Az estéhez közeledve Zita hatalmas változáson ment keresztül. Bercinek igaza lehetett, hogy csak aggódott, mert már cseppet sem volt olyan hideg, amikor látta, hogy mindegyik koreográfiát megtanultam hibátlanul. Kerestek a méretembe egy egyenruhát, ami egy fekete cicanadrágból és egy fekete-fehér pólóból hátán vörös betűkkel a csapat nevéből állt. Hozzá a fekete sneakeremet vettem fel, hajamat pedig kivasaltam, hogy egységes legyen. Magamhoz vettem a bőr hátitáskámat, amibe betettem a váltásruhámat és egy váltás cipőt. Ha már after partyra vagyunk hivatalosak, akkor jó lenne át öltözni valami bulisabb darabba.

- Nézzenek oda – füttyentett Berci elismerően, amikor csatlakoztam a bejárat mellett gyülekező csoporthoz.

- Csoportfotó, már csak rád vártunk – ragadta meg a kezem Laura és maga mellé rántott.

Pózba vágtam magam, karommal Laura vállára támaszkodtam és belemosolyogtam a kamerába. Még készítettünk vagy tíz fényképet, olyat is, ami nem selfie hanem az egyik srác fotózott le minket és ezen már Zita is szerepelt. Nekem tetszett a kép. Középen állt Zita, körülötte a többi lány, én meg Laura pedig előttük guggoltunk.

- Na, akkor már mi se maradjunk ki a sorból – kapta elő a saját telefonját Dominik és mivel én voltam, hozzá a legközelebb a kezembe nyomta.

A srácok egy csoportba rendeződtek, kezüket zsebre vágták, míg páran guggoltak, én pedig hátráltam pár lépést, hogy a lehető legjobb képet készítsem róluk. Meg kell, mondjam, Berci nézett ki a legjobban, az egész társaságban, de lehet, csak azért gondoltam ezt, mert ő tetszett nekem. Ha Zoli nem lenne a tesóm, lehet, inkább ő után epekednék. Ő legalább szingli volt és nem az idősebb csajokra bukott.

- Bocsi, helló – állított meg Zita egy arra járó srácot. – Csinálnál rólunk egy képet?

Odapattantam Zoli mellé, így közte és Berci között álltam.

- Látom, szereted, ha fényképeznek – kuncogott és rám pillantott.

- Aham, jah szeretem.

Csináltunk egy csoportképet is, ami úgy nézett ki, hogy a fiúk összefonták maguk előtt a kezüket, mi lányok pedig a vállukra támaszkodtunk, míg a másik kezünket csípőre vágtuk. Tekintetem egy pillanatra a mellettem álló Bercire villant, akinek izmai kidagadtak, ahogy összefonta maga előtt a kezét, majd Zitára néztem, aki megállt Berci mellett, csak mivel olyan alacsony, hogy nem bírta a vállára tenni a kezét, ezért ők egymás hátának támaszkodtak, így Berci elkapta a tekintetem, ahogy őket figyeltem. Gyorsan elfordultam és belemosolyogtam a kamerába.

Az első fellépésem a Futótűzzel a Bármikor bárban volt, ami a Wesselényi Strandhoz tartozott, és amikor megérkeztünk egy hosszú sor kígyózott a bejárat előtt, arra várva, hogy beengedjék őket. A közelben parkolt egy turnébusz szerűség, oldalán egy olyan énekes nevével, akiről eddig én még soha sem hallottam.

- Szabadúszó a csaj. Minden évben itt van – magyarázta Zoli, mire biccentettem egyet.

Berci és Zita a sor elejére mentek, ujjaik egymásba fonódtak és láttam, hogy Berci hüvelykujja Zita kézfejét simogatta. Össze szorul a gyomrom és elkaptam a tekintetem, majd követtem a többieket befelé. Mivel fellépők voltunk, nem kellett kivárnunk a sort, hanem bemehettünk előkészülni, leadni a hanganyagot stb. Zoli maga előtt tolt engem, hogy el ne vesszek a tömegben, de biztos voltam benne, hogy nem csak ezért szorította olyan erősen a derekam. Sokkal, inkább azért mert tudta, vagy legalábbis sejtette, hogy mit éreztem és szeretett volna támogatni, erőt adni nekem. Zita elkapta a karom, amikor mellé értem.

- Minden rendben ugye? Nem vagy rosszul? Olyan sápadt vagy – fürkészte az arcom kitartóan.

- Nincs semmi gond – mosolyogtam rá megnyugtatóan.

- Ne tartsátok fel a sort – szólt ránk a jegyszedő szúrósan, mire Zita elengedte a karom és mind beléptünk az épületbe.

Onnan a terasz felé vettük az irányt, ahol az asztalok félre voltak tolva, hogy legyen elég helyünk. Az asztaloknál emberek ültek, ahogy népes tömeg gyülekezett már a terasz előtt is. A rendezvényszervező lány régi ismerősként köszöntötte Bercit és Zitát, majd át is adta nekünk a terepet.

- Hajrá húgi – szorította meg a kezem Zoli és a többiek is megveregették a vállamat.

