Sosem éreztem magam még ennyire tele energiával. Hiába voltam olyan álmos, mint a dög és hiába sajogtak minden lépésnél az átkozott vízhólyagok a lábamon, akkor is boldogan lépkedtem a csapat közepe táján. A mólóhoz tartottunk, ahonnan indulni fog pontosan hét órakor a diszkóhajó és csak hajnali kettőkor fog kikötni vissza a partra. Gondolom, akik hamarabb le akartak lépni, azok meg tehették kis motorcsónakokkal, de én tuti biztos, hogy nem fogok lelépni, hacsak Berci arra nem kér.

Tekintetem most felé vándorolt, és nem bírtam megállni, hogy ne mosolyodjak el, amikor láttam, nem fogta Zita kezét. Egy órával ezelőtt hagytuk abba a próbát és addigra mind a négyünkről dőlt a víz és kétpercenként begörcsölt valamelyikünk lába, de megérte, mert amikor visszanéztük a videót, mind a négyen elégedettek voltunk a végeredménnyel. Alig pár óra alatt összedobtunk egy ütős koreót, tele látványosabbnál látványosabb elemekkel, egyet kivéve, amit nem csináltunk meg. A Step up All in-be volt egy olyan jelenet, amikor Sean a magasba dobta Andie-t, ő pedig megfordult a levegőben, majd Sean karjaiba érkezett vissza és lábaival átkulcsolta a fiú derekát. Ezt szerettem volna beletenni a koreóba, de fel se mertem vetni Bercinek, mert lehetséges, hogy nem is én leszek az, aki megcsinálná, hanem Zita. Én pedig önző módon azt akartam, hogy ha benne is lesz, akkor csak én tegyem. Talán a végén még, meg is csókolnánk egymást, mint a filmben.

- Mindjárt kiesik a szemed – bökött oldalba Laura, mire pislogtam párat és elszakítottam a tekintetem Berci hátáról.

- Ez nem igaz – ráztam meg a fejem azonnal. – Más is látta? – kérdeztem alig hallhatóan.

- Akik nem tudják, mire figyeljenek, azoknak nem tűnik fel – nyugtatott meg, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtottam.

Azt hiszem ma értettem meg mire is célzott pontosan Berci és Laura azzal, hogy kiesett a csoportból a lendület és a tüzesség. Az első két fellépésnél mikor még újdonság volt számomra az egész, én még éreztem a pezsgést. Onnantól kezdve viszont a dolog megszokottá vált és csak táncoltam az ismerős koreókat, amiket álmomból felkeltve is el tudtam volna táncolni. Ha én lettem volna a vezető, akkor úgy oldottam volna meg, hogy egyik nap ezt a csokrot táncoljuk, másnap pedig egy másikat, hogy legyen benne egy kis változatosság. Persze az embereket érdekelte, és ez felrázott kisé engem is, de kezdett kicsit unalmas lenni, hogy folyamatosan ugyanaz és ugyanaz. Csak táncoltunk, de nem volt bennünk semmi élet. Vagy csak a fáradtság miatt gondoltam ezt, és mert a gondolataimat teljesen lekötötte a négyesünk kis alkotása. A fellépés után a többség azonnal megrohamozta a bárpultot, velük tartottam én is, és kértem egy Hurrikán névre hallgató koktélt, aminek piros a színe és valami Istenien finom íze volt. Eddig még soha nem ittam rumot, de ez kifejezetten ízlett. A szívószálamat rágcsálva ültem a pultnál és néha felnevettem, ahogy a csajok csacsogását hallgattam. Pár fiatalabb lány a pultos srácot próbálta meggyőzni, hogy adjon nekik legalább egy 1%-os sört, de a srác még mindig ellenállt és azt hajtogatta a munkájával játszik, ha alkoholt adna kiskorúaknak. Felajánlotta, hogy inkább csinál nekik gyümölcs koktélt, de a csajok hajthatatlanok.

- Mi a pálya? – támaszkodott Berci a pultnak és a poharam felé hajolva bekapta a szívószál végét és ivott egy kortyot. – Hogy tudod te ezt meginni? – kérdezte grimaszolva, mire elvigyorodtam.

- Nekem ízlik – vontam meg a vállam és hátrapillantottam a vállam felett. – Tudod mi jutott eszembe?

- Mi?

- Hogy annyira mégsem vagyok könnyen barátkozós. A csapat nagy részével nem is szoktam beszélni, csak néha.

- Nem kell mindenkivel kettesben beszélgetned, hogy jól kijöjj velük – nézett a szemembe. – Tudod, hogy én kivel beszéltem kettesben ebből a csapatból?

- Zolival.

- És veled.

- Egy lánnyal – ámultam el, mire felnevetett.

- Egy lánnyal, aki folyamatosan megnevettet engem és mindig elpirul, amikor zavarban van.

