Mikor megérkeztünk a többiek már mind a parkolóban várakoztak, és a csomagjaikat pakolták kifelé. Duzzogva vágtam ki a kocsiajtót és hátra se nézve a csajok felé vettem az irányt, mert most kurvára szükségem volt rá, hogy eltereljék a figyelmemet a csacsogásukkal.

- Minden oké? Úgy nézel ki, mint aki citromba harapott – fürkészett Laura aggódva.

- Nem kell egy nagytesó? – kérdeztem idegesen.

- Nekem jöhet, de akkor kapsz egy kistesót cserébe.

- Benne vagyok – fordultam Anna felé. – Viheted is – böktem a felénk közeledő bátyámra.

- Ne duzzogj – szólt rám Zoli és megfogta a kezem. – Gyere csak, beszélgessünk.

- Nem érdekel, mit akarsz mondani – sziszegtem és villámló szemekkel rámeredtem.

- Nézd, Nóri utálhatsz engem, gondolhatod, hogy szar tesó vagyok, de akkor sem fogok asszisztálni nektek. Engem ne vonjatok bele ebbe.

- Mégis mibe? – tátottam el a szám döbbenten. – Abba, hogy szerettünk volna még egy kicsit együtt lenni? Ezt igazán nem tilthatod meg nekünk.

- És még, hogy csak barátok vagytok – szántott bele a hajába. – Mondott már bármi konkrétat?

- Nem, de mit számít ez?

- Oké és mit teszel, ha letelik a két hét és ő továbbra is Zita mellett marad?

Könnybe lábadt szemekkel meredtem Zolira, majd keserű mosollyal az arcomon bemutattam neki és elsétáltam. Tekintetem összeakadt a recepcióról kilépő Berciével, akinek karja Zita dereka köré fonódott. Összepréseltem a szám és hátat fordítottam nekik.

Mi van, ha Zolinak igaza van és Berci tényleg ezt tenné? Két héten keresztül fűz engem, órákig beszélget velem a parton, aztán ő továbbra is Zitával marad... Mi van, ha neki semmit sem jelentenek ezek a beszélgetések? Vagy ha jelentenek is egyáltalán nem azt, amit számomra? Ki tudja talán ő csak egy kislány látott bennem, akivel jókat lehetett beszélgetni és talán még imponált is neki, hogy ennyire érdeklődtem iránta. Könnyes szemekkel meredtem a sátor tetejére és képtelen voltam bármi másra gondolni. Láttam magam előtt, ahogy Berci kinevet, mert rájött beleszerettem. Vagy ami még rosszabb megsajnál engem és az fogja mondani, majd elmúlik és találok valakit, aki viszont szeret. Ugyan, hogy múlhatna el egy olyan szerelem, ami már 3 éve tart? Sőt lassan már 4 éve?

- Nóri. Itt vagy bent? – zörgette meg a sátort Laura.

- Igen itt – ültem fel és gyorsan megtöröltem a szemem.

Laura feje felbukkant a sátor elejében, majd bemászott és elterül Zoli fekhelyén.

- Szerelmes vagyok – sóhajtotta boldogan.

- A csaposba? – kérdeztem a homlokomat ráncolva.

- Milyen csaposba? Ja, nem dehogy – legyintett. – Pont az én sátorom mellé cuccoltak le az előbb. Ketten vannak és az egyik olyan helyes. Hosszú haja van és az a heg az ajkán iszonyatosan szexi. Van egy tetoválása, ami az egész hátát beborítja, egy angyal szárny, de biztos vagyok benne, hogy ő maga az ördög. Meg kell ismernem – nézett rám csillogó szemekkel.

- Hajrá – mosolyogtam rá halványan.

- A másiknak barna szeme van, Troy Boltonos haja és borostás arca – vigyorog.

- Szuper – vontam meg a vállam.

- Legalább csak less rá – könyörgött. – Kérlek! Úgy érzem ő tényleg az igazi és nem akarom elszúrni! Este a SunCityben lépünk fel, csinálhatnánk egy dupla randid – fogta meg a kezem.

- Miért nem kéred meg Annát, vagy valamelyik másik lányt? – húztam el a szám.

- Mert neked van szerelmi bánatod és arra a legjobb orvosság egy szexi pasi, aki ráadásul motorral érkezett – mosolygott sejtelmesen.

- Nem bánom, mutasd őket – adtam meg magam, mire felvisított, és a nyakamba vetette magát.

