Meglepő, de én voltam az egyetlen, aki szín józanon hajtotta álomra a fejét, tegnap este, vagyis inkább ma éjszaka, mert olyan egy óra fele értünk vissza Zolival, Annával és Tomival. Laura önként feláldozta magát, hogy marad a fiatalsággal, de igazából nem akart elválni a csapos sráctól. Fáradt voltam, de hajnal ötkor kipattant a szemem, mert még mindig nem sikerült átállnom nyári időszámításra, ezért vigyázva nehogy felkeltsem a hangosan horkoló bátyámat a bőröndből elővettem egy edzősnadrágot és egy sportmelltartót, majd magamhoz vettem a mobilomat és a piperetáskámat, aztán a mosdók felé vettem az irányt. A mozgás érzékelő lámpa automatikusan felkapcsolódott a közeledésemre. A fürdőben gyorsan átöltöztem, aztán átmentem a mosdóba, megmostam az arcom és a fogam. Hajamat kifésültem és egy gumival magas lófarokba fogtam. Feltettem egy kevés vízálló sminket, bekentem magam izzadásgátlóval, a holmimat pedig visszavittem a sátorhoz.

Lementem a partra és a horgászokat nem zavarva nyújtani kezdtem, miközben a fülemben Miley Cyrus énekelt. Általában mikor kimentem futni, mindig egy random lejátszási listát indítottam el. Nem a kedvenceimet, mert akkor tuti tánc lett volna belőle, a város kellős közepén, hanem olyanokat, amik semlegesek a számomra. Ha valamelyik mégis megtetszett, akkor az már ment is a kedvencek mappába.

Fél órája futottam már, amikor velem szemben Berci bukkant fel, pólója átázott az izzadságtól, mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt.

- Korán keltél vagy le se feküdtél? – köszönt megállva velem szembe.

A térdemre támaszkodva kifújtam a levegőt és hálásan vettem el tőle a kulacsot. Mohó kortyokba nyeltem a vizet, majd egy adagot magamra locsoltam belőle, aztán adtam csak vissza neki.

- Az előbbi. Na és te?

- Mint azt sejtettem, nekem kellett haza rugdosnom a többieket. Volt vagy három óra mire el tudtam aludni.

- Két órát aludtál összesen?

- Nem, dehogy. Ébresztőt állítottam. Már 11-kor húztam a lóbőrt.

- Jah értem – biccentettem.

- Szeretnéd lehűteni magad?

- Mire gondolsz? – néztem rá kérdőn.

- Ott a Balaton – vigyorodott el és megindult a lépcső felé.

Csodálkozva mentem utána. Berci kibújt a pólójából és a rövidnadrágjából, lerúgta, a cipőjét majd alsónadrágban gázolt bele a vízbe. Feje egy pillanat alatt a víz alá merült, majd pár méterrel arrébb bukkant fel.

- Gyere be, nagyon jó – kiáltott felém. – Bocs – intett oda a horgászoknak, akik bosszúsan meredtek rá.

- Nincs rajtam fürdőruha.

- Rajtam sincs – tárta szét a kezét nevetve.

Habozva pillantottam a horgászok felé, majd hátra a vállam felett. Telefonomat és a fülhallgatót Berci pólójára tettem, levettem a cipőmet és a zoknimat, aztán a lépcső felé indultam. Nem vártam, meg míg a testem megszokta a hőmérsékletet. Belevetettem magam a vízbe és oda úsztam Bercihez. Tele szívtam a tüdőm oxigénnel, lábam belesüppedt az iszapba, tekintetem Berci tekintetébe mélyedt.

- Hihetetlen, hogy rávettél erre – csóváltam meg a fejem, mire felnevetett.

- Nem nagyon kellett győzködni – vigyorgott rám. – Milyen volt az after party?

- Egész jó – vontam meg a vállam és a fejemet hátra hajtva felnéztem a már egyre világosabb égre. – Ilyenkor mikor van ébresztő?

- Tízkor általában már mindenki fel van. Ha utazunk, akkor már kicsit hamarabb.

Bólintottam egyet és úsztam pár métert, majd visszafordultam és megálltam Berci mellett.

- Olyan, vagy mint egy hableány – fürkészte az arcom.

- Igen? – kérdeztem meglepetten. – Pedig nincs uszonyom – böktem meg a lábammal a lábát.

- Talán csak jól elrejted – kapta el a lábam és ujjai a lábujjaim közé siklottak. – Nem, nincsen úszóhártya – mondta csalódottan.

Túl döbbent voltam ahhoz, hogy reagáljak. Berci keze végig simított a bokámon, fel végig a vádlimon.

- Verseny a bójáig – kiáltottam fel és el löktem magam.

