Berci egy kendőt kötött a szemem elé, hogy ne tudjak leskelődni, ami miatt azonnal feléledt bennem a gyanú, de kérdezősködés nélkül hagytam, hogy maga előtt vezessen engem be az étterembe. A kendő miatt semmit se láttam, így vakon tapogatódzva szinte csak topogtam, mert attól féltem felbotlok, valamiben vagy neki megyek egy oszlopnak. Magyarul hozom a formámat.

- Esküszöm, most olyan érzés kerített hatalmába, hogy öregek vagyunk és vezetlek téged kifelé a WC-ről – kuncogott fel Berci.

- Biztos, hogy nem – torpantam meg. – Engem aztán te nem fogsz vezetni. Esküdj meg, hogy inkább beadsz egy otthonba – kértem.

- Biztos lehetsz benne, hogy nem fogom ezt tenni – szögezte le és gyengéden mozgásra ösztökélt majd lenyomott egy székbe. – Készen állsz? – kérdezte a fülembe suttogva.

- Mire kéne készen állnom? Itt a Diótörő színészei?

- Hideg.

- Megvan! Ryan Guzmant hívtad ide ugye? Olyan kedves tőled, hogy leszervezted nekem. Biztos te leszel a tanúm – mondtam hálásan, mire felnevetett és megszorította a vállamat.

- Sajnos Ryan nem ért rá, de engem kért fel, hogy helyettesítsem. Remélem velem is beéred.

- De még mennyire – pirultam el és a kendőért nyúltam. – Most már nézhetek?

- Majd én. Te tedd az asztalra mind a két kezed – kérte, mire engedelmeskedtem és izgatottan vártam, hogy lekerüljön rólam a kendő.

Berci lassan oldotta ki a kendőt majd elvette a szemem elől, én pedig pislogtam párat és körbe hordoztam a tekintetemet. Egyáltalán nem lepett meg az, hogy Zolit és Laurát itt találtam, de aztán észrevettem anyuékat és Fannit, mire akkorát visítottam, hogy az egyik pincér ijedtében elejtette az étlapokat.

- Meglepetés – nevetett fel Fanni.

- Úristen – pattantam fel és a szüleim karjaiba vetettem magam. – Hogy kerültök ide?

- Csak nem hagyjuk ki a szülinapodat. Zoli, Fanni és Berci szervezték le az egészet – mosolygott anyu és megpuszilta a homlokomat. – Nagyon csinos vagy édesem és nagyon boldog születésnapot kívánok neked.

- Boldog szülinapot tündérke – mosolygott apu rám és megsimogatta az arcom. – Erre pedig még vissza térünk – biccentett Berci felé, mire zavartan bólintottam és hangosan visítva lerohantam Fannit.

A lendületemtől Fanni széke hátra esett és mindketten eldőltünk. Ijedten kiáltottunk fel, ám aztán kirobbant belőlünk a röhögés és a földön fetrengve egymásba kapaszkodva nevettünk, úgy, hogy a könnyünk is kicsordult.

- Ez mindennapos? – kérdezte Berci.

- Náluk, az ilyen már hétköznapi – biccentett apu minket figyelve.

- A bugyivillantás természetes dolognak számít – tette hozzá Zoli röhögve.

Fannival vigyorogva álltunk fel, majd szorosan összeölelkeztünk tudomást se vettünk a többiekről.

- Felakadt a szoknyád – mondta anyu és gyorsan megigazította nekem, én pedig egy pillanatra lesápadtam és Laurára néztem, ugyanis megint ő döntött a fehérneműmmel kapcsolatba.

- Nem hittem, hogy mindenkinek meg szeretnéd mutatni – mosolygott kedvesen, mire felhorkantottam, és nem tudtam, hogy Bercire ne merjek nézni, vagy apura.

- Mi van Dominikával? – fordultam inkább Fanni felé.

- Nem is voltam ott – legyintett. – Az csak kifogás volt, hogy miért nem írok gyakran. A végén elszóltam volna magam. Tetszik, a meglepi? – kérdezte mosolyogva.

