Utunk első állomása Balatonalmádi volt és itt a tervek szerint két éjszakát fogunk eltölteni. Berci leparkolt egy nagy családi autó mellé, majd kiszállt a kocsiból és a recepció felé vette az irányt, ahol ott várt rá Zita. Vörös haját egy magas lófarokba fogta, magas derekú fekete rövidnadrágot viselt és egy fehér bő pólót. Össze szorult szívvel néztem, ahogy Berci Zita derekára csúsztatta a kezét, magához vonta és megcsókolta.

- Szálljunk ki mielőtt ide sülünk – szólalt meg Zoli és kipattant a kocsiból, majd kinyitotta az én ajtómat és a kezemet megfogva kirántott a kocsiból. – Össze ne omolj nekem okés? – ölelt szorosan magához.

- Jól vagyok – suttogtam behunyt szemekkel.

- Dehogy vagy jól – sóhajtott fel megsimogatva a hajam.

- Mi az Zoli végre becsajoztál? – kérdezte egy lány hang, mire az irányába kaptam a fejem és alaposan szemügyre vettem a lány társaságot.

- Igen. Már 18 éve ő az én kis szerelmem. Csajok, ő itt a húgom Nóri – tolt maga elé.

- Sziasztok – intettem egyet.

- Szia – köszöntek vissza úgy általánosságban, majd az egyik, aki az előbb kérdezett közelebb lépett hozzám.

- Laura vagyok. Kurva jó lett a tegnapi táncod. Láttam Berci oldalán. Ha nem gond bejelöllek – kapta elő a telefonját.

- Nem, dehogy. Csak nyugodtan – vontam meg a vállam.

- Megleszel? – érintette meg a karom Zoli és a fejével a srácok felé biccentett, akik egy csoportba verődve állták körbe az egyikük telefonját.

- Persze menj csak.

- Úgy, úgy. Menj csak. Nóri a legjobb kezekben van – karolt belém Laura vigyorogva. – Zitáék ellesznek egy ideig. Addig menjünk le a partra.

A part felé tartva rájöttem, hogy valószínűleg Laura a lánycsapat összetartója és legnépszerűbb tagja. Mindenki az ő barátja akart lenni, mindenki neki akart megfelelni. Ami jó dolog, mert szemmel láthatóan Laura elfogadott engem, így nem kellett attól tartanom, hogy esetleg kiközösítenek. Egyébként Laurának szőkés barna haja volt, zöld szeme és enyhén szeplős arca, valamint szemüveget hordott, de csak divatból. A partra érve pár lány azonnal megcélozta a bárt, mert sürgősen szükségük volt valami hideg koktélra, mi többiek pedig befoglaltunk egy padot.

- Megmutatod azt a mozdulatot, amikor a magasba emelted a lábadat? – kérdezte Laura.

- Ezt? – kérdeztem magasba lendítve a lábam, majd megfogtam a bokámat, miközben a lábam tökéletesen egyenes volt.

- Csak álmomban vagyok én ilyen hajlékony – röhögött fel az egyik alacsony lány, aki azt hiszem Patrícia volt.

- Gyakorlás kérdése az egész – vontam meg a vállam és leültem a kőre, majd a sziklákat mosó hullámokra néztem.

A csajok egyik témáról a másikra csapongtak. Megtudtam, hogy ma a városban fogunk fellépni, és, hogy utána hivatalosak vagyunk az after partyra. Kitti szerint biztos lesz ott rengeteg szingli pasi és bőven jut mindenkinek belőle, még válogathatunk is. Csendben hallgattam őket, csak időnként szúrtam közbe valamit, vagy nevettem fel velük együtt.

- Neked van barátod? – kérdezte Anna a koktélját szürcsölgetve, amitől már kisé lila lett a szája.

- Nincs – csóváltam meg a fejem.

- És van, aki tetszik? – faggatott tovább Laura.

- Igen van, de egyoldalú az egész – legyintettem.

Rengeteg kérdés záporozott rám egyszerre. Hogy néz ki? Szőke? Barna? Hát a szeme színe milyen? Hord szemüveget? Mi a foglalkozása? Híresség? Egy pillanatra megijedtem. Mégis mit válaszolhatnék erre? Hazudjak és mondjak egy Bercitől tök ellentétes kinézetű pasit? De mi van, ha megkérdezik a nevét és meg akarják keresni Facebookon? Akkor ugyan mit teszek?

- Nóri? – lépett ekkor hozzánk Zita.

- Igen, én vagyok. Te pedig Zita – pattantam fel azonnal.

- Igen – mosolyodott el. – Berci azt mondta, hogy gyorsan tanulsz, de mielőtt belevágunk, szeretném, ha táncolnál valamit nekem, hogy tudjam, mire számítsak – magyarázta.

- Persze – bólogattam buzgón.

- Szuper, akkor gyere velem. Csajok kezdjétek el felverni a sátrakat – szólt oda a többieknek.

- Nem mehetünk mi is? – kérdezte Dorina.

- Nem szeretném, ha Nóri kényelmetlenül érezné magát. Na, hajrá – intett, majd sarkon fordult és elindult a kemping eleje felé.

Mellette lépkedtem, miközben azon agyaltam, hogy mit is kéne eltáncolnom neki? Milyen stílus tetszene neki és milyen dal? Pech, ha mondjuk olyan dalt választok, amit utál. Akkor tuti nem fog neki tetszeni.

