A délelőttöd a csajokkal töltöttem lent a parton, rengeteget nevettünk, live-oztunk és számtalan fényképet készítettünk, valamint bejelöltük egymást minden közösségi oldalon. A csapat teljes mértékben befogadott maguk közé, én pedig boldog voltam, amiért ez megtörtént. Tényleg nehezen szereztem barátokat, úgy voltam vele, hogy ott van nekem Fanni, ő bőven elég, de azért jó, ha az embernek több barátja is van, akire számíthat. Én szereztem egy csapatnyi új barátot. Voltak, akikkel a viszonyom szorosabb lett, mint egy átlagos barátság. Ilyen volt például Laura. Vele meg is dumáltuk, hogy amikor hazamegyünk, rengeteg közös programot fogunk csinálni és összehozunk egy utat Horvátországba is. A fiúk közül meg hát Berci volt az, akivel a kapcsolatom szorosabb lett.

Mindannyian lent voltunk a parton, tényleg mindenki kivéve Zita. Berci szerint a legújabb koreográfiákon dolgozik, de Laura mondta, hogy Zita mindig is kihúzta magát az lazulások alól, ilyen olyan kifogásokkal. Olivér viccesen megjegyezte, hogy Zita már túl öreg a bohóckodáshoz. Én ekkor azonnal Bercire néztem, aki ugyanúgy nevetett a beszóláson, de nem kommentálta semmivel. Én nem nevettem, mert azért Zita mégiscsak a csapatunk vezetője és neki köszönhetően vannak kurva jó fellépéseink. Ő szervezett mindent, ő intézte el, hogy ingyen ehessünk meg ihassunk, ott ahol felléptünk. Az, hogy kimarad a lazulásból, inkább szomorú mintsem vicces.

Ebéd után, aztán felülkerekedtünk és a nyakunkba vettük a várost, ahova már Zita is velünk tartott. Én sétáltam legelöl Laurával és Annával, mögöttünk kisé lemaradva Zoli Tomival és Ákossal, majd őket követte Berci és Zita, mögöttük pedig a többiek, akik még jönni akartak.

- Játszunk valamit – vette fel Anna. – A címe, a tökéletes Álompasi. Ki kezdi?

- Tökéletes álompasi? A bátyám – vágtam rá azonnal, mire az említett felröhögött.

- Na, de most komolyan! – szólt rám Anna. – A lényege, hogy mindenki elmondja, hogy számára, hogy néz ki a tökéletes pasi. Milyen a szeme színe, a haja, a foglalkozása stb.

- Kezdem én – tartotta fel a kezét Laura. – Nos, az én álompasimnak tuti, hogy hosszú vállig érő barna haja lesz, amit legtöbb esetben egy hajgumival fog össze. Szemei olyan sötét barnák, hogy az már majdnem fekete. Legyen egy farkast ábrázoló tetoválása a karján, vagy egy kígyó, ami a bicepsze köré tekeredik. Természetesen izmos lesz, tőlem kb. 10 centivel magasabb. A foglalkozása pedig egy menő banda fronténekese vagy dobosa – fejezte be vigyorogva. – Na, ki jön?

- Majd én – mondta Anna. – Az enyémnek szőke haja lesz, olyan Jace Herondale stílusban vágva. A szeme legyen szürkéskék, a mosolya gödröcskés. Alkatra nekem tökéletesen megfelel a szálkás izomzat, nem kell izomagynak lennie. A foglalkozása pedig vagy legyen ügyvéd, vagy pedig táncos, ahogy én.

- Nóri már csak te jössz – bökött oldalba Laura vigyorogva.

- Hát én... nem is tudom – nyögtem ki és hátrapillantottam a vállam felett Berci irányába.

Azonnal elkapta a tekintetem és kíváncsian figyelt. Lehet, az érdekelte, hogy milyen lenne az álompasim? Felismerné saját magát, ha elmondanám? És ha igen tenne valamit?

- Jaj, ne mond már, hogy komolyan a bátyád neked az álompasi. Még ha mostohatesók lennétek az oké – boxolt a karomba Anna.

- Pedig egy álompasi – jelentettem ki.

- Én is szeretlek húgi – borzolta meg a hajam Zoli, mire elmosolyodtam.

- Mit számít a külső? Nem az a lényeg, hogy szeressen?

- Te nem is lány vagy – vádolt meg Laura nevetve.

- Oké, lassan már engem is lázba hoz, ez az álompasi dolog. Gyerünk Nóri, áruld el nekünk ki álmaid férfija – kapcsolódott be a beszélgetésbe Berci, mire tátott szájjal hátra néztem.

- Hát jó legyen – húztam össze a szemem. – Klasszikus barna haj, barna szem, ami olykor zöldes színben játszik. Borostás arc. Izmos testalkat, egy fejjel legyen csak magasabb nálam. A foglalkozása pedig. Színész – tártam szét a kezemet.

- És én még a nevét is tudom – mondta Zoli. – Nóri álompasija nem más, mint Sean Asa alias Ryan Guzman.

- Pontosan – biccentettem határozottan.

Ilyenkor nagy szerencse az, hogy Berci és Ryan sokban hasonlítottak egymásra. Viszont ha Zoli nem mondta volna, hogy Sean Asa az én álompasim, nagy az esélye annak, hogy többen azt hitték volna, hogy Berciről beszélek. A bátyám, mint mindig, most is a segítségemre sietett.