- Minden lány elpirul, amikor zavarban van – böktem felé zavartan.

- De senki sem ilyen édes, mint te – vágta rá, mire elmosolyodtam és belekortyoltam a koktélomba.

Zita huppant le a mellettem lévő székre és kért magának egy ásványvizet, majd a pultra könyökölve felénk fordult.

- Mit sumákoltok ti ketten? – kérdezte, mi pedig azonnal összenéztünk.

- Csak beszélgettünk – vonta meg a vállát Berci. – Nóri a menetrendre volt kíváncsi.

- Csak vicceltem a kérdéssel – vonta fel a szemöldökét Zita. – Bíztam benne, hogy nem a hátam mögött szervezel egy új csapatot a hülye ötleted miatt – tette hozzá és kibontott az ásványvizet majd belekortyolt.

Egy hajszál választott el attól, hogy ott helyben nekiugorjak, vagy nyakon öntsem a finom koktélommal. Komolyan csak az tartott vissza, hogy Berci pulton pihenő keze kicsit erősebben nyomódott nekem.

- Milyen ötlet? – kérdeztem kíváncsian, szándékosan tetetve a hülyét.

- Hülye ötlet – vonta meg a vállát.

- Neked minden ötletem hülyeség – morogta Berci.

- Engem érdekelne – pillantottam Bercire megnyugtatóan, majd Zitára kérdőn.

- Nos, legyen. Berci azt találta ki, hogy balettozzunk. Most komolyan. Te el tudod képzelni, hogy ők balettozzanak? – intett Tomi és Olivér felé, akik már félmeztelenül ugráltak Lady Gaga Poker Face-ére.

- Megvan hozzá az alakjuk – biccentettem azonnal és nem is hazudtam.

Olivér és Tomi is jól megállnák a helyüket a balett világában. Igaz akkor az egész olyan lenne, mint amikor Dwayne Johnson táncolt a Gyerekjátékban.

- Ja, a sok légies kislány közt, két ekkora melák – mosolygott gúnyosan.

- Dwayne Johnsonnak is nagy sikere volt. De a Step up első részében is a balett keveredett a hipp-hoppal – fordultam Berci felé, aki mosolyogva biccentett.

- Na, megtaláltad a másik feledet – morogta Zita. – Nóri, most komolyan el kell magyaráznom? A Futótűz egy, hipp-hopp, csoport, nem valami idétlen ugrabugra. Ez komoly tánc.

Tátott szájjal meredtem Zitára, kezem ökölbe szorult. Idétlen ugrabugra? Volt fogalma neki arról, hogy milyen nehéz balettozni? A rengeteg seb a lábon, a folyamatos fájdalom. A ficamok, mert van, hogy az ember óhatatlanul is rosszul érkezett, törések és még napestig sorolhatnám, hogy mennyi nehézséggel járt. A balett ezerszer nehezebb, mint a hipp-hopp és egyáltalán nem idétlen ugrabugra. Látszik, hogy Zita ezzel nem volt tisztában, különben nem mert volna ilyet mondani. Olyan nagy hévvel pattantam fel, hogy a széket is feldöntöttem.

- Tölts el egy napot csak azzal, hogy balettozol, és rá fogsz jönni, hogy mekkora baromságot mondtál – sziszegtem, majd sarkon fordultam és belevetettem magam a tömegbe, nem törődve azzal, hogy Berci utánam kiáltott.

Kellett pár perc még ráakadtam a mosdóba vezető folyosóra, ott pedig magamra zártam az egyik fülke ajtaját és miközben a dolgomat végeztem folyamatosan Zitát szidtam. Dolgom végeztével aztán kilöktem az ajtót és a mosdónak támaszkodva a tükörképemre meredtem. Az arcom idegességtől rángatózott, pillantásommal ölni tudtam volna, ujjaimmal a mosdót szorongattam.

- Berci írt, hogy nézzek rád – állt meg mellettem Laura.

- Pompásan vagyok – sziszegtem.

- Igen az látszik rajtad. Elmondod mi történt?

- Utálom, ha valaki úgy vagdalkozik, hogy közben semmit sem tud. Még hogy idétlen ugrabugra. Olyan egy szűklátókörű picsa – morogtam.

- Elmondtátok neki?

- Dehogyis. Ő hozta fel, én meg adtam a hülyét, mint aki semmiről se tud. Kicsapta a biztosítékot, hogy egy olyanról magyaráz, amiről semmit se tud.

- Elhiszem. Én is kipróbáltam a balettot, de aztán valamiért nem folytattam. Nehéz volt.

- Pontosan. Nehéz!

- De a végeredmény annál gyönyörűbb. Nem hiába tetszett meg Bercinek. Varázslatos volt, amit leműveltél Almádiba. Megcsináljuk Nóri, akkor is, ha Zita nemet mond. Megmutatjuk a többieknek és megcsináljuk – mosolygott rám bíztatóan.

