Hajnalban arra keltem fel, hogy szomjas voltam, pisilnem kellett, fájt a fejem és melegem volt, ráadásul semmi oxigén nem volt ebben a sátorban. Kinyitottam a szemem és lenéztem a derekam köré fonódó kézre, ami nem Zoli keze volt. A hátamra fordultam és a szememet meresztve néztem Bercire, aki a mozgolódásomra szintén megmozdult, de aludt tovább. Pillantásom ekkor Zolira vándorolt, aki nekünk hátat fordítva aludt. Kellett, pár perc mire össze tudtam rakni a képet és hirtelen levert a jeges víz, ahogy eszembe jutottak a tegnap este történtek.

Nem is attól ijedtem meg, hogy majdnem megerőszakoltak, sokkal inkább attól, hogy Berci elaludt mellettem, mikor megbeszéltük, hogy addig marad, míg Zoli meg nem jön. Vajon volt olyan részeg a bátyám, hogy ne tűnjön, fel neki egyel, többen vagyunk a sátorban? És vajon Zitának feltűnt, hogy Berci nem fekszik mellette? Berci felé nyúltam és finoman megráztam a vállát. A számra tapasztottam a kezem, amikor a feje felém fordult és megláttam a feldagadt szemét, ami már lilás színt öltött.

- Bassza meg, elaludtam – suttogta.

Ingerülten meredtem rá és felhúztam, a sátor cipzárját majd kimásztam és körbe kémleltem. Odakint még csak most kezdett világosodni, a környéken minden csendes, csak egy macska szaladt át az úton és eltűnt a bokorban. Lehajolva intettem Bercinek, aki erre kimászott és egy nagyot ásítva nyújtózkodott. Vissza lehajoltam a sátorhoz és a bőröndömből kikaptam a piperetáskám, magamhoz vettem a törülközőm és az első kezem ügyébe kerülő ruhát, ami a barna overálom, váltás fehérneműt és végül behúztam a cipzárt. Tekintetem egy pillanatra Bence és Domonkos sátra felé rebbent és összerezzentem, mert eszembe jutott mit tett az az idióta. Ki fogom én ezt valaha is heverni, hogy majdnem megerőszakoltak? Berci felé fordultam, tekintetem a szemére tapadt.

- Nagyon fáj? – kérdeztem közelebb lépve hozzá és a kezemet felemelve megérintettem a duzzanatot.

- Nem vészes – válaszolta. – Most először vertem meg valakit egy lány miatt – suttogta, mire a szívem a torkomba ugrott, és úgy éreztem, menten elolvadok.

Először vert meg valakit! És miattam!

- Megyek, lefürdök – nyögtem ki.

- Ha megvársz, elkísérlek – nézett a szemembe és ő is Bence sátra felé pillantott.

- Az jó lenne – biccentettem, mire halványan rám mosolygott és a zsinórokat átlépkedve a saját sátra felé indult.

A cuccaimat magamhoz szorítva vártam őt és a szívem környéke megmelegedett a gondolatra, hogy Berci egész éjjel ott volt velem és átölelt. Biztos vagyok benne, hogy egész éjjel ölelt engem. Ám a boldogsággal egy időben az aggodalom is megrohamozott. Szinte vártam, hogy mikor ront ki a sátorból Zita, hogy nekem essen, de semmi ilyen nem történt. Csak Berci mászott ki a sátorból, kezében a holmijával. Elindultam az úton, ő pedig a sátrakat kerülgetve csatlakozott hozzám.

- Én örülök, hogy már ma lelépünk – szólalt meg Berci.

- Igen én is – suttogtam.

- Nóri, ha valakivel szeretnél róla beszélni, akkor én, meghallgatlak. Ne tartsd magadban – kapta el a kezem.

Ránéztem és az ajkam megremegett. Igazából, akkor mikor megtörtént sírtam, ahogy utána is egy kicsit, de Berci mellett úgy éreztem nem eshet semmi bajom. Nem álmodtam rosszat sem, mert tudat alatt érzékeltem, hogy ő itt van mellettem és megvéd. Ha nem gondoltam rá, ha nem beszéltem róla olyan volt mintha meg se történt volna. Most viszont Berci aggódó tekintetétől a könnyeim eleredtek, ő pedig szorosan magához ölelt és gyengéden dörzsölgette a hátam.

- Sírd csak ki magad – suttogta, mire még szorosabban kapaszkodtam belé, mellem a mellkasának simult és csak az én pólóm az, ami elválasztott tőle, vagyis az ő pólója.

Mikor a sírásom alább hagyott hátrébb léptem, Berci pedig felemelte a kezét és megsimogatja az arcom. Elvesztem a tekintetében, karja szorosabban fonódott a derekam köré, tekintete az ajkamra villant aztán vissza a szememre.

