Bercivel átszellemültünk turistákká, és mint a többség mi is pofátlanul betolakodtunk mások elé, hogy a lehető legjobb képet tudjuk lőni háttérben a Balatonnal. Nem mintha már nem lett volna rengeteg fényképünk a Balatonról, de Bercivel szavak nélkül is egyet értettünk abban, hogy muszáj dokumentálnunk az itt eltöltött pár órát, ami egyáltalán nem nevezhető randinak, mert valahol itt a bátyám is, és lehet, hogy jelen pillanatban is távcsővel figyelt minket. Ha valaki ránk nézett, biztosan azt gondolta, hogy Berci és én egy pár voltunk, mert bár nem fogtuk egymás kezét, de azt hiszem látszott rajtunk, hogy van egy kötelék kettőnk között. Vagy csak szimplán én akartam azt hinni, hogy ez így van.

- Figyelj – fordultam Berci felé és próbáltam ügyelni arra, hogy ne vörösödjek el úgy, mint egy rák.

- Igen? – vonta fel a szemöldökét kérdőn.

- Nem is mondtad, hogy Zitának feltűnt-e, hogy az éjjel szóval, hogy az éjjel nálunk aludtál. Igazán nem szeretném, hogy probléma legyen belőle – mondtam és szigorúan a Balatonra szegeztem a tekintetem.

- Ó.

Ó? Komolyan már megint Ó-zik mint pár napja otthon? Az őrületbe kerget ezzel az Ó-val. A szemem sarkából mertem csak rá pillantani, ő pedig nekidőlt a vállamnak és kedvesen rámosolygott.

- Felesleges dolgok miatt aggódsz Nóri.

- Nem hinném, hogy felesleges lenne – vontam fel a szemöldököm. –Mégiscsak a barátnőd.

- Zitával minden rendben, minden olyan, mint eddig. Vagyis szar – lökte el magát a korláttól és elindult a rengeteg lépcső irányába. – Na, jössz? – pillantott hátra rám.

- Ha olyan szar vele, akkor miért nem szakítotok? Ne haragudj, nem rám tartozik – húztam el a szám. – Megértem, ha nem akarsz róla beszélni.

- Veled mindenről szívesen beszélek Nóri. Azt hittem ez nyilvánvaló – nevette el magát halkan.

Ránéztem és akaratlanul is mosoly költözött az arcomra és melegedett meg a szívem tájéka. Olyan jó lenne nem egy helyben toporogni, hanem határozottnak lenni és kimondani azt, amit éreztünk, és amit akartunk, de nem tehettük meg. Nem amíg fenn állt ez a helyzet, hogy Bercinek barátnője volt. Ki tudja talán még meg tudják menteni a kapcsolatukat. Csendben lépkedtem lefelé a lépcsőn, egészen addig, míg Berci elém nem állt, ezzel megtorpanásra késztetve engem.

- Mi lenne, ha erre a pár órára, amit nyertünk félre tennénk mindent és csak két fiatal lennénk, akik jól érzik magukat?

- Legyen – mosolyodtam el.

A belső tónál kötöttünk ki, ahol rengeteg árus volt, szólt a zene és pár diákmunkás lány programfüzeteket osztogatott. Hatalmas nagy sor kígyózott az arcfestő előtt, és ahogy a lelkes gyerekeket figyeltem, nekem is kedvem támadt hozzá, de nem mertem beállni a sor végére, mert mi van, ha Berci kinevet és gyerekesnek titulál miatta. Mikor aztán a Henna tetováló sátra előtt haladtunk el Berci megtorpant és megfogta a kezem, hogy én is álljak meg. Köszönt mindkét lánynak, majd a katalógushoz lépett és fellapozta.

- Csak nem tetkót akarsz? – álltam meg mellette mosolyogva.

- Akarunk – helyesbített. – Valami párosat – tette hozzá miközben a homlokát ráncolva lapozgatott.

- Biztos? – kérdeztem meghatottan, de egyben aggódva.

- Igen. Miért ne?

- Hát én nem örülnék, ha a pasim más lánnyal készítene közös Henna tetoválást.