- Imádom! Annyira jó, hogy itt vagytok – öleltem meg jó szorosan.

- Hogy nélkülem töltsd a szülinapodat? Soha – jelentette ki mire felnevettem aztán elfoglaltam a helyem az asztalfőn.

Berci azonnal a fejemre nyomott egy koronát és kaptam egy szalagot is, ami ugyan folyton lecsúszott a vállamról, de egy percre se vettem le az este folyamán. Mielőtt elkezdtünk volna vacsorázni csináltunk egy csoport selfiet, aztán mindenki rendelt magának. Mivel Balaton, akkor már hal, ezért én halpaprikást ettem, túróstésztával, mellé pedig whisky kólát ittam. Berci pedig halászlét és kólát, mert valakinek vezetnie is kell. Vagy csak erre fogta és igazából, apa miatt nem mer inni, aki jó rendőr lévén csak ásványvizet és egy kávét ivott. Folyamatosan beszéltünk, egy pillanatra sem állt be a szánk és boldog voltam, amiért Laura és Fanni megtaláltak a közös hangot. Igaz már akkor sejtettem, hogy jól kifognak jönni, amikor telefonon beszéltünk Fannival, de kicsit azért tartottam attól, hogy nem fognak. Ha nem kedvelik egymást, akkor egy idő után választani kényszerültem volna kettejük közt. Ezt pedig egyáltalán nem szerettem volna.

- Á tele vagyok – dőltem hátra a hasamat fogva és nem túl nőiesen büfögtem egyet. – Hoppá – húztam be a nyakam és zavartan Bercire pillantottam.

- Jobb kint, mint bent – nevetett fel, mire elpirultam. – És a desszertnek csak van ott még hely – intett a konyhába vezető lengőajtó felé.

Követtem a tekintetét és láttam, hogy a pincér egy kocsin tolta kifelé az emeletes tortámat, amin meg volt gyújtva 19 szál gyertya. Mikor a pincér odaért mellém, meggyújtotta a tűzijátékot, a többiek pedig énekelni kezdték a Boldog Születésnapot, én pedig szélesen mosolyogva tapsoltam, szemeim könnybe lábadtak, ahogy körbe hordoztam a tekintetem a családomon. Annyira hiányoztak. Lehet nem tűnt fel, mert mindig csináltam valamit, de most, hogy belegondoltam mindannyian nagyon hiányoztak. Hiányzott a közös Tv nézés anyuval, hiányzott, hogy apuval hosszasan beszélgessek a kanapén ülve miután hazaért munkából és persze hiányzott az én legjobb barátnőm Fanni, aki nélkül soha nem töltöttem el huzamosabb időt.

- Fújd el a gyertyákat – kérte anyu mosolyogva.

- És ne felejts el kívánni valamit – tette hozzá Berci.

- Kívánni? – pillantottam rá mosolyogva. – Hiszen mindenem megvan, amiről csak álmodtam.

Berci tekintete ellágyult, ajka mosolyra húzódott, majd hozzám hajolt és megcsókolt, én pedig boldogan simultam hozzá és viszonoztam a csókját, ami a világon mindennél jobb.

Este 11-kor kénytelenek voltunk elhagyni az éttermet, mert így is egy órával tovább bent voltak, mint szoktak, így szedtük a cókmókunkat és lementünk a partra még mielőtt anyuék és Fanni elindulnának a szállásra és mi is visszamennék a miénkbe. Illetve azt hittem, hogy ez lesz a terv, de amikor a csomagtartóban megpillantottam a bőröndjeinket már nem voltam benne olyan biztos.

- Nem megyünk vissza? – kérdeztem Bercitől, amikor kicsit lemaradtunk a többiektől.

- Újabb meglepetés. Innen megyünk tovább Zamárdiba. Jönnek anyudék is. Holnap még velünk lesznek, de holnapután reggel már menniük kell haza.

- Ugyanott szállunk meg ahol Zitáék?

- Igen. De ha szeretnéd, mehetünk máshova is.

- Nem, nem kell. Csak nem lehet majd neki könnyű. Ha lát majd téged, a családom társaságába. Az ő szüleivel milyen volt a viszonyod?