- Köszönöm a lehetőséget – szólaltam meg, mire rám pillantott és elmosolyodott.

- Azt hiszem, nekem kell megköszönnöm, hogy kimentesz minket. Berci bízik benned, így én is. Csak tudod, kicsit aggódok, hogy mi van, ha nem bírod a hajtást. Pár óra alatt kell megtanulnod három koreográfiát.

- Menni fog – jelentettem ki. – Nem fogok csalódást okozni – ígértem meg.

- Itt nincs, terem ahol táncolhatnál, szóval ezzel kell beérnünk – intett kosárpálya felé Zita, majd belépett a kapun.

A pályán túl láttam, hogy a srácok köztük Berci és Zoli a sátrak felállításával voltak elfoglalva. Mindenki ráérősen tette ezt, kivéve a bátyám és Berci. Ők gyorsan dolgoztak, és időnként felénk pillantottak. Berci elkapta a tekintetem és bátorítóan rám mosolygott. Túl ideges voltam ahhoz, hogy visszamosolyogjak, ráadásul nem is mertem, mert a barátnője mellettem állt. Zita eközben csatlakoztatta a telefonját a Bluetooth hangszóróhoz, majd a fa árnyékában letelepedett a földre.

- Milyen dal? – pillantott rám kérdőn.

Az ajkamba haraptam, majd eszembe jutott az a koreográfia, amit először a suliban táncoltam el a Ki mit tud versenyen, majd az igazgató benevezett egy iskolák közti táncos versenyre és elhoztam a fő díjat. Akkor éltem a Step up korszakomat, persze még most is tart, de akkor folyamatosan csak a Step up létezett számomra, na meg Sean. Az összes részből Sean tetszett nekem a legjobban, annyira, hogy egy szerelmes levelet is írtam Ryan Guzmannak aki eljátszotta Sean karakterét.

- Diplo: Revulotion.

- Már értem miért kedvel Berci – nevette el magát miközben kikereste a dalt. – Nagy Step up fan – magyarázta az arcomat látva.

Pedig nem azon lepődtem meg, hogy Berci szereit a Step up-ot. Azt tegnap megtudtam róla, ahogy azt is, hogy neki is az a kedvenc tánc jelenete, mint nekem. Én inkább azon lepődtem meg, hogy Berci kedvel engem. Zita elindította a dalt, én pedig elhelyezkedtem a kezdő pozícióba, aztán kizártam mindent és táncoltam. Még csak gondolkodnom se kellett a következő lépésen. A koreográfia a részemmé vált, a testem magától tudta, hogy mit kell tennie. Egy pillanatra sem zökkentem ki, amikor láttam, hogy Berci csatlakozott, Zitához miközben folyamatosan engem figyelt. A filmekben ilyenkor lett volna az a jelenet, amikor a fiú csatlakozik a lányhoz, de mivel ez a valóság, így Berci csak állt a kerítésnek támaszkodva és vigyorgott, miközben lábával a zene ütemére dobolt.

- Nem rossz – biccentett Zita a szám végén.

- Nem rossz? – akadt ki Berci és elhűlve meredt Zitára. – Ilyet lenyomott és csak annyit mondasz, hogy nem rossz?

Tanácstalanul, a tánctól és a melegtől lihegve kapkodtam kettejük közt a fejem.

- Láttam már sokkal jobbat is – állt fel Zita és felkapta a hangszóróját. – Sokat kell gyakorolnia, hogy igazi, hipp-hopp, táncos legyen. Túl légiesek a mozdulatai. Régen balettoztál ugye? – pillantott rám kérdőn.

- Kiskoromban igen – biccentettem.

- Mióta is táncolsz? Hipp-hopp-ot?

- Három éve.

- Na, látod Berci. Erről beszélek. Sokat kell fejlődnie – magyarázta neki, de Berci csak a fejét rázta.

- Mégis hova? – kiáltotta felénk Zoli kissé bosszúsan. – Egyszerűen csak el akarod nyomni őt, mert sokkal jobb nálad – mosolygott gúnyosan.

- Zoli – csattantam fel.

- Semmi gond. Már megszoktam, hogy a bátyád rajtunk vezeti le a feszkót – legyintett Zita.

- Had osszak meg veled egy apróságot – mondta Zoli és átkarolta a vállamat. – A húgom ezzel megnyerte az országos versenyt, amit az iskolák között rendeztek meg.

- Sokan nyertünk már innen versenyt – vonta fel a szemöldökét Zita.

- Egyet mondj, kérlek, amikor te egy szál magad nyertél egy olyan versenyen ahol több száz ellenfeled volt – fonta össze a kezét maga előtt Berci. – Mindig volt veled valaki. Vagy én, vagy egy egész csapat, de sosem voltál egyedül!

- Nem tudnátok abba hagyni? – kérdeztem ingerülten. – Nem vagyok elég jó, megértettem. Igazából nem is tudom miért reménykedtem – ráztam le magamról Zoli kezét és kilöktem a kaput.

- Nóri, hé – kiáltott utánam Zoli.

- Semmi gond tényleg – fordultam meg mosolyogva. – Semmi gond – ismételtem meg, ahogy a tekintetem találkozott Bercijével majd gyorsan elfordultam mielőtt a könnyeim eleredtek volna.