Mikor még balettoztam minden álmom az volt, hogy egy napon én játszhatom el Odett szerepét. Most mikor a rengeteg árus között, meghallottam a Hattyúk tavát, azonnal ez jutott eszembe. Követtem a hang forrását, és amikor megpillantottam a szökőkút előtt álló férfit, ahogy egy hegedűn játszik teljesen megbabonázott. Lábaim maguktól mozdultak mintha a zene hívott volna magához. Táncoltam, szemeimet behunytam, testemet átadtam ennek a csodálatos zenének és átszellemültem Odetté. Én voltam a lány, akit a gonosz Rothbart átváltoztatott hattyúvá, ahogy megannyi más erdő lakót. És az átkot csakis Daniel herceg törhette meg. Csakhogy Daniel herceg meg lett bővülve és most azt hiszi, hogy Rothbart lánya Odett. Arcomra kiült a fájdalom és a küzdelem, amit Odett érzett, mozdulataim szintén fájdalomról árulkodtak. Mikor előadtuk a darab végén Odett és Daniel együtt táncolták le az utolsó hangokat, de most nem volt itt Daniel így csináltam egy allegrot aztán meghajoltam a nem létező közönség felé.

Zavarodottan kaptam fel a fejem, amikor hangos taps tört ki. A szökőkút köré jó pár ember oda sereglett. A csapattársaim a mobilukat feltartva kameráztak. Zavartan integettem egyet, majd elővettem a pénztárcám és egy 1000-es tettem a férfi hegedűtokjába, amibe már rengeteg pénz összegyűlt.

- Ne kedvesem. Már épp eleget segített a táncával – szólt rám.

- Tegye csak el nyugodtan és köszönöm, hogy táncolhattam. Gyönyörűen hegedül – mosolyogtam rá. – Ajánlom figyelmébe a Budapesti balett és zeneiskolát. Biztosan keresnek zenészeket most is.

- Köszönöm a kedvességét – szorította meg a kezem hálásan.

- Igazán nincs mit.

Visszasétáltam a csapathoz, akik a vállamat veregetve gratuláltak és szélesen mosolyogtak rám.

- Nem tudsz meghúzódni a háttérben mi? – karolta át a vállam Zoli nevetve.

- Az olyan unalmas – vigyorogtam rá. – Olyan gyönyörű a játéka – néztem hátra a vállam felett.

- A táncod tette azzá – hallottam Berci hangját, mire többen is ránéztünk. – Most mi van? Tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, tévedek – fordult körbe.

- Igen, haver igazad van, csak fura volt a te szádból hallani ennyi – röhögött fel Olivér. – Most mindenki képzelje el Bercit testhezálló, bőrszínű tapadós ruhában – tett egy széles mozdulatot Olivér, mintha csak egy kivetítőre mutatna.

- Barmok – röhögött fel Berci.

- Miről maradtam le? – kérdezte Zita kíváncsian és átkarolta Berci derekát.

- A húgom magába bolondított a környéken mindenkit, akinek fasz van a lába közt. Kivéve engem persze – vigyorgott Zoli, Zita pedig a homlokát ráncolta.

- Szóval Sean Asa? – állt meg mellettem Berci és a móló korlátjára könyökölt.

- Úgy tűnik – biccentettem mosolyogva.

- Jó választás. Ha lány lennék, nekem is bejönne – pillantott rám, mire elnevettem magam és belemarkoltam a Berci kezében lévő zacskóba, amiben kacsaeledel volt.

Szórtam pár darabot a közelben úszkáló kacsáknak, mire mind egyszerre repültek rá. Ezután hátrapillantottam a vállam felett és a tekintetemmel Zitát kerestem. Félrevonulva telefonált valakivel.

- Mindig is ilyen távolságtartó volt a csapattal szemben? – kérdeztem, mire Berci is hátrapillantott, aztán sóhajtva a víz felé fordult és ledobott egy marék kacsaeledelt.

- Régen nem. Amikor még egy másik csapatban voltunk, akkor benne volt minden buliban. Aztán az az ötletünk támadt, hogy csinálunk egy saját bandát, mert már elegünk lett abból, hogy a régiben rengetegen voltunk. Megalkottuk a Futótüzet és megfogadtuk, hogy mostantól válogatásokat tartunk és tényleg csak a legjobbak csatlakozhatnak, hogy ne nőjön túl rajtunk az egész. Túlságosan komolyan veszi, hogy ő a vezető és így megvonja magától a szórakozást. Szóval igen, mindig is távolságtartó volt, ezzel a csapattal szemben.

A gondolataimba merülve etettem a kacsákat, karom időnként Berci karjához simult, de egyikünk se tett ellene, hogy ez ne legyen így. Vajon Berci azért lóg velem ennyit, mert fiatal vagyok és lendületes? Lehetséges lenne, hogy mellettem töltődik fel?

- De te nem vagy ilyen – szólaltam meg hosszas hallgatás után.

- Nem, én nem.

- Mosolyt – ugrott mellénk Laura és selfire emelte a telefonját.

Közelebb hajoltam Bercihez, hogy rajta legyek a képen és csókot dobtam a kamerának.

- Fantasztikus lett – mosolygott, és mellettünk maradva nekiállt a képek közt válogatni. – Vagy zavarok? – pillantott fel hirtelen.

- Dehogy zavarsz – legyintettem. – Mutasd a képeket – kerültem ki Bercit és megálltam Laura mellett, ő pedig a kezével árnyékolta a telefont, hogy lásunk is valamit, miközben folyamatosan magyarázott.