Nem igazán tudtam, hogy hova mehetnék, így végül a parton kötöttem ki a bárban és limonádét iszogattam, miközben a strandoló családokat figyeltem. Az italos polc fölé egy Tv-t szereltek, amin épp az egyik zenecsatorna ment. A Nagy duett ismétlése ment, ám ahelyett, hogy a dalra figyeltem volna, tekintetemet a táncosokra szegeztem. Egy ideig az volt az álmom, hogy majd egy napon én is ott fogok táncolni ahol ők, de aztán jött a Futótűz és az álmom az lett, hogy ide bekerüljek. Talán nem lett volna hülyeség, ha az előző álmomnál maradok. A kezembe vettem a mobilomat és csatlakoztam a kemping ingyenes wifijéhez, hogy aztán azonnal írjak Fanninak.

Nóri: Szia. Szerintem már megyek is haza. Zitának nem vagyok elég jó. Szóval ez a rossz hír. A jó pedig az, hogy Berci kiállt mellettem és ez jól esett.

Fanni: Na, nem én ezt nem akarom elhinni! Azt mondják, hogy kellesz, majd azt, hogy mégsem? Az előbb olvastam el, amit hajnalban írtál, akartam reagálni, de most túl dühös vagyok hozzá. Mi az, hogy nem vagy elég jó?

Nóri: Úgy ahogy mondom. Zita szerint túl légiesek a mozdulataim... de nem számít. Nem is tudom miért reménykedtem...

Fanni: Nekem ne hazudj, tudom, hogy nagyon is számít! 3 éve folyamatosan a Futótűzről beszélsz nekem. Szóval igenis számít!

Nóri: Mit tehetnék, ha nem felelek meg Zitának? Az egy dolog, hogy Bercinek tetszik, ahogy táncolok, de azt nem ő dönti el, ki csatlakozhat, a lányokhoz L Nézek vonatot szerintem. Ki tudsz jönni elém?

Fanni: Nem. Mert nem fogsz hazajönni! Ott maradsz és végig táncolod azt a két hetet és felszeded Bercit!

Nóri: Nem, nem fogom. Nem leszek a ribanc, aki tönkre tett egy kapcsolatot.

Kiléptem a chat-ből és felnéztem a menetrendek.hu-ra, hogy vonatot nézzek magamnak Budapestre.

- Maradsz – ült le mellém Berci és kivette a kezemből a poharat, majd belekortyolt. – Azt hittem alkohol – tolta vissza elém.

- Nincs bánatom, hogy alkoholba fojtsam – mosolyogtam erőltetetten.

- Azért keresel Budapestre tartó vonatot, mert olyan jókedved van? – érdeklődött és közelebb hajolt a telefonomhoz.

- Valahogy haza kell jutnom nem?

- De. A kocsimmal két hét múlva – jelentte ki. - Vitának itt nincs helye. Maradsz és kész.

- Nem Berci. Nem akarom lerontani a színvonalat. Zitának igaza van, nem vagyok ide való és sokat kell gyakorolnom. Neked pedig nem akarok fejfájást okozni, azzal, hogy kezeskedsz értem.

- Megígértem a bátyádnak, hogy nem fogsz sírni...

- Nem sírok – suttogtam elbámulva a tó felé.

Ekkor Berci az álam alá csúsztatta a kezét, és maga felé fordította az arcom.

- Ó, dehogynem – mondta csendesen és megsimogatta az arcom.

Felpattantam mielőtt a könnyeim eleredtek volna.

- Hazamegyek, már szóltam anyuéknak is – mondtam egy nagyot nyelve, mire felsóhajtott.

- Komolyan el szeretnél menni?

- Nem, de semmi keresnivalóm itt. Tényleg nem akarlak lehúzni titeket és azt se akarom, hogy miattam veszekedj a barátnőddel. Nem ér annyit az egész – fordultam felé.

- Gyere velem – kérte felállva és felém nyújtotta a kezét.

Ránéztem a kezére, de nem nyújtottam oda neki a sajátom. Pedig Isten a tanúm rá, hogy mennyire meg szerettem volna tenni. Hátat fordítottam Bercinek és a Balatonra meredtem. Ő megállt mellettem, kezét a vállamra tette, arcát a hajamba fúrta. Nem kaptam levegőt, gondolataim ide oda cikáztak és hirtelen nagyon melegem lett a közelségétől.

- Mit tegyek, hogy maradj?

- Ha jól emlékszem azt mondtad, csak beszélni fogsz vele – morogta Zoli, mire Berci azonnal hátralépett. – Szeretnének megismerni a srácok is – fogta meg a kezem Zoli.

- Hazamegyek Zoli.

- Lószart mész haza – mordult fel. – Kurvára leszarom, hogy Zitának mik az elvárásai. Nem mindenben ő dönt.

- Nem fiú vagyok, hogy Berci döntsön – nevettem fel keserűen.

- A többség döntött Nóri és azt akarják, hogy maradj – mondta Berci.

- Csak azért mondod, hogy maradjak – pillantottam rá.

- Húgocskám ne kéresd magad – kérte Zoli. – Figyelj, tudom, hogy rosszul esett, amit Zita mondott, de ő hülye.