- Köszönöm – öleltem át szorosan. – Nem az volt a szándékom, hogy szétszedjem a csapatot, de most mégis ezt teszem, mert Bercinek miattam tetszett meg a balett.

- Nóri, ha te nem lennél, Berci már itt sem lenne. Rengeteget veszekedtek Zitával már előtted is, csak nem vettük észre az okát, mert jobb szerettünk kimaradni belőle. Ahol pedig a vezetők nincsnek összhangban, ott a csapat is lassacskán széthullik. Napokig kell gyakorolnunk egy koreográfiát, hogy jó legyen, de veled és Bercivel elég volt pár óra és már mindent tudok, amit tudnom kell – nézett a szemembe. – Te vagy a változás, amire szükségünk van Nóri, bízz magadban jobban.

Mosolyogva néztem Laurára majd még egyszer jó szorosan megöleltem, aztán vettem egy mély levegőt és követtem őt ki a mosdóból.

- Mit írt neked Berci pontosan?

- Hogy keresselek meg, mert fél, hogy a Balatonba veted magad és kiúszol a partra, őt pedig itt hagyod, pedig szívesen veled tartana – idézte, mire akaratlanul is elmosolyodtam.

- Talán tényleg le kéne lépni – sóhajtottam fel majd a tekintetem megakadt, a színpadon ahol egy csapat tini táncolta el a Camp Rock egyik jelenetét. – Az ilyet lehet? – torpantam meg hirtelen.

- Ezek szerint.

- Hol kell jelentkezni? – hordoztam körbe a tekintetem.

- Szerintem a DJ-nél. Mit akarsz tenni? – kérdezte.

- Értelmet adok a ma estének – vágtam rá és a kezét megragadva magam után vonszoltam a keverőpulthoz, ahol megkértem a srácot, következőleg tegye be Bobby Brown-tól az Every Little Stepet.

A színpad közelében ácsorogtam arra várva, hogy végezzenek a Camp Rockosok és közben már magamban mosolyogtam, ahogy elképzeltem Berci reakcióját, amikor a színpadhoz hívják.

- Köszönjük szépen ezt a csodás magánszámot srácok – szólt a Dj a mikrofonba. – Titeket látva kedvet kapott valaki más is a táncoláshoz, de ahhoz, hogy a hatás igazi legyen, megkérném Németh Bertalant, hogy fáradjon a színpadhoz.

Vigyorogva léptem fel a színpadra és az asztalnak támaszkodva vártam, hogy Berci felbukkanjon. Nem okozott csalódást. Értetlen arccal, de kíváncsian vágott át a tömegen, majd amikor észrevett, engem elvigyorodott és felugrott a színpadra. Abban a pillanatban felcsendült a zene, ő pedig a fejét hátra vetve felnevetett és táncolni kezdett. Andie részénél én is táncolni kezdtem és utána már megállíthatatlan voltam. Magával ragadt ez a pörgős dal és az érzés, hogy végre van valaki, akivel ezt eltáncolhattam. Semmit sem hagytunk ki az eredeti táncból, azt a részt se amikor Sean elővett, egy kék állatot majd kísérletet tett, hogy megcsókolja Andiet. Imitáltuk a részt, amikor kutyát sétáltattak, a végén pedig Berci leugrott a színpadról, majd lekapott engem is és szorosan tartott egészen addig, míg biztos lábakon nem álltam a talajon. Ám azt ezt követő pillanatok már nem a játék részei. Ahogy egymás szemébe néztünk, mindketten tudtuk, hogy Sean ekkor kísérletet tett, hogy igaziból megcsókolja a lányt, ő pedig ott hagyta. Nekem is ezt kéne tennem, de képtelen voltam elszakadni tőle, még mindig annyira benne voltam a pillanatban, nem szerettem volna elereszteni és visszatérni a valóságba. Csakhogy a füttyögés és a taps visszarántott a valóságba és kénytelen voltam elhúzódni Bercitől, ha nem akartam túlságosan is gyanús lenni.

- Épp, mint a filmben emberek. Remélem, nem kell elmondanom, hogy melyik filmből láthattuk ezt a pörgős táncot. Igen, pontosan a Step up All In-ből – bólogatott a DJ. – Van-e még valakinek kedve utánuk táncolni, vagy mindenki bele törődik, hogy tőlük jobb már úgy se lesz? – nevetett fel. – Senki? Nos, rendben. Akkor folytatódjon a buli – kiáltotta és a fények abban a pillanatban villódzni kezdtek és felcsendült Miley Cyrus és Dua Lipa közös dala a Prisoner.

A tömeg azonnal körbevett minket és ugrálni kezdtek a zenére, így Bercivel egymásra néztünk és csatlakoztunk a bulizó tömeghez. Egy diszkóhajón mi mást csinálhatott az ember a bulizáson kívül?