- Ugyan ki tudna ellenállni egy kislánynak, akinek minden vágya, hogy tetoválást csináljon nekem? – pislogott rám ártatlanul.

- Sok mindent ráfogsz az unokatestvéreimre. Kezd egy kicsit sok lenni – szidtam meg vigyorogva.

- Emlékeztess, hogy kérjek bocsánatot – kacsintott rám, majd nyitva hagyta a katalógust azon az oldalon ahol a páros tetoválások voltak. – Melyik tetszik neked?

A mintákra pillantottam és szemügyre vettem a rengeteg barátos és szerelmes mintákat. Voltak ott szívecskék, szívhang, kulcs és hozzá a lakat. Egymásba kulcsolódó kéz, jing és jang. Tekintetem folyamatosan vissza visszatért az egyik szívhangos képre, aminek közepén egy szívecske volt, de nem mertem rábökni, hogy az tetszik. Berci ekkor két oldalt az asztalnak támaszkodott, mellkasa a hátamnak simult, én pedig azt se tudtam, hogy mégis mikor került ő a hátam mögé. Lélegzete súrolta a nyakamat, ahogy elhajolva mellettem lapozott egyet a katalógusban, teste eközben szorosan hozzám simult.

- Nehéz választani mi? – kérdezte kuncogva.

- Ja, aha – nyögtem, ki és ha akartam, se tudtam volna szabadulni.

De nem akartam, sőt talán még közelebb simultam hozzá, ő pedig meglepetten sóhajtott fel, egyik keze a derekamra simult, orrát a hajamba fúrta és vett egy mély levegőt.

- Finom kókusz illatod van – hallatszott a hangja tompán a hajam rejtekéből.

- Sikerült választani? – lépett hozzánk az egyik lány, mire Berci eltávolodott tőlem, kezét továbbra is a derekamon tartotta és vissza lapozott egyet.

- Ezt szeretnénk – bökött rá arra a mintára, amit én is kinéztem.

- Üljetek le. Hova szeretnétek és milyen színnel?

- Fekete és a csuklóm – mondtam, amikor Berci kérdőn rám nézett.

- Az nekem is jó lesz – biccentett Berci.

Fél órával később már tetoválással a csuklóinkon hagytuk el a sátrat és beálltunk a mojitós stand előtt lévő sorba. Míg arra várakoztunk, hogy sorra kerüljünk, szemügyre vettük a kínálatot és én nem egyszer rápillantottam a henna tetoválásunkra, azon morfondírozva, hogy mit is akar ez jelenteni. Van egyáltalán jelentősége, vagy egyáltalán semmi? És vajon a többiek mit fognak gondolni, ha észreveszik? Zita vajon elhiszi, hogy az unokatestvérem ragaszkodott hozzá, hogy mindkettőnknek ugyanolyat csináljon?

- Hagyd abba – szólt rám Berci, mire zavartan felpillantottam.

- Mit?

- Pont azt, amit csinálsz – nézett a szemembe. – Látszik rajtad, hogy az esetleges jövőképeken agyalsz. Ne tedd.

- Tényleg nem szeretnék a ribanc lenni, aki tönkre teszi más kapcsolatát, akaratlanul is.

- Te nem teszel tönkre semmit, és soha nem is leszel ribanc. Különben is, olyat nem tudsz tönkre tenni, ami már eleve tönkre ment – jelentette ki. – Nem akarok erről beszélni Nóri, csak szeretném nyugiban és boldogan eltölteni ezt a kis időt veled. Kérlek – nézett a szemembe.

- Sajnálom – túrtam bele a hajamba. – Mostantól tényleg nem hozok fel semmi olyat – ígértem meg.

