A fellépőruhámat vettem fel, mielőtt elindultunk volna, a kempingel szemben lévő szórakozóhelyre, de a táskámba azt a piros bőrruhát tettem el, amit Fanni választott ki nekem. Nem is tudom mit gondoltam, amikor válogatás nélkül ezt a ruhát vágtam bele a hátitáskámba, hozzá pedig a fekete magas sarkúmat. Talán Bencének akartam benne tetszeni, de az is lehet, hogy Bercinek? Nem tudom, egyszerűen nem tudom. Iszonyúan dühös voltam Bercire, amiért ő dühös volt rám. Azóta sem értem, hogy mégis, hogy képzeli ezt az egészet, de már nem is próbálom megérteni.

Most is a kapu előtt gyülekeztünk, úgy, mint Almádiban, de most a hangulat cseppet sem olyan vidám. Nem tudom, hogy amiatt volt mindenkinek nyomott kedve, mert hatással volt rájuk az, hogy Bercivel egész nap veszekedtünk. Komolyan mondom, nem egyszer belém kötött a próba alatt és a végén már Zita szólt rá, hogy álljon le, mert mindent jól megcsináltam. Szóval igen meg tudtam, hogy Berci ilyen is tudott lenni, ha valami nem úgy alakult, ahogy ő szeretné.

- Domonkos és Bence a bárpult mellett vannak – újságolta Laura izgatottan, mire a közelben álló Zoli azonnal felkapta a fejét.

- Merem remélni, hogy az egyik nem rád vár – szaladt magasba a szemöldöke.

- Mert ha igen? – vontam meg a vállam.

- Mint bátyád nem engedem meg, hogy ismeretlen alakokkal randizgass! Randizz olyannal, akit ismersz.

- Volna egy, de sajnos rohadtul önző és lusta döntést hozni – szaladt ki a számon, majd azonnal elvörösödtem.

Zoli döbbenten meredt rám, majd óvatosan Berci felé sandított. Én is így tettem és úgy láttam telibe talált, amit mondtam, mert elég dühösen villant rám a tekintete. Nem érdekel, dühöngjen csak!

- Srácok magánéleti problémákat, most söpörjétek félre – nyugtatott minket Zita. – Koncentráljatok inkább az előttetek álló fellépésre – mosolygott bátorítóan.

- Hé, max félre vonultuk – súgta a fülembe Laura, amikor megindultunk.

A dühös mordulásra mindketten felkaptuk a fejünket és először Zolira néztünk, de ő elöl haladt Dominik mellett. Ekkor hátra néztünk és az én tekintetem azonnal összeakadt Berciével.

- Hogy téged mennyire kalitkában tartanak – sóhajtott fel Laura.

A SunCityben többféle klub is volt. Az első a Lipstick, ami egy elegáns bár volt, népszerű hazai fellépőkkel, akkor a Molokó, ami azt hiszem, karaoke bár volt bár nem vagyok benne biztos. Az Amarula bár, ahol a latin zene és a hipp-hopp az úr, itt fogunk fellépni mi is. Hacienda ahol a techno zenék szólnak valamint a VIP és a Nagyszínpad. Sajnálatos módon mi pont nem úgy jöttünk, hogy elcsípjük Majkát és Curtist.

- Eredetileg ezt egy görög falunak tervezték, de a kutya sem látogatta. Egy ideig szellemfalu volt, de pár éve már az egyik legjobb szórakozóhely – csapódott mellém Berci és közel kellett hajolnia hozzám, ha azt szerette volna, hogy halljam is őt a hangos zenétől.

- Szuper – biccentettem összefonva magam előtt a kezem.

- Mi a gond? – kapta el a könyököm és nem engedett tovább.

- Semmi – vágtam rá, de kerültem a tekintetét. – Neked van bajod szerintem – emeltem rá a tekintetem.

- Ó az van. Nem akarom, hogy bajod essen.

- Egyedül csak a bátyámnak van joga így éreznie. Neked nem kell aggódnod értem – húztam el a karom és elkaptam a már becsukódni készülő ajtót.

A klubba belépve azonnal elfogott az a tipikus latin hangulat. Kerek alakú asztalok mindenfelé, körülötte székek. Egy nagy tér szolgáltatta a táncteret, ahol most emberek simultak egymáshoz, miközben erotikus táncot lejtettek. Mert ez az. A latin tánc nem sokban különbözik a piszkos tánctól. Láttam, hogy Zita egy öltönyös férfival beszélgetett, majd együtt átmentek a keverőpulthoz. Tekintetem a bárpult felé vándorolt és mosolyogva intettem oda Bencének, akinek kezében egy whiskys pohár volt. Bence rám vigyorgott, majd felemelte a kezét és magához intett.