- Ígérd meg, hogy többé nem teszel ki ennek – suttogta, mire behunytam a szemem egy pillanatra.

- Ígérem – nyitottam ki a szemem, mire bólintott és közelebb hajolt hozzám.

A torkomba ugrott a szívem, testemet feszültség járta át és a szemem becsukódott, ajkam elnyílt a csókjára várva. Ekkor a közelben valaki felköhögött, mire mindketten hátra tántorodtunk. Tekintetem azonnal körbe villant a köhögés forrását keresve, miközben ezúttal a pániktól vert hevesen a szívem, de sehol sem láttam senkit. Valószínűleg valamelyik sátorból jött a köhögés.

- Megyek – motyogtam és sietősen elindultam a női zuhanyzók felé.

1 órával később átöltözve, kisminkelve és a hajamat begöndörítve hagytam el az épületet. Kihasználtam, hogy volt pár lány a mosdóban, akik szintén korán keltek és kölcsön kértem az egyikük hajvasalóját. Sokat beszélgettünk és megtudtam, hogy sportolók és itt van a táboruk egy teljes hónapig. Kérték, hogy maradjak délután, mert foci meccset szerveznek, de mondtam, hogy sajnos nem lehet.

A part felé sétálva ezen, gondolkodva elmosolyodtam. Különös, hogy csak pár napja vagyok a Futótűz tagja, de már most hatalmas változáson mentem keresztül a csapat miatt. Pár hete még nem mertem volna elkérni egy csapat lánytól az egyik hajvasalót, mert azt hittem, hogy kinevetnek és elzavarnak. Pláne nem mertem volna velük beszélgetni. Az, hogy bekerültem a Futótűzbe nyitott nekem egy kaput az emberek felé. Hogy jobban barátkozzak és nyissak mások felé.

Berci a parton ült az egyik padon, háttal nekem. Tétován megtorpantam, mert fogalmam se volt róla, hogy hányadán állunk a majdnem csók után. Csalódott vagyok, amiért nem történt meg, ugyanakkor örülök is neki. Nem szerettem volna, ha Berci velem csalja meg Zitát. Ha a csók megtörtént volna az elindított volna egy lavinát, amit lehetetlenség lenne megfékezni. És az a lavina, vagy magával sodort volna minket is, vagy pedig kitartottunk volna együtt. Lábaim maguktól indultak meg Berci felé. Felültem mellé a pad támlájára piperetáskámat és a törölközőt letettem magam mellé.

- Kösz a pólót – sandítottam rá, mire rám pillantott és észre vettem, hogy napszemüveget visel.

- Meg is tarthatod, ha szeretnéd – mondta, mire meglepetten kikerekedett a szemem.

- Hm... majd otthon kimosom és visszakapod. Ott hagytad a többi ruhádat is még anno, amikor...

- Amikor hozzátok menekültem, te pedig a barátnődhöz.

- Mi? Én nem menekültem – néztem rá ijedten. – Zoli ezt mondta neked?

- Ugyan már Nóri. Pont akkor csinálsz több napos ottalvós bulit, amikor én oda cuccolok pár napra? Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy tudjam, velem nem akarsz találkozni – vonta meg a vállát. – Nem kedveltél vagy...

- Nem, semmi ilyesmi, csak... féltem tőled azt hiszem.

- Féltél? – fordult felém döbbenten. – Tőlem? – mutatott magára.

- Nem úgy féltem, hanem amúgy. Féltem, hogy hülyét csinálok magamból előtted és, hogy minden esélyt elások, hogy valaha is bekerüljek a csapatba. Úgy éreztem nem tartozok abba a csoportba, akikkel te szóba állsz és – magyaráztam miközben totál idiótának éreztem magam.

Mekkora hülye voltam, de komolyan. És mennyi esélyt elszalasztottam azzal, hogy mindig a szobámba zárkóztam, amikor Berci nálunk járt, max csak köszönni ugrottam le, de ennyi. Pedig ha akkor lent maradok és Bercivel megismerjük egymást, úgy, mint most, akkor már minden más lenne.

- Ilyen se fordult még elő velem – nézett maga elé csodálkozva, mire horkantva meg löktem a vállát.

- 15 voltam mikor először megjelentél nálunk. Egy gyerek voltam, aki a bátyán és az apján kívül egy fiúval, se mert szóba állni. A csapatnak köszönhetem, hogy elkezdtem nyitni. Például az egyik lánytól a mosdóban kölcsön kértem a hajvasalót – érintettem meg a hullámos tincseimet.

- Reménykedtem benne, hogy az én érdemem – mosolyodott el és lehajolva felvett a padról egy csomag ropit. – Elő reggeli? – kínálta.

