem fázol abban a törülközőben?

- Azt hiszem. én most megyek – mondta Berci és mellettem ellépve, karja súrolta a karomat, ahogy a fürdőbe lépett.

Láttam a szemem sarkából, hogy egy pillanatra megtorpant, tekintete rám rebbent, aztán gyorsan bement a fürdőbe és magára csukta az ajtót.

- Nos? – kérdezte Zoli.

- Semmi – ráztam meg a fejem és, hogy elkerüljem a további kérdéseket, sietve beléptem a szobámba és magamra csuktam az ajtót.

Anyu mielőtt elment volna dolgozni, összedobott nekünk egy könnyű kis reggelit, én pedig hálás voltam neki, amiért gondolt ránk és nem nekem kellett azon agyalnom, hogy mi legyen a reggeli. Az asztalon ott illatozott a bundáskenyér, mellette uborka, paradicsom és paprika, valamint egy kancsó málnás tea. Elvettem egy bundáskenyeret és azt csipegetve álltam neki szendvicseket készíteni az útra. Magamnak sonkát tettem bele, sajtot és retket. Zolinak csípős szalámit, paprikával, Bercinek pedig szintén sonkást, avokádóval. Még régebben hallottam, hogy szereti így szóltam anyunak, hogy mindig legyen itthon hátha kéne neki. Na, ugye milyen gondoskodó vagyok. A szendvicseket aztán becsomagoltam, mind hármunkét külön felcímkéztem, hogy tudjuk melyik kié. A hűtőből kivettem a három sima energiaitalt, és egy üveg ásványvizet, valamint kólát majd mindet bepakoltam a hűtőtáskába, amit apa átengedett nekünk erre a két hétre. Egyébként apu rendőr volt, akinek nagy szenvedélye volt a horgászat. Volt már pár veszélyes esete, de általában mindig azzal végződött az ilyen necces ügy, hogy apa elkezdett beszélni és még az is elhitte, amit mondott, aki váltig állította az ellenkezőjét. Komolyan mondom apunak, olyan megnyugtató hangja volt, és olyan érveket tudott felsorakoztatni, hogy néha még én is bedőltem neki. Tavaly majdnem rávett, hogy hagyjam ki a Sziget fesztivált, mert az nem nekem való, de szerencsére Fanni jött és fejbe vert, hogy ne legyek ennyire apuci kicsi lánya.

A telefonomat nyomkodva ültem az asztalnál, a harmadik bundáskenyeret eszegettem és Fanninak számoltam be a történtekről. Eszembe se volt elhallgatni előle egy ilyen sorsfordító pillanatot. Igen akkor kínosan éreztem magam, és szerettem volna a föld alá süllyedni szégyenemben, de most már örültem neki, hogy így alakultak a dolgok. Oké nem a testemmel akartam elcsábítani őt, de hát mégis csak fiúból volt. És hozzájuk a hasukon és a farkukon keresztül vezetett az út. Tisztelet a kivételnek persze.

Berci érkezett meg elsőnek a konyhába. Ma fekete rövidnadrágot viselt, és kék kapucnis pólót, ami irtó menőn állt rajta és magamra pillantva elégedetten állapítottak meg, hogy összeöltöztünk. Rajtam egy overál volt, aminek a nadrágrésze fekete, a felsőrésze pedig kék és ejtett vállas, így csak pánt nélküli melltartót tudtam felvenni hozzá. Berci tekintete egy pillanatig elidőzött a kulcscsontomon és a nyakam, valamint a vállam vonalán, aztán megrázta a fejét és teát töltött magának. Szinte azonnal érkezett Zoli is, ő fehér nadrágban volt és a kedvenc fehér pólójában, aminek elején a Nagy pénzrablás karakterei feszítettek. Erről eszembe jutott a szárítón lévő Dirty Dancinges pólóm, amit tuti biztos, hogy nem hagyok itt. Sietve felpattantam és a lenti fürdőbe rohantam, ahonnan lekaptam a kissé gyűrött, de száraz pólómat. Leültem a lépcső aljára és magam elé húztam a bőröndömet, hogy valahogy bele gyömöszöljem a pólómat. Hihetetlen, de ez az egyetlen egy póló már túl sok volt a bőröndnek és nem volt hajlandó bezáródni. Átkozódva rúgtam bele egyet a bőröndbe és Zoli bőröndjére pillantottam.