Idegesen ropogtattam az ujjaimat, gyomrom tótágast állt, ahogy beálltam a helyemre.

- Menni fog – ölelt, meg Berci sietve majd megállt a bátyám mellett, aki mondott neki valamit, válaszul pedig Berci megrázta a fejét, de mosolygott.

Mindezt onnan tudtam, hogy Berci ölelése után csak bámulni tudtam rá, vörösre gyúlt arccal. Kis terpeszt csináltam, karomat magam elé tettem, úgy mintha valamire támaszkodtam volna, fejemet pedig lehajtottam. Sikerülni fog! Abban a pillanatban, ahogy felcsendült Dua Lipától a New Rules, már biztos voltam benne, hogy sikerülni fog! Sikerülni fog, mert a csapat számít rám és Berci bízik bennem! Már csak azért sikerülnie kell, hogy rászolgáljak Berci bizalmára és az ölelésre, amit kaptam. De legfőképpen magam miatt kell, hogy sikerüljön.

Mire észbe kapok a lányok száma már véget is ért, és azonnal váltottak is fel minket a fiúk mielőtt a közönség tapsolni kezdhetett volna. Kisé lihegve támaszkodtam a falnak, majd Zitára pillantottam, aki megállt mellettem.

- Milyen érzés?

- Fantasztikus – vágtam rá azonnal.

- Próbáltam rád is figyelni, de ahogy láttam nem volt gond. Ne haragudj, amiért olyan szigorú voltam – mosolygott rám bocsánat kérően.

- Semmi gond. Megértem. A csapat az első.

- Pontosan. Jó vezető lennél.

- Á nekem ez nagy falat lenne. Figyelni mindenkire, úgy, hogy vannak kiskorúak is, nem nagyon menne.

- Ugyan. Tudnak ők magukra vigyázni – legyintett, mire elnevetem magam. – De igen azért teher. Ha valami baj történik velük, engem vesznek elő. Ha te kiskorú lennél, be se mertelek volna vállalni.

- Vigyáz rám a bátyám – vontam meg a vállam mosolyogva.

- Meg Berci – tette hozzá. – Lehet, azért mert a legjobb haverja kishúga vagy, de nagyon véd téged. Pedig nem is ismertétek egymást. Vagy igen?

- Csak, szia, szia, amikor nálunk járt, de nem igazán beszélgettünk.

Zita mosolyogva biccentett, én pedig az ajkamba harapva pillantottam a táncoló srácokra. Laura csapódott mellénk és átnyújtott egy üveg ásványvizet.

- A csapos az enyém. Hát nem édes? – kérdezte szerelmetesen pislogva.

A bár felé pillantottam, ahol egy agyontetovált srác, homlokába hulló hajjal csapolta a sört.

- Nagyon édes – biccentettem egyet, majd Zitára pillantottam, aki megforgatta a szemét.

A srácok a táncuk vége felé közeledtek, amikor is Berci csinált egy hátra szaltót és ez a jelzés nekünk, hogy ideje csatlakozni. Beálltam a helyemre Dominik és Zoli közé, miközben már fel is csendült Taylor Swift Look What You Made Me Do című dala. Mindent beleadtam ebbe a záró produkcióba, mozdulataim könnyedek, nincs benne semmi görcsösség. Tökéletesen egyszerre mozdultam a többiekkel, és amikor én kerültem, az első sorba ott aztán tényleg mindent beleadtam. Végül pedig mindannyian kimerülten roskadtunk össze a földön, de persze ez a koreográfia része. Lihegve nyomtam az arcom a hűvös, de poros padlónak, majd elfogadtam a segítő kezet, ami felém nyúlt. Csak amikor már álltam, vettem észre, hogy Berci segített fel. Tekintetünk egymásba kapcsolódott, aztán a csapat egy hatalmas ölelésbe vont minket, fejem pedig Berci mellkasába fúródott, kezem kettőnk közé szorult. Kiélveztem ezt a nem mindennapi pillanatot, miközben arra fogtam az egészet, hogy a többiek szorítottak össze minket ennyire, holott én is szorosabban bújtam hozzá a kelleténél.

- Büszke vagyok rád Nóri – mondta, amikor már vége volt a nagy ölelésnek. – Bánod, hogy maradtál? – vonta fel a szemöldökét, mire mosolyogva megcsóváltam a fejem.

- Egy percig sem.

- Helyes – mosolyodott el ő is. – Menj, szórakozz, megérdemled – simította meg a karom.

- Miért te nem maradsz?

- Nem, nem szoktam, vagyis nem szoktunk – vonta meg a vállát.

- Ó értem – biccentettem.

- Gyere már Nóri – kiáltotta felém Laura.

- Egy pillanat – kiáltottam vissza. – Azért ha unatkoznál, mi itt leszünk.

- Valószínűleg, úgyis nekem kell majd értetek jönnöm. Bízom benne, hogy te nem leszel a segg részegek közt.

- Ha Zoli itt marad? Szerinted? – fintorgotam, mire felnevet.

- Most már tényleg menj. Csoportos öltözködés megy a WC-ben.

- Az a kedvencem – vigyorogtam, majd felkaptam a táskám a fal mellől és a mosdóba siettem, hogy átöltözzek.