- Régen mindig azt játszottam, hogy cigizek és nagyon menőnek éreztem magam – mosolyodtam el és kivettem pár pálcikát.

- Ehhez képest nem is dohányzol.

- A tánc mellett? Sokkal fontosabb nekem a tánc, mint a hülye bagó – forgattam meg a szemem. – Ráadásul nem is olyan menő, mint azt hittem.

- Sejtettem, hogy itt vagytok!

Egyszerre fordultunk hátra és néztünk rá Zolira, aki megkerülte a padot és befurakodott kettőnk közé.

- Jól vagy? Mennyit ittál tegnap este? – érdeklődtem miközben megpusziltam az arcát.

- Nem ittam annyit, hogy el felejtsem kit találtam a sátorban. Ti teljesen meg zakkantatok? – kapkodta kettőnk közt a fejét.

- Semmi olyan nem történt – jelentette ki Berci komoran.

- Nem? Akkor mit keresett Nórin a te pólód és miért aludtatok úgy, mint akik kapcsolatban vannak? Jézusom, he, ha Zita vagy bárki más megtudja. Muszáj pont a húgommal megcsalnod őt? Úgy repülni fog, hogy a lába sem éri a földet, ha Zita megtudja.

Bercivel mindketten hallgattunk, miközben Zoli folyamatosan magyarázott. Mikor aztán Zoli odáig ment, hogy elkezdett a megfelelő védekezésről papolni elszakadt nálam a cérna.

- Azt történt, hogy igazad volt – csattantam fel, mire Berci felkapta a fejét és Zoli is felém fordult.

- Miben is pontosan? – kérdezte.

- Randizni csak ismerőssel – fújtattam és a szemem könnybe lábadt. – Nem hallgattam rátok és megkaptam a magamét a hülyeségem miatt.

- Én magatokra hagylak – tápászkodott fel.

- Maradsz – villant rá Zoli tekintete, mire Berci visszaült. – Mi történt? – kérdezte komoran.

- Nem állt le mikor megkértem és bedurvult, mert elutasítottam. Berci jött és megverte.

- Mutasd magad – fordult Zoli Berci felé és mielőtt tiltakozhatna, lekapja róla a szemüveget. – Tyű, apám, azért téged is jól helyben hagytak – füttyentett.

- Mit számít egy monokli, ha megmaradt a becsülete?

- Kösz tényleg! Nem is tudom elmondani mennyire hálás vagyok. Nekem kellett volna végig a nyomába lenni, de szem elől tévesztettem őket – mordult fel. – Te jól vagy? Nincs semmi sérülésed?

Az ajkamba haraptam és zavartan lesütöttem a szemem. Most mondjam, hogy van egy véraláfutás a mellemen, mert Bence megharapott? Az nem csak Berci előtt lenne ciki, de a bátyám előtt is. Azért ez nem egy olyan dolog, amit az ember csak úgy megbeszél a nagytesóval. Mikor felpillantottam, mindketten engem néztek, arcuk idegesen rángatózott.

- Srácok, had ne beszéljek róla – vörösödtem el.

- A combodon van? – tudakolta Berci és az említett területre pillantott.

- Vagy a foghagyma gerezdeden? – kérdezte Zoli.

- A tiéd a foghagyma gerezd – löktem meg a vállát.

- Mond már – szólt rám.

- Hát itt – paskoltam meg Zoli mellkasát zavartan.

- Haver nem bírtál volna két perccel hamarabb érkezni? – pattant fel Zoli idegesen. – Megyek és én is kiverem belőle a szart, de úgy, hogy meg is hal – indult meg dühösen.

- Zoli – pattantam fel és utána sietve elkaptam a kezét. – Ne. Nem akarok nagy felhajtást belőle. Neked sem akartam elmondani. A pólót azért adta ide Berci, mert úriember volt és ügyelt arra, hogy ne meztelenül legyek, mert a ruhám cipzárja elszakadt. Nem mertem egyedül maradni a sátorban, ezért velem maradt, addig, míg te meg nem jöttél, de elaludt és...

- Letépte a ruhádat? Ez már dupla halál – hördült fel.

- Várj – csimpaszkodtam belé.

- Tripla halál lesz ebből!

- Nem! Ne verd meg. Szúrjuk ki a motor kerekét – vetettem fel, mire a magasba szaladt a szemöldöke.

- Azt mondod? Berci? Benne vagy?

- Naná – pattant mellénk az említett. – Emlékeztess, hogy ne haragítsalak magamra – mosolygott rám.

- Nóri a bosszúálló – karolta át a vállam Zoli kisé lenyugodva. – Mit tanultunk az esetből?

- Randizni csak ismerőssel – ismételtem, meg mint egy mantrát.