- Nem az, igaza van – ellenkeztem. – Az ő csapata, neki kell döntenie.

- Látod? Erről beszéltem – pillantott Zoli Bercire idegesen. – A helyedbe már régen megszabadultam volna Zitától és kerestem volna mást a helyére. Megmondtam, hogy Nóri érzékenyebb fajta, és nem lennék ideges, ha Zitának igaza lenne, de nincs igaza. Egyszerűen csak az ellenfelet látja Nóriban, mert sokkal jobb és változatosabb, mint ő. Na, meg fiatalabb és jobban bírja szuflával – bökött oldalba mosolyogva.

- Maradsz, ha személyesen Zita fog marasztalni téged?

- Senkit sem kényszerítek semmire – ráztam meg a fejem, mire elkeseredetten széttárta a kezét.

- Ne legyél, már ennyire jó kérlek!

- Bocs srácok, látom nem boldogultuk. Elrablom egy kicsit Nórit – karolt belém Laura és elvezetett a srácoktól.

Lauráék már letáboroztak a parton. Mindenfelé plédek voltak, törülközők és naptejek. Az egész csapat kint volt a parton, fiúk, lányok egyaránt, kivéve Zitát. Hátra pillantva láttam, hogy Zoli és Berci váltottak pár szót, majd Zoli felénk indult, Berci pedig a kemping belseje felé.

- Srácok ismerjétek meg Nórit.

- Én már ismerem – tette fel a kezét vigyorogva Olivér.

- Igen, én is téged. Rám csaptad az ajtót – meredtem rá felvont szemöldökkel.

- Elvakított a szépséged – kacsintott rám.

- Majd mindjárt az öklöm vakít el, ha nem állsz le – vágta tarkón Zoli. – Nóri tiltott terület értve vagyok? – fordult körbe. – Legfőképpen neked – bökött Olivér felé, aki nevetve feltartotta a kezét.

- És ha benne lenne?

- Veled sose – legyintett. – Ugye? – villant rám a tekintete.

- Mint mondtam, rám csapta az ajtót. Bunkókkal nem kezdek – ültem le a lányok közé a pokrócra.

- Na, gyerekek mind tudjuk miért gyűltünk össze. Vegyük rá, hogy itt maradjon. Azt mondom, szavazzunk – vett elő egy papírt Laura.

- Erre semmi...

- De igen, mindenki szépen aláírja. Ez egy szerződés lesz, miszerint befogadunk téged a kis családunkba – szögezte le.

Az ajkamba harapva pillantottam Zolira, aki mosolyogva megvonta a vállát és leülve mellém, átkarolta a vállam. A vállára hajtottam a fejem és megfogtam a kezét.

- Kezdjük a lányoknál. Patrícia?

- Maradjon.

- Kitti?

- Itt a helye.

- Dorina?

- Maradjon.

- Anna?

- Én csípem és jó a stílusa. Kell ő nekünk.

És így ment tovább, míg mindenki amellett voksolt, hogy maradjak. Laura mindenkit felírt, aztán körbe adta a lapot, hogy mindenki firkantsa oda a saját nevét. Berci érkezett meg hozzánk. Szó nélkül kikapta Laura kezéből a lapot és aláfirkantotta a nevét.

- Ilyet még soha senkiért nem csináltunk – nézett le rám.

- Köszönöm – néztem rá, majd végig a többieken. – Zitával sikerült beszélned?

- Túlzás, hogy beszéltünk.

- Remélem kiosztottad – morogta Zoli.

- Nem számít. A lényeg, hogy megértette szükségünk van rád.

- Mi baja van velem? – pillantottam fel Bercire, aki egy ideig hallgatott, majd a többiekre nézett.

- Csak aggódik ennyi az egész – mondta végül. – Ki akar segíteni, betanítani az újoncot?

- Ó nem erre semmi szükség. Adjatok egy telefont, amire fel van véve az összes tánc és elleszek én egyedül – tápászkodtam fel.

- Én megyek, úgyis gyakorolni akarok. Nyugi nem leszek láb alatt – pattant fel Laura és rám mosolyog.

- Oké, én is megyek – nézett rám Berci. – És gondolom te is – fordult Zoli felé.

- Ott lesz?

- Ott.

- Akkor én is. Nem hagyom a sárkány karmai közt a húgomat.

- Kérlek, fogd vissza magad. Mi jött rád, hogy már nyíltan utálod?

- Hadat üzent a Gergely családnak – mosolygott Zoli.

Berci értetlenül meredt a bátyámra, aztán rám, de én elkaptam a tekintetem és inkább Laurához csatlakoztam, aki már indulni készült, hogy át öltözzen valami kényelmesebbe.

Gyerekeeeek! Megint sikerült! Megint nyertem a Marysol könyvkiadó által meghirdetett pályázaton és megint benne leszek az antológiájukba! A kötetnek a címe: Cseresznyevirágzás - 2022 legjobb romantikus novellistái - antológia. Olyan boldog vagyok. Egyszer már sikerült, nem gondoltam volna, hogy másodjára is fog!