Mint az várható volt Bercire csak úgy záporoztak a kérdések, de ő letudta annyival, hogy egy részeg suhanc nekiment. Rossz volt nézni, ahogy Zita Berci körül legyeskedett, simogatta az arcát és puszikat adott neki, de közben tudtam, hogy ő megteheti, mivel ő a barátnője. Én nem tehetném ezt meg és nem is szabad addig még csak gondolnom sem arra, hogy ilyen módon megérintem, amíg nem megy szét Zitával és nem telik el annyi idő, ami elég ahhoz, hogy Bercinek új kapcsolata legyen. Már ha egyáltalán szeretne velem összejönni.

- Hé, Nóri – fogta meg a kezem Laura, én pedig a számat elhúzva hagytam, hogy távolabb vezessen a többiektől.

- Igen? – kérdeztem, és közben idegesen pillantgattam a sátrak felé.

Mi tart ennyi ideig a srácoknak? El kéne, tűnünk, mielőtt valakinek feltűnik, hogy a motorok kerekei leeresztettek.

- Bencére a földön kuporogva találtunk rá és ömlött az orrából a vér. Köze van ennek Berci monoklijához?

- Talán – sóhajtottam fel.

- Mond el mi történt – kérte.

- Ő mit mondott nektek?

- Részeg disznó volt, arról magyarázott csak, hogy megöl valakit, de nem tudja, hogy kit – legyintett. – Visszahoztuk és azonnal bedőlt a sátorba aludni. Így ugrott az estém Domonkossal, mert én aztán nem csinálom úgy, hogy a haverja ott alszik mellettünk. A végén hármas lett volna belőle – borzongott meg. – Na, de mond már, hogy mi történt.

- Túl ment egy határon, és nem tetszett neki, hogy megkértem hagyja abba. Bedurvult, eltépte a ruhámat, a mellemet csókolgatta, meg is harapott. Berci pedig jött és megmentett. Röviden ennyi – mondtam a cipőmet bámulva. – De kérlek, ezt ne mond el senkinek. Zolin és Bercin kívül senki sem tudja.

- Hogy ez mekkora farok – fújtatott. – Pedig olyan normálisnak tűnt.

- Sok mindenki tűnik normálisnak, de belül rothad, mint a szar – vontam meg a vállam.

A szemem kikerekedett, amikor láttam, hogy Berci és Zoli úgy rohannak, mint állat, majd futtában megragadják a kezem és a kocsihoz vágtatnak. Laura döbbenten nézett utánunk. Sietve ültem be a hátsó ülésre Berci pedig meg se várva a többieket kitolatott a kempingből. Folyamatosan röhögtek, elől én pedig csendben ültem hátul és vártam, hogy engem is beavassanak a történtekbe. Berci telefonja csörögni kezdett, mire kuncogva fogadta a hívást és kihangosította a készüléket, hogy közben tudjon vezetni is.

- Na, mond.

- Hova siettek ennyire? – tudakolta Zita kisé bosszúsan. – A többiek szerint csak úgy rohantatok a kocsihoz. Baj van?

- Nem, dehogy nincs – rázta meg a fejét vigyorogva, majd tekintete találkozott az enyémmel. – Zolinak és Nórinak az unokatestvérei Tihanyban vannak és szeretnének velük eltölteni pár órát. Mindketten másnaposak, csak én vagyok józan így maradok velük – magyarázta.

Zoli hangtalanul felmordult, majd előre hajolt, és a műszerfalba verte a fejét, én pedig alig tudtam megállni vigyorgás nélkül.

- Aha, értem, végül is a csapat is megállhat ott pár órára – gondolkodott hangosan Zita.

- Nem jó, tudod a hely miatt – emlékeztette őt Berci, mire Zita felsóhajtott.

- Miért érzem úgy, hogy le akarsz rázni?

- Nem tudom – vonta meg a vállát Berci. – Pedig nem akarlak. Ne stresszelj annyit, a végén ráncos leszel.

- Mondtam már, hogy mennyire imádom a legújabb vicces oldaladat? – mordult fel Zita és kinyomja a telefont.

Hosszas csend telepedett a kocsira.

- Szerintem vicces volt – törtem meg a csendet, mire Berci rám mosolygott.

- Te mindenen nevetsz, amit ő mond – mondta Zoli unottan. – Komolyan haver, ha a húgommal akarsz randizni előbb, dobd Zitát. Ne tarts két vasat a tűzben – tanácsolta. – Főleg, hogy az egyik vas a kishúgom.

- Akinek füle is van – ráncoltam a homlokom dühösen.

- Az lenne rossz, ha nem lenne – pillantott hátra rám vigyorogva. – Na, de akkor drága barátom, milyen unkatestvéreket látogatunk meg mi Tihanyban?

- Olyan nagy baj, hogy egy kicsit el akartam szabadulni a többiektől? Rátok nem kell vigyázni, vagyis – sandított rám.

- Már megszoktam, hogy műtárgyként kezeltek. Élethű Mona Lisa – motyogtam.

- Ráadásul szeretnék neked mondani valamit – folytatta Berci.

- Nekem? Hát akkor mond – fordult felé Zoli.

- Majd ha ott vagyunk. Hamarosan úgyis oda érünk – válaszolta Berci.

Kérdőn néztem rá és megpróbáltam azt, amit Fannival szoktunk mindig csinálni. Csupán a szemünkkel beszélgetni. „Azt akarod elmondani neki?" Berci biccentett egyet, mire én is bólintottam, aztán elővettem a telefonom, hogy beszámoljak Fanninak a történtekről.