- Van hely a bőröndödben? – álltam meg az ajtóban, mire mindketten rám néztek.

- Nincs.

- Egy kicsi sem? – kérdeztem reménykedve.

- Alig bírtam becsukni Nóri – tárta szét a kezét.

- A fenébe – csettintettem bosszúsan.

- Tedd bele az enyémbe – vonta meg a vállát Berci.

- Komolyan? – kérdeztem meglepetten.

- Aha. Fér még bele bőven.

- Vigyázz az asszony nehogy félre értse – vigyorgott Zoli és közben rám kacsintott.

- Én bőröndöm – vágott vissza Berci unottan.

Továbbra is az ajtóban ácsorogtam, azon hezitálva bele merjem-e tenni a bőröndjébe, avagy sem? Azt tényleg nem szerettem volna, hogy miattam vesszen össze Zitával. Igaz, ez csak egy póló, de én is lány vagyok és tudom, hogy nekem is kurva szarul esne, ha egy ismeretlen női pólót találnék a pasim bőröndjébe. Nem szeretném, ha Zita azt hinné, rámozdultam a pasijára. Mert rámozdulni nem mozdultam, csak szerelmes voltam belé, de azt Fannin és Zolin kívül senki sem tudta.

- Nyugodtan tedd a bőröndömbe – nézett rám Berci.

- Biztos? Nem szeretnék gondot okozni.

- Nem okozol!

Az ajkamba harapva biccentettem és sarkon fordulva Berci bőröndjéhez léptem. Kihúztam a cipzárt és elhűlve meredtem a rendetlenségre. Egy világ omlott össze bennem, amiért nem az a piszok helyes rendszerető férfi volt, hanem az a rumlis piszok helyes férfi. Leültem a bőrönd elé a földre és nekiálltam rendszert csinálni a sok összevisszaság közt, majd a tetejére tettem a Dirty Dancinges pólómat és behúztam a bőröndöt.

A hátsó ülésen ültem, lábaimat felhúztam magamhoz és filmet néztem. Most tartottam a Táncakadémia utolsó évadánál és hiába tudtam mi fog következni, mert már vagy háromszor végignéztem az egész sorozatot, akkor is újra meg újra megnéztem. Elöl Berci vezetett, mellette pedig Zoli ült és beszélgettek, de csak fél füllel hallgattam őket, egészen addig, míg a nevemet nem hallottam. Leállítottam a filmet és lélegzetvisszafojtva füleltem.

- Gondolod, hogy Zita megbékél Nórival? – kérdezte Zoli kisé aggódva. – Komolyan Berci, ha egy könnycseppet is ejteni fog, mert Zita bunkózik vele, akkor én bemosok egyet a csajodnak és a Balatonba hajítom.

- Nem lesz semmi gond. Megmondtam, hogy kezeskedem érte. Amíg én maradok, addig ő is marad.

- Nehezen alkalmazkodik, pláne nehezen szerez új barátokat. A tánc a mindene, de, sose mert igazán tenni érte, hogy felfigyeljenek rá – magyarázta Zoli, mire lesütöttem a szemem.

Mikor újra felnéztem, a tekintetem összeakadt Berci tekintetével, aki a visszapillantón keresztül figyelt engem. Nem akarok előre örülni, de mikor elindultunk, az a tükör egyáltalán nem úgy ált. Szóval Berci úgy állította be, hogy rám lásson. Miért?

- Van kedved megállni az Auchannél? Bevásárolhatnánk már most – mosolygott rám Berci, mire Zoli hátrafordult.

- Minden oké? – kérdezte.

- Aha – vontam meg a vállam és összehúzott szemekkel rámeredtem.

- Talán hazudtam húgocskám? – kérdezte felsóhajtva.

- Igen, vannak barátaim. Pont annyi amennyire szükségem van – szögeztem le.

- Fanni?

- Ő ezer embernél is többet ér. Különben is nem a mennyiség számít, hanem a minőség – tártam szét a kezem.

- Ott a pont – biccentett Berci, mire elmosolyodtam. – De azért a csapattal próbálj meg haverkodni. Nem olyan rossz fejek, és ne érezd azt, hogy feletted állnak. A nagyja fiatalabb nálad.

- Pedig azt terveztem, hogy egész végig Zoli mellett fogok csücsülni – csettintettem bosszúsan.

- Nem lesz itt gond – nevette el magát Berci.