Miután Laurával, Annával és Dorinával ezer meg egy fényképet készítettünk a folyosó végében lévő hatalmas tükör előtt állva, jókedvűen indultunk le a földszintre. Ahogy egyre lentebb értünk, úgy lett egyre hangosabb a zene, ami egyelőre még nem az ABBA szerzeménye volt, hanem Ricky Martin She Bangse. Könnyedén átjutottunk a biztonsági őrön, aki a jegyeket ellenőrizte, majd a bár felé vettük az irányt és rendeltünk magunknak. A bárnál ácsorgott pár lány a csoportból, és amikor megláttak, engem fintorogni kezdtek és tovább álltak.

- Csajok, ne ilyen feltűnően – mosolygott rájuk Laura.

- Vagy csak egyszerűen rá se nézzetek – tette hozzá Berci és a karja súrolta a felkaromat, amikor elnyúlt mellettem és elvette előlem a whisky-s poharat, kólával felhígítva.

Ivott pár kortyot, majd vissza adta a poharat. Az asztalra meredtem, szívem a torkomban vert, és nem mertem Berci felé fordulni. Miért rendes velem? Haragudnia kéne rám és messzire elkerülnie engem.

- Jó, hogy jössz. Nóri szeretne neked mondani valamit – mosolygott Laura, mire dühösen fintorogva rámeredtem.

- Az várhat. Ma bulizunk – vágta rá Berci és a kezemet megragadva a táncolók közé vont.

- Mit művelsz? – kérdeztem döbbenten és végig járattam rajta a tekintetem.

Szürke farmer, kék ing, ami lezseren volt csak betűrve a nadrágba és pár gomb be sincs rajta gombolva. Feljebb vándorolt a tekintetem és megkönnyebbülten sóhajtottam, amikor láttam, hogy a haja nem kócos. Ezek szerint nem Zita ágyából ugrott ki.

- Táncolok – vonta meg a vállát és szorosabban magához ölelt, combját a lábam közé nyomta, keze szorosabban tartott, majd hátra döntött, csípőjét pedig előre nyomta. – Vagy nem tehetem meg, mert a bátyádként tekintesz rám? – kérdezte keserűen.

- Hagyd abba – kértem és belekapaszkodtam a vállába.

- Miért? – szegezte nekem a kérdést. – Ha valóban a bátyádként tekintesz rám, akkor miért? – nézett mélyen a szemembe.

- Azt mondtad bulizni akarsz – kaptam el róla a tekintetem.

- Nem is olyan régen még megígérted nekem, hogy nem szaladsz el! – pörgetett meg, majd visszarántott magához és megmarkolta a fenekem, aztán a keze felkúszott egészen a lapockámig. – Mi lett azzal az ígérettel?

Nem válaszoltam semmit, fejemet Berci nyakába temettem és elsírtam magam, ő pedig erre megtorpant, és szorosabban magához ölelt.

- Sajnálom – sírtam. – Én csak azt szeretném, ha mindenkinek jó lenne. Nem akarom tönkre tenni Zitát, ezért mondtam neki, hogy nem érzek irántad semmit. Azt szeretném, ha lenne esélyetek helyre hozni a kapcsolatotokat – szakadt ki belőlem. – Szeret téged!

- Mit gondolsz, ő lemondana rólam miattad? – kérdezte, én pedig azonnal megráztam a fejem. – Na, látod. Akkor te se tedd – kérte.

- De mi lesz, ha összeomlik? – húzódtam hátra. – Ha megpróbál öngyilkos lenni?

- Sokáig én is azt hittem, de nem aggódhatok folyamatosan azon, hogy ő mikor omlik össze és, hogy neki mi a jó. Nem bírom tovább ezt csinálni Nóri – sóhajtott fel. – Már akkor szakítanom kellett volna vele, amikor rájöttem nekem te tetszel – nézett a szemembe. – De már nem számít, vége van – simogatta meg az arcom.

- Hogy érted azt, hogy vége van?

- Beszéltem vele, miután te ott hagytál és megmondtam neki, hogy nem számít, hogy te azt mondtad, nem úgy szeretsz. Én, szeretlek és el fogom érni, hogy viszontszeress. Szakítottam vele Nóri és soha nem éreztem magam még ilyen szabadnak. Ha vártál volna legalább estig a jótékonykodásoddal, akkor nem lett volna pár értelmetlenül eltöltött pocsék óránk.