Mikor sorra kerültünk, kértünk egy violát és egy bluet aztán folytattuk utunkat a part felé, ahol fel volt állítva egy szabadtéri színpad. A színpad közepén egy keverőpult, mögötte egy raszta hajú srác, fél fülén fejhallgató és éppen beleszólt a mikrofonba, hogy hamarosan kezdetét veszi az egy órás bachata. Felcsillant a szemem és elöntött a sóvárgás. Hogy én mennyire imádtam bachatázni. Számomra az a tánc maga volt a szenvedély és a vágy. Igaz még gyerek voltam, mikor társastáncra jártam és a partnerem egyáltalán nem olyan volt, akire vágytam volna, de amikor figyeltem az idősebbek táncát, különösen azt a fiút, akiért minden lány oda volt, és egyszer engem kért fel, hogy táncoljak vele, nos, ott aztán izzott a levegő. Részemről az izzás igazi volt, a srác részéről szerintem már kevésbé. A partneréhez is olyan finoman és energikusan szokott hozzá érni, mint ahogy hozzám ért, de Istenem, hogy milyen jó volt az a négy perc. Utána napokig semmi másra se tudtam gondolni, csak Szabi érintésére a csípőmön és lélegzetvételére az arcomon. A Dj a bachata óra kezdete előtt még berak egy számot Szabyestől a Tóth Andival közös dalát a Zavarodottat. Őszinte leszek Andi nem a szívem csücske, de ebben a dalban valami brutál jót alakított. Egy óra alatt már kívülről fújtam a szöveget, amikor kijött és összedobtam rá egy koreót is, mert annyira tetszett.

Késztetést éreztem rá, hogy elkezdjek táncolni ott a járda kellős közepén, de inkább csak belekortyoltam az italomba és a rengeteg árut figyeltem. Nyakláncok, táskák, kalapok, ásványok. Van itt minden, mint a búcsúban. Talán egy búcsúban is voltunk. Megtorpantam az édességes bódénál és jó pár finomságból fel vásároltam. A táskámba került egy adag medvekaki, krumplicukor, törökméz, egy kakas alakú nyalóka, valamint egy fasz alakú Laurának, már csak a poén kedvéért és egy vegyes gumicukor csomag. Mit tehetnék? Imádom a búcsús finomságokat, ezért amikor észrevettem a vattacukrost, Berci kezébe nyomtam a poharam és lelkesen beálltam a sorba.

- Hogy lehet, hogy ennyi édességet eszel és meg sem látni rajtad? – kérdezte Berci nevetve és újfent elővette a telefonját, hogy legyen egy újabb videója Nóri zsákmányútja albumába.

- Mert amit megeszek le is ugrálom – vágtam rá és fintorogva pillantottam le a hasamra.

- Csinos vagy Nóri – szólt, mire felpillantottam rá és zavartan elpirultam.

A vattacukrostól kértem egy eperízűt, ő pedig szívecske alakúra csinálta meg nekem. Boldogan vigyorogva mutattam Berci felé, aki mosolyogva kamerázott, majd mellém lépve selfire emelte a telefont. Nekidőltem, és feljebb emeltem a vattacukrot, hogy benne legyen a képbe és széles vigyort varázsoltam az arcomra. A következő képen már Berci beleharapott a szívecske egyik részébe, én pedig dühösen meredtem rá. A következő képen már röhögtem, ugyanis Berci arca tiszta vattacukor volt. Az azt követő képen, Berci nevetve tartotta, felém a vattacukrot én pedig a számat kinyitva vártam a falatot. Az a legjobb ezekben a képekben, hogy tök spontán, mert Berci folyamatosra állította úgy, hogy észre se vette.

- Ez rohadt gáz – röhögött fel Berci a fejét fogva és már törölné is ki, de rácsaptam a kezére.

- Eszedbe ne jusson!

- Le látni a gigámig Nóri. Törlöm – pillantott rám.

- Legalább tudjuk, hogy semmi baja a torkodnak. Látod? Nem piros – nagyítottam rá a képre, mire felröhögött.

- Egy haszna van.

- Sziasztok. Csatlakozzatok a bachata órához, és ha jók vagytok, akkor akár nyerhettek is – lépett hozzánk egy lelkesen mosolygós lány.

- Mi a nyeremény? – kérdeztem kíváncsian.

- Egy két főre szóló belépő Horváth Tamás koncertjére, Zamárdiba.