- Szar. Fiatalnak gondoltak Zitához – vonta meg a vállát. – De nem is nagyon törtem magam, hogy elfogadjanak.

- Hát nálunk nincs ilyen problémád. Anyuék kedvelnek.

- Igen – nézett maga elé vigyorogva. – Tudod mit mondott nekem apud?

- Na?

- Ha kiskorú lennél még, lecsukatott volna pedofília miatt.

- Ugyan csak úgy mondja – legyintettem.

- Gondolod? – mosolygott rám.

- Egy ilyen miatt nem csukna le. Neki az a fontos, hogy boldog legyek, és ha nekem egy 40 éves pasi kell, akkor nem tehet ellene semmit, max csak óva int.

- 40? Mégis ki 40? – kerekedett el a szeme, mire felnevettem, aztán előre siettem Fannihoz és a nyakába ugrottam.

- Benne vagy egy éjszakai fürdésben? – kérdeztem, mire felnevetett.

- Tönkre tennéd a ruhádat? – érdeklődött.

- Itt a csomagom – vigyorodtam el.

- Akkor, naná – vágta rá azonnal.

A kocsiban átvettük, a fürdőruhánkat majd végig szaladtunk a mólón és a végébe érve fejest ugrottunk a vízbe. Mikor aztán a felszínre rúgtuk magunkat, apa dühösen hadonászott felénk.

- Azonnal gyertek ki – követelte indulatosan, de mi csak nevettünk.

- Olyan jó a víz – kiáltottam boldogan úszkálva. – Berci? – kérdeztem mosolyogva.

- Most, nem köszi – válaszolta. – Gyertek ti is ki. El kéne indulnunk – pillantott a telefonja kijelzőjére, majd leguggolt, és a kezét nyújtotta felénk. – Csak semmi trükközés – kérte a tekintetem láttán, mire csalódottan megfogtam az egyik kezét és hagytam, hogy felsegítsen a mólóra.

Azonnal megcsapott a hideg és dideregve fogadtam el anyutól a törülközőt, amit aztán magam köré csavartam és rávigyorgok apura, aki dühösen fürkészett minket.

- Most döntöttem el, hogy a kisasszony mégis jön velünk haza – bökött Fanni felé, aki csalódottan felnyögött.

- Ne már – kérte bociszemekkel.

- Nem, nem. Ti ketten sehova se mehettek szülői felügyelet nélkül – kötötte ebet a karóhoz apu.

- Had szórakozzanak – mosolygott anyu. – Ráadásul itt lesz velük Zoli és Berci, ők pedig tisztelettudó, rendes gyerekek.

- Őket megfékezni? Mi alig tudjuk – ráncolta a homlokát apu.

- Apa kérlek – könyörögtem odalépve hozzá és hízelegve megpusziltam az arcát. – Ugye tudod, hogy te vagy a világ legjobb és legbátrabb apukája? Aki fiatalos, követi a mai trendeket és nagyon szereti az egy szem lányát – mosolyogtam.

- Egy percre sem veszitek le róluk a szemeteket – fordult apu Berci és Zoli felé.

- Bébicsőszök csapj bele – emelte pacsira a kezét Zoli.

- Te rendes lánynak tűnsz – fordult apu most Laura felé. – Remélem, nevelsz beléjük egy kis komolyságot.

- Úgy lesz – biztosította Laura mosolyogva, majd amikor apa elfordult, ránk kacsintott, mire elvigyorodtunk.

- Nos, akkor indulás – csapta össze a tenyerét apu. – Fanni te velünk jössz, mert hozzájuk már nem férsz, és nem. Nem fogsz középen utazni, nálunk van bőven hely.

- A többiek? – pillantottam Bercire.

- Azóta már biztos mélyen alszanak Zamárdiban – válaszolta.

- Vagyis buliznak valahol segg részegen – suttogtam a fülébe.

- Igen az is lehet – kuncogott fel. – Akkor jól telt a szülinapod?

- A legjobb volt – álltam lábujjhegyre és hosszasan megcsókoltam.