Ekkor vége szakadt a dalnak, a fények elsötétültek és felcsendült a Mamma mia.

- Kárpótolhatlak egy ABBA esttel? – akasztottam a kezem a farmerja karcába és közelebb vontam magamhoz.

Berci mosolyogva nézett le rám, arcomat két keze közé fogta, én pedig lehunytam a szemem, várva a csókjára. Ami ezúttal is elmaradt. Bosszúsan nyitottam ki a szemem és meredtem Bercire, ő pedig vigyorogva nézett vissza rám majd magához vont és táncolni kezdtünk.

Berci a kezemet fogva vezetett maga után a sötétben, lépteink hangtalanok voltak, mert nem szerettük volna, ha lebukunk. A balerina cipőm a kezemben volt, hogy még véletlenül se adjak ki semmilyen hangot és erősen az ajkamba haraptam, hogy ne kérdezősködjek mégis hova a fenébe megyünk? Végül aztán Berci hallkan benyitott a medencékhez vezető ajtón. Behúzott maga után, aztán becsukta az ajtót és mosolyogva rám nézett. Arcát kékes színbe vonta a medence vize, amiben led lámpák világítottak.

- Nem a Balaton, de víz – vonta meg a vállát mosolyogva és elkezdte kigombolni a farmerját.

- Szóval te készültél – böktem felé, amikor megpillantom a fürdőnadrágját.

- Eredeti tervem az volt, hogy elrabollak, de máshogy alakultak a dolgok. Én... nem szerettem volna megbékélni a gondolattal, hogy...

- Sajnálom – haraptam az ajkamba.

Berci halványan rám mosolygott, megszabadult az ingjétől is, majd a medence létrájához lépett és bement a vízbe. Úszott pár hosszt, majd a medence szélére könyökölt és rám vigyorgott.

- Nem jössz be?

- Nincs fürdőruhám – válaszoltam és leültem a medence szélére, lábaimat a vízbe tettem és ide oda lóbálni kezdtem.

Berci elém úszott, karja a derekam köré fonódott és belehúzott a vízbe. A vállába kapaszkodtam, testem végig súrolta a testét, ahogy egyre lentebb eresztett, míg a szemünk egy magasságba nem került. A ruhám felcsúszott egészen a csípőmig, a felső rész rásimult a mellemre és átkoztam a pillanatot, amikor úgy döntöttem nem veszek fel melltartót.

- Most már elmondhatod, amit szerettél volna – suttogta mélyen a szemembe nézve.

- Miattad kezdtem el táncolni a hipp-hoppot.

- Igen? – kérdezte meglepetten.

- Igen – haraptam az ajkamba zavartan. – Előtte néptáncoltam, ami amúgy is egy lendületes táncstílus, majd Zoli mutatott egy videót a Futótűzről és te azonnal szemet szúrtár nekem. Talán azért mert neked volt egyedül férfias arcod, borosta meg minden. Megtetszett a stílus és váltottam. De akkor nem csak a hipp-hopp tetszett meg.

- Hanem? – kérdezte.

- Hanem te is – suttogtam, és a vállába rejtettem a fejem, hogy ne kelljen rá néznem. – Gondolom, azt hiszed, hogy nekem is akkor tetszettél meg, amikor elkezdtünk beszélgetni, de az az igazság, hogy nekem már 3 éve tetszel, és amikor először láttalak személyesen, már nem csak tetszettél, hanem szerelmes voltam – vallottam be.

- Igen? – kérdezte Berci és elmosolyodott. – Miért nem jeleztél, hogy hé, hülye itt vagyok és szeretlek? – billentette oldalra a fejét.

- Na, szerinted? – forgattam meg a szemem. – Elérhetetlen voltál én meg túl félénk, hogy elmondjam neked. Alig bírtam vissza köszönni neked, amikor találkoztunk – haraptam az ajkamba.

- Három éve Nóri. Három évig vártál rám?

- Ha szeretsz valakit, akkor vársz rá nem?

Berci gyengéden elmosolyodott, majd a kezét felemelve megsimogatta az arcom.

- Azt se tudtad milyen ember vagyok.