- Kezdünk – fogta meg a kezem Berci pont akkor, amikor már indulni készültem.

- Nem úgy tűnik – húztam össze a szemem dühösen.

- Pedig kezdünk – állt meg a másik oldalamon Zoli így közrefogtak engem és nem tudtam szabadulni.

- Hagynátok, hogy had éljem az életem? Menjek apácának vagy mi a szart akartok?

- Ki ismeri jobban Laurát? Te vagy mi? Mindig kétes alakokkal melegedik össze.

- Mert ti már csak tudjátok – mosolyogtam gúnyosan.

- Mégis mit akarsz attól a gyerektől? Holnap reggel már megyünk is tovább, neki meg csak egy éjszakára kellesz. Nem fog lemondani az élvezetekről, csak mert egyszer lefeküdtetek. Hidd, el nem ilyen elsőt akarsz.

Eltátottam a szám és sápadtan meredtem a bátyámra, majd elvörösödtem dühömben. Komolyan képes volt Berci füle hallatára kijelenteni, hogy még szűz vagyok? Mert pontosan azt tette! Megalázott a férfi előtt, akibe szerelmes vagyok, és akire most haragszok. Könnyek szöktek a szemembe és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben. Zolinak mintha csak ekkor jutott volna el a tudatáig, hogy mit is mondott, mert ijedten rám nézett, aztán elhúzta a száját.

- Bocsi húgi.

- Kurvára rohadj meg – suttogtam és tudomást se véve róluk elindultam a bár felé.

A fellépés alatt láttam, hogy Bence végig videózta az egészet, ami átkozottul jól esett, tekintve, hogy a bátyám szépen megalázott és én azóta sem merek ránézni Bercire, vagy bárki másra, aki a közelben volt abban a pillanatban. Nincs annál rosszabb, mint amikor a kiszemelted előtt mondják, azt, hogy még szűz vagy. Ilyenkor a másik félben két reakció léphet fel, vagy elmenekül, mert ő nem akar tapasztalatlannal lenni, vagy pedig kihívásként éli meg az egészet és te lennél a következő trófeája. Harmadik esetben pedig a srácnak őszinte a szerelme a lány iránt és boldog, hogy a lány megbízott benne annyira, hogy neki adja azt, amit utána senki más nem kaphat meg. De Bercinek akkor sem a bátyámtól kellett volna megtudnia, hogy mi a helyzet.

- Táncolunk? – állt fel hirtelen Bence és a kezét nyújtotta felém.

Táncos múlttal erre egyáltalán nem tudtam nemet mondani. Hagytam, hogy Bence a parkettra vezessen, aki amúgy irtó helyesen nézett ki a sötétkék ingében, amit elmondása szerint csak miattam vett fel. Na meg a fekete nadrág, ami tökéletesen rásimult az izmos fenekére. Nos, az a fenék megérdemelne egy misét. Ha Amerika legjobb segge Amerika kapitányé, akkor Magyarország legjobb segge Bereczki Bencéé. Igen már a vezetéknevét is elárulta nekem. Merem remélni, hogy táncolni is tud.

Nem tudott, így nagyon hamar abba is hagytuk a táncolást, vagy is inkább billegést. Kissé csalódott voltam, mert azért sajnáltam, hogy nem mutathattam meg a latin tánctudásomat, pedig imádtam, amikor azt gyakoroltuk társastánc órán. A keringő után az volt a kedvenc táncom.

- Azt hiszem a tánctudásommal nem foglak levenni a lábadról – nevetett fel Bence és a combomra csúsztatta a kezét, ujjai a combom belső oldalára simultak, mire nyeltem egy nagyot és odébb húztam a lábam. – De valami mással le tudlak, ha hagyod, hogy megmutassam – suttogta a fülembe. – Gyere – fogta meg a kezem és felhúzott a székből.

Kissé kábán hagytam, hogy Bence húzzon maga után ki a levegőre, lépteim közben hangosan kopogtak a padlón. Odakintre érve mélyet szippantottam az esti friss levegőből és hátra hajtottam a fejem, hogy meg tudjam nézni a csillagokat. Nagy hiba volt, ugyanis ekkor Bence ajka a nyakamra tapadt, kezeimet megfogta, amit aztán a fejem fölé tartott és a testével neki szegezett a falnak. Hagytam magam, mert eleinte tetszett, amit csinál, és amikor az ajka az ajkamra siklott, azt hittem, menten elolvadok. Bence csókja vadabbá vált, amikor hozzá simultam, és addig ficánkoltam, míg el nem engedte a kezemet. Ekkor aztán az ujjaim belegabalyodtak a hajába, ő pedig megragadta a lábam és a karjába kapott, csípőjét hozzám nyomta így megérzem ágaskodó férfiasságát. Bence keze a fenekembe markolt, majd az egyik keze a bugyim környékére tévedt.