- Láttam fent neten, akkor pont ott leszünk – pillantott rám Berci.

- Benevezünk – jelentettem ki és Berci kezét megragadva az egyre gyülekező tömeg felé húztam, akik mind vagy táncolni, vagy pedig csak nézni akarták a bachata órát.

- Várjatok, kell a nevetek – sietett utánunk a lány. – Lelkesek vagytok, nagyon helyes. A zsűri ezt is figyeli, na meg persze a tehetséget.

- Gergely Nóri és Német Bertalan – mondta Berci. – Gondolom, addig táncolsz, míg ki nem küldenek, vagy te magad fel nem adod.

- Igen. Vettetek már részt ilyenen?

- Nem, de elég tájékozottak vagyunk ebben a témában – húzott közelebb magához Berci és nyomott egy puszit a homlokomra.

- Nos, sok sikert nektek – mosolygott ránk, aztán tovább állt még több jelentkezőt keresni.

Elővettem a telefonom és írtam Zolinak.

Nóri: Gyere le a belső tóhoz. Bachata óra lesz, két jegyet lehet nyerni Horváth Tomi koncertjére, Zamárdiba. Bercivel beneveztünk.

Zoli: Megyek.

Zoli: Ki nem hagynám, ahogy gátlások nélkül és okkal szabadjára engedhetitek a bennetek tomboló vágyat. Csak esemény ne legyen Bercinek.

Nóri: Hogy te milyen perverz idióta vagy, jó, hogy azt nem írod, ne szexeljünk nyíltan.

Zoli: Ahhoz, te túl jókislány vagy.

Nóri: Reméltem, hogy így gondolod!

Berci és én voltunk a 10-es számú versenyzők és mielőtt elkezdődött volna a verseny a szervező elmagyarázta a szabályokat. Miszerint ha valaki megbotlik, vagy kiesik, a ritmusból az automatikusan kiesik, vagy ha a zsűri valakit rossznak talál, ahhoz, odamegy és kiállítja. Az is kiesik, aki egy pillanatra megáll pihenni, vagy önként dönt úgy, hogy nem bírja tovább. A legvégén mikor letelik, az egy óra a zsűri összedugja a fejét és eldöntik, hogy a bent maradottak közül kinek ítélik oda a nyereményt.

- Ugye tudsz bachatázni? – néztem Bercire aggódva.

- Ne aggódj, tudom, mit csinálok – mosolygott rám lefegyverzően és amint megszólalt Prince Royce Stand by me című dala Berci a csípőmre csúsztatta a kezét, másikkal pedig megfogta a kezem és táncolni kezdtünk.

Bercivel a bachata sokkal jobb, mint azt elképzeltem. Kezével tökéletesen uralta a testemet és irányította a lépteimet, mintha világ életében ezt csinálta volna, pedig most először táncoltunk így együtt, mégis mintha előre láttuk volna a másik lépését. Megszűnt körülöttem minden, csak én voltam Berci és a tánc. Nem figyeltem a körülöttem táncoló többi párra, sem a nézőkre, valamint a zsűriről se vettem tudomást. Nem a jegyekért táncoltam és nem is azért, hogy másokat lenyűgözzek a tánctudásommal. Azért táncoltam, mert a tánc boldoggá tett, és mert Bercivel táncolhattam egy órán keresztül egy olyan stílust, ahol a testünk egy pillanatra sem válhatott el egymástól, mert a bachata ezt kívánta meg. A Stand by me-t aztán felváltotta a Dirty Dancingből jól ismert Cry to me, ettől pedig a vérem felpezsdült, mert eszembe jutott, hogy pontosan mit is csinált Bébi és Johnny ez alatt a dal alatt. Berci mozdulatai sokkal érzékibbek lettek és közben egy pillanatra sem estünk, ki a ritmusból hiába kapcsolódott egybe a tekintetünk és dúlt a lelkünkben ugyanaz a vihar. Egy órán keresztül folyamatosan táncoltunk, kiélvezve azt, hogy most egymáshoz érhettünk, anélkül, hogy magyarázkodnunk kellett volna. Mikor aztán letelt az egy óra kábultan pislogva néztünk egymásra, mint akik most ébredtek fel egy hosszú álomból.