Nóri: Hosszú történet lesz... Szóval említettem neked tegnap azt a Bencét tudod, akivel megbeszéltünk egy talit a SunCitybe. Segg részegre itta magát, táncolni egyáltalán nem tud. Kimentünk az épület elé és sétáltunk pár métert, majd megcsókolt, ami nekem eleinte tetszett is, mert hallod kurva jól csókolt és amúgy iszonyat helyes volt a sötétkék ingében, de aztán a keze a bugyimhoz tévedt, én pedig nem hagytam, hogy folytassa. Nem tetszett neki és bedurvult. Annyira szorította a ruhámat, hogy a cipzár megadta magát, a ruha lehullott és a mellem előbuggyant L Annyira megijedtem Fanni, sírtam, sikítottam és próbáltam szabadulni. Végül Berci volt az, aki megmentett engem. Megverte Bencét, de ő is szerzett egy monoklit a szeme alá. Ide adta a pólóját, hogy vegyem fel, majd a karjában vitt vissza a kempingbe. A karjaiban aludtam el, mert Zoli még nem jött vissza és nem akartam egyedül maradni, így ő ott maradt velem, de elaludt. Reggel aztán Zolitól megkaptuk a fejmosást mindketten, mert először azt hitte, hogy lefeküdtünk. Mondjuk jogosan, mert hát Berci pólója volt rajtam. A lényeg, hogy a srácok bosszút álltak, kilyukasztották a motor kerekét, de olyan kicsi lyukat csináltak, hogy az lassan fog leengedni. Pár napig még ott lesznek, így baleset nem lesz belőle. Valamit még csinálhattak, mert úgy léptünk le a kempingből, mint akit üldöznek. Most pedig megyünk Tihanyba találkozni az „unokatesóinkkal". Berci ezt a kifogást mondta Zitának, hogy több időt lehessen velem, azt hiszem, vagy velünk. Nem tudom. Reggel majdnem elcsattant köztünk egy csók is L J De én addig nem akarom ezt, míg ott van, neki Zita L Remélem, minden jól megy a becsekkolásnál. Tök jó neked, hogy Dominikán fogod áztatni a feneked. Hozz nekem valamit és nagyon-nagyon jó szórakozást. Írj, amikor csak tudsz és kérek rengeteg képet. Várom az élménybeszámolókat is <3

Tihanyra megérkezve csak hosszas körzés után tudtunk parkolóhelyet találni. Berci mindenáron itt akart maradni pár órát és nem hajlandó semmi pénzért se letenni erről a tervéről. Mind kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a tömeg nyomában az apátság felé, én pedig a telefonomat magam előtt tartva folyamatosan lőttem a fényképeket.

- Most már elmondod, amit akarsz vagy előtte szeretnél megnősülni? – kérdezte Zoli.

- He? – meredt rá Berci kérdőn.

- Ott egy templom. Itt a húgom, itt vagy te és itt vagyok én, mint a kettőtök tanúja – magyarázta.

- Úgy beverek neked egyet – mordultam fel. – Meg sem érdemeli, hogy elmondjuk neki.

- Nagybácsi leszek? – szaladt magasba a szemöldöke Zolinak.

- Most már én is beverek neked – röhögött fel Berci.

- Mi más van, amiről a húgom előbb tud, mint én? Csak ez az egy lehetséges opció van.

- Menjünk, és útközben elmondom – indult meg Berci.

Egy ideig csendben lépkedtem mellettük és csak néha szúrtam közbe egy számomra fontos részletet, aztán újra a kilátásnak szenteltem a figyelmem és minden egyes kisgyerekre rá mosolyogtam, aki mellett elhaladtam.

- Először is, haragszom, amiért előbb elmondtad a húgomnak, mint nekem, még akkor is, ha fültanúja volt a veszekedéseteknek. Másodszor pedig Nórinak igaza van, a Gergely család veled tart. Támogatom, hogy egy kicsit újra alkossuk a csapat lényegét és vigyünk bele egy kis színt, de most meg mondom, én nem fogok tütüben balettozni. Viszont ne merészelj kilépni anélkül, hogy nekem szólnál, és ha így döntesz rohadtul én legyek az első – húzta össze a szemét sértetten.

- Úgy lesz haver és kösz – nézett rá hálásan és megveregette a karját.

- Tudjátok nem jöttem rá, hogy mégis mikor lettetek ti olyan nagy haverok. Most már tudom, hogy az éjszaka leple alatt mikor mindenki alszik – fürkészett minket összehúzott szemekkel.

- Na, ugrottak az éjszakai kiruccanások – sóhajtott fel Berci.

- Nagy kár – vontam meg a vállam.

Időközben megérkeztünk az apátsághoz, de rengetegen voltak, akik a kilátás előtt fotózkodtak így befoglaltunk egy padot és csendben figyeltük a nyüzsgést. Feltettem a napszemüvegemet, lejjebb csúsztam a padon és a támlára hajtottam a fejem, arcomat a nap sugarai felé fordítottam. A pillanat tökéletes idill lett volna, ha nem lenne a hatalmas zsivaj, hanem csak a természet hangja, de ezzel kellett beérnem.

- Na, jó én szétunom a fejem. Szerzek valami kaját, ti addig ücsörögjetek csak itt, mint az idős házaspár – pattant fel Zoli. – Hé ha esetleg lelépnétek, olyan 12 felé gyertek vissza – kiáltott hátra a válla felett, majd elnyelte őt a tömeg.

- Könnyen ment ugye? – kérdeztem Berci felé fordulva.

- Igen, szerencsére igen – sóhajtott fel.

- Belevágsz akkor?

- Ilyen támogatás mellett, mint te és a bátyád, igen. Határozottan igen, de szükségem lesz a segítségedre – nyúlt a kezem után és egymásba fűzte az ujjainkat.

Valaki mondja meg nekem, hogy az emojikat, miért írta át L J-re :/