- Mindig kedves voltál. Egyszer követtelek téged, amikor egyedül voltál – vallottam be elvörösödve, mire magasba szaladt a szemöldöke.

- Igen?

- A suliból hazafelé menet láttalak meg és hát a nyomodba eredtem. Edzeni mentél, én pedig fizettem egy napijegyet a szomszédos terembe jógára, hogy tudjalak figyelni, ahogy edzel. Üvegfal volt így átláthattam, és amikor indulni készültél én is indultam, csak elfelejtettem, hogy az ajtó nagyot lendül így telibe vertelek vele.

- Emlékszem – nevette el magát. – Megkérdeztem, hogy gyakran jársz-e ide, mert eddig még nem láttalak, te pedig csak motyogtál valamit, hogy új dolgokat próbálsz ki és elsiettél. Mikor kimentem már sehol se láttalak.

- Egy fa mögött bújtam el.

- És gondolom követtél tovább.

- Kíváncsi voltam, hogy mivel telik a napod – vontam meg a vállam zavartan. – Boltba mentél, ott pedig segítettél egy idős néninek bevásárolni.

- Te pedig véletlenül leverted a táskáddal az elemeket, amikor kifelé siettél. Én pakoltam össze helyetted, szeretném, ha kárpótolnál – húzott közelebb magához, mire felnevettem.

- Bíztam benne, hogy nem vettél észre. Voltak cikis dolgaim.

- Mint például?

- Nem számít. Gyerekes dolgok – legyintettem.

- Most már kíváncsi vagyok – vigyorgott. – Gyerünk, áruld el.

A fejemet rázva mosolyogtam és ellöktem magamtól, hogy ússzak egy keveset. El úsztam a medence legtávolabbi részébe, majd megfordultam és vissza úsztam Bercihez. Megálltam vele szembe, karommal folyamatosan kavartam magam körül a vizet, hogy le ne süllyedjek. Berci még mindig kíváncsi szemekkel nézett rám, de én még mindig a fejemet ráztam. Nem hazudtam mikor azt mondtam, hogy gyerekes dolgokat követtem el. Például ott volt az a szerelmes levél a csokival, amit bedobtunk Fannival a postaládájába, miután kiderítettük hol lakik. Akkor karácsonykor a saját magam által sütött süti, amit az ablakába tettem egy kis zenélő dobozkával, amit be lehetett állítani időzítőre, hogy akkor szólaljon, meg amikor szeretnénk. Így intéztem el azt, hogy Berci észre is vegye időben a sütit. És hát ott voltak a névtelen hívások. Fannival nem egyszer hívtuk fel Bercit, majd tettük le amint beleszólt. Egy idő után már feljelentéssel fenyegetett minket, de akkor Fanni megszeppenten annyit mondott, hogy anyut akarta hívni, mert bepisilt az oviban és régen ez volt az anyukája száma, majd rácsapta a mobilt mielőtt Berci reagálhatott volna.

Berci most felém nyúlt, megragadta a lábaimat és magához vonva a csípője köré fonta a lábaim, majd keze a fenekemre siklott, hogy meg tartson. Azonnal el vörösödtem mert Laura kérlelésére a fekete tangát vettem fel, mert szerinte muszáj szexi alsót viselnem, mert akkor magabiztosabb is vagyok, ha a fehérneműm izgató, így Berci keze a csupasz fenekemre simult. Nekem pedig még senki sem fogta meg a fenekem, de szerintem ez nyilvánvaló is. Oké Berci már megtette mikor bachatát táncoltunk, de akkor volt a keze és a fenekem közt egy réteg ruha. Most meg semmi.

- Sok? – kérdezte hirtelen és a keze felcsúszott a derekamig. – Bocs, ha kényelmetlenül érezted magad – szabadkozott.

- Jó ég – nyögtem fel és a vállába rejtettem a fejem. – Mi ez most köztünk Berci? – kérdeztem hosszas hallgatás után. – Mi lesz a csapattal? Zitával? Velünk? – húzódtam kissé hátrébb.

- Nem tudom. Egyetlen dolog, amiben biztos vagyok az, az, hogy szeretlek téged és a barátnőm vagy – nézett a szemembe.

- Az vagyok?

- Szeretnél az lenni?

- Igen szeretnék – mosolyodtam el és lesütöttem a szemem.