- Hagyd abba – húzódtam el tőle azonnal, de mintha meg se hallott volna engem. – Azt mondtam hagyd abba – ismételtem meg hangosabban és megpróbáltam ellökni magamtól.

Bence látása kissé kitisztult, homloka bosszús ráncba szaladt.

- Mi van?

- Én ezt nem akarom – ráztam meg a fejem.

- Mi az, hogy nem akarod? – nevetett fel erőltetetten és ujjai a ruhám felső részébe vájtak.

A cipzár ekkor megadta magát és elszakadt, a ruha pedig azonnal lehullott rólam, és csak Bence közelsége tartotta vissza attól, hogy felfedje a melleimet. Ő azonban lenézett, és hátrább húzódott, így az anyag lehullott.

- Ne – kaptam a ruha után ijedten, de ő újfent megragadta a kezem és a fejem felé veszítette miközben ajka már a mellemre is tapadt. – Hagyd abba – sikítottam fel a sírás szélén állva. – Segítség – ordítottam, mire ráharapott a mellbimbómra.

Felüvöltöttem, könnyeim már megállíthatatlanul ömlöttek. Ekkor pillantottam meg Bercit, ahogy futva fordult be a sikátorba. A látványtól egy pillanatra földbe gyökerezett a lába, de aztán tovább rohant és Bence nyakát megragadva lerántotta rólam. A földre estem, karomat azonnal magam elé kaptam, és feljebb rángattam a ruhámat, miközben folyamatosan sírtam.

Másodpercek vagy talán percek teltek el, mire Berci leguggolt elém, egyik szeme már kezdett feldagadni, ajka pedig felrepedt a Bencétől kapott ütésektől. Pólót nem viselt, mert azt most felém tartotta, hogy vegyem fel. Nagy nehezen belebújtam. Berci pólója leért egészen a combom közepéig így megszabadultam a bőr ruhától és gombóccá gyúrtam a kezemben.

- Tudsz jönni? – kérdezte Berci csendesen.

- Meghalt? – pillantottam Bence felé, aki a földön kiterülve feküdt.

- Nem, de az járna neki – vágta rá komoran és közelebb lépve hozzám a térdem hajlatához tette az egyik kezét, a másikat pedig a hátamhoz.

A karjába kapott, fejem a vállára billent, karom automatikusan a nyaka köré fonódott, miközben a könnyeim ezerrel ömlöttek.

- Köszönöm – fúrtam a nyakába a fejemet, válaszul pedig csak még szorosabban ölelt magához.

- Jól vagy? – kérdezte indulattól remegő hangon. – Ha bántott, ha...

- Nem, jól vagyok – nyögtem ki, mire felsóhajtott.

- Nem lett volna szabad eljönnöm – szidta saját magát miközben beléptünk a kemping területére.

- Tegyél le – kértem.

- Nem!

- Berci! Senkinek sem akarok róla beszélni, és ha valaki meglát így minket, akkor beszélnem kell – néztem rá könyörögve.

Berci hosszasan felsóhajtott, aztán letett a földre. Csendben sétáltunk egymás mellett, míg oda nem értünk a mi sátrunkhoz.

- Szólni kéne a bátyádnak – túrt a hajába Berci.

- Nem!

- Ő a tesód Nóri, tudnia kell – nézett rám szigorúan.

- Minek? Hogy azzal jöjjön én megmondtam? – vontam meg a vállam szomorúan. – Igazatok van, ti megmondtátok, én pedig nem hittem el. Csak szar hallani – húztam el a sátor cipzárját és bemászok. – Jó éjt – szóltam ki.

- Neked is – válaszolta.

Behúztam a sátor cipzárját és elhelyezkedtem, majd olyan 1 perc elteltével felültem és vissza kihúztam. Berci ugyanott áll ahol eddig, de most azonnal lehajolt és bemászott mellém. Lefeküdt mellém, karja körém fonódott, én pedig szorosan hozzá bújtam és behunytam a szemem.

- Csak amíg Zoli meg nem jön – suttogtam.

- Igen – súgta vissza és megpuszilta a homlokom.