Hallottam, hogy Berci kapcsolt és utánam vetette magát, de én addigra már jó pár méterrel előtte jártam. Lebuktam a víz alá és sellő úszásba kezdtem, ha már olyan voltam szerinte, mint egy hableány. A szívem örömtáncot lejtett, ahogy a felszínre úsztam, hogy levegőt vegyek. Igen, véget vetettem annak, amit tenni készült, de azt nem mondtam, hogy nem örültem neki. De bárcsak ne úgy csinálná, hogy közben a barátnője a közös sátrukban alszik. Már majdnem a bójánál jártam, amikor Berci elkapta a lábam és visszarántott, aztán elengedett és gyorsan el is úszott mellettem. Utána vetettem magam és ő meg is állt, lazán támaszkodva a bójának. Kezemmel magam körül kavartam a vizet, hogy le ne süllyedjek, mert erre már azért elég mély a víz.

- Csaltál – fröcsköltem le Bercit az egyik kezemmel, mire nevetve elhajolt.

- Nem fektetted le a szabályokat – emlékeztetett.

- Jó, akkor visszavágó, utána pedig megyek reggelizni és fürdök egy nagyot – terveztem el. – Mi a mai program?

- Délelőtt lazulás, délután, aki akar, kimegy a városba, mások pedig maradnak itt. A fellépés este hétkor lesz, előtte jó lenne próbálni egyet.

- Aki utoljára ér oda, meghívja a másikat egy fagyira – rikkantottam, és már úsztam is a part felé.

Mivel most Berci fel volt készülve, azonnal nekilendült és gyorsan maga mögött hagyott engem, de mintha még így is visszafogta volna a tempót. Gyorsítottam, lebuktam a víz alá, mert már kitapasztaltam, hogy gyorsabban ment az úszás, ha sellő úszást csináltam, mintha mellúszást végeznék. Egyszer mentem fel levegő után kapni, majd újra lebuktam és legközelebb csak akkor álltam meg, amikor karom egy mellkasnak ütközött, majd Berci megragadta a derekam és együtt dugtuk ki a fejünket a vízből.

- Mint mondtam olyan, vagy mint egy hableány – kuncogott fel és hátra simította a vizes hajtincseimet.

Nagyot nyeltem, pillantásom egy pillanatra az ajkára esett, aztán lesütöttem a szemem és képzeltben két hatalmas nagy pofont kevertem le magamnak.

- Vegyél nekem uszonyt és akkor tényleg hableány leszek – toltam félre, majd megragadtam a lépcső korlátját.

A hajnali hideg azonnal megcsapta a testemet és dideregve siettem a cipőmért és a telefonomért. Vizes lábra vettem fel a cipőmet, majd a hajamból csavargatva ki a vizet Bercire néztem.

- Még meg sem köszöntem.

- Mit?

- Hogy nem hagytad tegnap előtt, hogy becsapjam a fejem az asztalba.

- Nem gondolom, hogy ezt meg kéne köszönnöd – szaladt magasba a szemöldöke.

- Azért csak kösz – vontam meg a vállam mosolyogva, aztán futásnak eredtem, hogy minél előbb megszabaduljak a vizes gönceimtől.

A sátrunkhoz érve Zoli éppen kimászott onnan és egy hatalmasat ásítva nyújtózkodott, majd a tekintet rám vándorolt, és a szeme kikerekedett

- Esett? – kérdezte az égre, majd a száraz talajra meredve.

- Jó reggelt – pusziltamm meg az arcát, majd lehajoltam, hogy bemásszak a sátorba.

- Állj csak meg – kapta el a derekam. – Vizesen oda be nem mész. Mond, mi kell?

- A piperetáskám, a törülközőm és a lila ruhám és a papucsom – soroltam el és lerúgtam a cipőmet.

Zoli bemászott a holmimért a sátorba, majd pár perc múlva mindet a kezembe nyomta. Már fordultam volna el, de Zoli elkapta a kezem.

- Szóval miért is vagy vizes?

- Megmártóztam a Balatonban – vontam meg a vállam. – Futottam és ilyenkor az ember leizzad.

Zoli kérdőn meredt rám, szólásra nyitotta a száját, aztán a tekintete a hátam mögé vándorolt és felismerés gyúlt az arcán. Én is hátra fordultam és Bercire néztem, aki a haját dörzsölgette a pólójával, majd amikor észre vett minket, mosolyogva intett és bemászott a sátorba. Pontosabb megfogalmazás az, hogy bemenekült. Visszafordultam a bátyám felé, aki hosszasan kifújta a levegőt.

- Csak ésszel oké? – kérdezte, én pedig az ajkamba harapva bólintottam.

- Nincs semmi tényleg – bizonygattam suttogva.

- Elhiszem, de nem szeretném, ha félre értenéd a jeleket. Nem akarom, hogy összetörje a szíved. Hidd, el én lennék a legboldogabb, ha miattad végre ott hagyná Zitát, de nem tudom... vigyázz kérlek magadra és a szívedre – puszilta meg a homlokom.