- Hűha – suttogta Berci és a szorítása egy pillanatra sem enyhült a derekam körül.

A tarkójára csúsztattam a kezem, arcomat az arcának nyomtam, majd a vállára hajtottam a fejem és szorosan behunytam a szemem, kezem pedig a mellkasára siklott, ami hevesen emelkedett és süllyedt a kezem alatt. Orromat megtöltötte Berci parfümjének és izzadságának illata, de egy percig sem zavart. Bercinek még az izzadsága is jó illatú számomra. A lábaim kegyelemért könyörögtek, egyszerre voltam szomjas, éhes, a hólyagom pedig feszített, mert pisilnem kellett, de képtelen voltam elszakadni Bercitől. Olyan békés és megnyugtató volt itt állni a karjaiban, csukott szemmel, azt képzelve, hogy a pillanat örökké tarthat. Berci ujjai a hajamba gabalyodtak, ajkát a homlokomnak nyomta és sóhajtott egy nagyot.

- A döntés megszületett. A zsűri a nyereményt, annak a párosnak ítélte oda, akik tánca több volt, mint egyszerű tánc. Ők éreztek, megélték a tánc összes pillanatát és sokunk számára okoztak meleg perceket ez alatt az egy óra alatt. Az ember el akart fordulni, de képtelen volt elszakítani róluk a tekintetét. A két Horváth Tamás koncertjegy büszke tulajdonosa nem más, mint Gergely Nóri és Német Bertalan.

- Azt hiszem, nyerünk – szólalt meg Berci rekedten.

- Aha – nyitottam ki a szemem és zavartan pislogtam körbe.

- Át kéne vennünk – köszörülte meg a torkát.

- Igen – értettem vele egyet még mindig kábultan.

Csak amikor átvettük a két jegyet és fotózkodtunk a zsűrivel, majd elindultunk, visszafelé esett le, hogy mi valóban megnyertünk egy bachata versenyt. Berci és én egy órán keresztül táncoltunk!

- Úristen – temettem a kezembe a fejem, hogy Berci ne lássa, rajtam milyen eszelősen vigyorgok.

- Vigyázz – ragadta meg a derekam Berci és maga előtt kormányozva vezetett a tömegen keresztül. – Amúgy nem kell eltakarnod, hogy vigyorogsz. Én is ugyanannyira élveztem, mint te – kuncogott fel, mire leeresztettem a kezem és csodálkozva felé fordultam.

- Honnan tudtad, hogy vigyorgok?

- Vöröslött a füled vége. Mikor a füled vörös, tudom, hogy vigyorogsz, és nem hiszed el, hogy tényleg megtörtént.

- 3 napja beszélünk Berci. Hogy ismerhettél ki ennyire?

- Az a 3 nap nagyon is tartalmas volt, de van az már négy is – nézett mélyen a szemembe.

- Oh – nyögtem ki zavartan nézve vissza rá.

- És még előttünk van 9 nap, de mindig rá szoktunk húzni egy két napot – vont közelebb magához, nekem pedig elakadt a lélegzetem.

- Hogy ti ketten nem bírtok megmaradni a háttérben – kiáltotta Zoli felénk, mire elhátráltam és zavartan rámosolyogtam a bátyámra. – Gyertek ide ti ketten – karolt át egyik kezével engem, a másikkal pedig Bercit. – Gratulálok megnyertetek egy újabb randi helyszínt – szorongatott meg minket, majd elengedett.

- A mi életünk a tánc. Ha tehetjük, táncolunk – vontam meg a vállam.

- A tánccal kimutathatjuk pillanatnyi érzéseinket – idézte Berci a Dirty Dancing filmből, mire ránéztem és elmosolyodtam.

- Na, jó lépjünk, mielőtt levágtok itt egy Dirty Dancinget. Vagy várjatok az már megvolt – röhögött fel Zoli, mi pedig egyszerre emeltük a kezünket, hogy fejbe verjük.