Mindketten kimásztunk a sátorból és elindultunk a sátrak közt Laura kék sátra felé. Vigyázva lépkedtem, nehogy felessek az egyik sátornak a drótjában, amikor is megpillantom azt, akiről Laura mesélt. A motor miatt eddig nem láttam, mert guggolt, de most felegyenesedett én pedig egy hatalmasat nyeltem. Szálkás izomzata volt, kockái jól láthatóan kirajzolódtak, teste napbarnított és áradt belőle a vonzerő. Igen, komolyan mondom, hogy csak úgy lüktetett belőle a vonzerő. Az ilyen pasik rohadt könnyen találtak maguknak csajt.

- Azt hiszem szükség lesz egy szerelőre – szólalt meg a másik sráchoz intézve a szavait, aki erre előmászott a sátorból.

- Ő az – ragadta meg a kezem Laura izgatottan.

Laura kiválasztottjának, hosszú barna haja volt, ami a vállát verdeste, arcán több napos borosta és mélykék szeme. Izmosabb, mint a másik, de cseppet sem volt rám akkora hatással, mint a haverja. Laura megragadta a kezem és maga után rángatott, és ekkor következett be a baj. A lábam beakadt az egyik sátor zsinórjába és előre vágódtam, Laurát pedig rántottam magammal, aki meglepetten felkiáltott és erre már a srácok is felfigyeltek. Mielőtt elestem volna egy határozott kéz a derekam köré fonódott és megtartott.

- Óvatosan – figyelmeztetett, én pedig zavartan felnéztem a csokibarna szempárba.

- Köszönöm – mosolyogtam, aztán lepillantottam a kezemre, ami a mellkasán nyugodott.

- Igazán nincs mit – mosolygott vissza rám. – Bence vagyok.

- Nóri.

- A húgomat is így hívják.

- Micsoda véletlen – pirultam el és hátráltam egy lépést.

Tekintetem Laurára villant, aki teljesen belefeledkezett a másik srác nézésébe.

- Kitalálom. Rávett, hogy kisérd el és essetek el, hogy mi meg mentsünk titeket és közelebb tudjon kerülni Domonkoshoz – suttogta a fülembe Bence.

- Dehogyis – tagadtam azonnal, mire felnevetett.

- Az ő ötlete az volt, hogy nekihajt egy fának a motorral és a barátnőd ápolni fogja.

- Jesszus. Mi a baj a jól bevált. Szia. Megiszunk valamit? szöveggel? – kerekedett el a szemem döbbenten.

- Hol élsz te? Az már régen kiment a divatból – legyintett. – De... - sandított rám. – Szia. Megiszunk valamit? – kérdezte, mire felnevettem.

- Lehet róla szó – vontam meg a vállam.

- Au – szisszent fel. – Ez úgy hangzott, hogy semmi kedvem hozzád, de megígértem a barátnőmnek így jah, igyunk meg valamit. De ha hozzám érsz, letépem a faszodat.

Megrökönyödve meredtem rá, aztán hangosan felröhögtem és muszáj volt leülnöm a földre annyira nevettem.

- Lányok! – csattant fel ekkor Berci. – Próba van, nem most kell pasizni!

A jókedvem azonnal alább hagyott, és amikor felemeltem a fejem a tekintetem találkozott Berci dühös tekintetével. Bence a kezét nyújtotta felém, hogy felsegítsen én pedig elfogadtam.

- Este hétkor fellépünk a SunCityben gyere el – mosolyogtam rá és közben a hátamon éreztem Berci tekintetét.

- Ki nem hagynám – mosolygott rám.

Megvártam, míg Laura is elbúcsúzik Domonkostól, aztán mellette lépkedve elindultunk Berci felé, aki maga előtt összefont kézzel várt minket.

- Annyira köszönöm – nézett rám Laura hálásan. – Domonkos maga a főnyeremény és ugye, hogy a haverja sem volt olyan vészes? – bökött oldalba vigyorogva.

- Rendes volt, jó a humora – pillantottam hátra a vállam felett.

- Nem kell ilyen dühösnek lenni – veregette meg Laura Berci karját. – Inkább örülj a boldogságunknak.

- Örülök én, ne aggódj – nézett mélyen a szemembe Berci, mire azonnal elkaptam a tekintetem.

Nem érezhettem bűntudatot, amiért mással is ismerkedtem! Neki barátnője volt, együtt aludt Zitával és én lenyeltem! Szó nélkül lenyeltem! Nem lehetett rám dühös, egyszerűen nincs joga hozzá! Mit hitt vajon? Hogy a rendelkezésére fogok állni folyamatosan? Hogy nem fogok egy fiúra sem ránézni? Közbe pedig neki lehetett barátnője?