A mobilomat szorongatva másztam ki a sátorból, mert még egyáltalán nem voltam álmos. Ma nem mentünk ki este a városba, helyette felléptünk itt a kempingen belül majd megvacsoráztunk az étteremben, ahol aztán élő zene volt és maradtunk ott egy kicsit táncolni. A zene még most is szólt, ahogy visszahúztam a sátor cipzárját, nehogy egy macska be találjon kóbászolni és halára ijessze Zolit. Elvigyorodtam, mert láttam magam előtt, ahogy egy macska odasétál Zolihoz és megszimatolja az arcát. Zoli ordít, majd a macska repül ki a sátorból. Zsebre vágtam a kezem és elindultam a part felé, amikor is a fülemet veszekedés zaja ütötte meg. Azonnal felismertem Berci és Zita hangját és a veszekedésből kihallottam az én nevemet is. Sápadtan a lélegzetemet visszafojtva torpantam meg.

- Hagynád, hogy egyszer az életben végig mondjak valamit? – kérdezte Berci idegesen.

- Igen, ha nem lenne egy orbitális nagy baromság – csattant fel Zita.

- Egyáltalán nem baromság!

- Hát szerintem meg az. Összevonni a hipp-hoppot és a balettot?

- Igenis lenne értelme. Tudod, miért nem nyerünk már két éve semmit sem? Mert folyamatosan ugyanaz és ugyanaz megy. Kéne már valami változatos is, valami, ami egyedi.

- Mi egy, hipp-hopp, csoport vagyunk Berci. A Futótűz nem holmi utcai banda ahol össze vissza táncolnak, hanem egy erős, hipp-hopp, csoport. Nem fogok mindent tönkre tenni, amit felépítettem, csak mert neked új hóbortod van.

Döbbenten ácsorogtam egy helyben. Most komolyan az miatt veszekedtek, amire én gondolok? Miattam? Bercinek biztos megtetszett a balett és szeretné összemosni a két stílust és gondolom, akkor ez nem tetszik Zitának.

- Még mindig veszekednek? – suttogta mellettem Dorina, mire ugrottam egyet ijedtemben.

- Aha. Mióta tart szerinted?

- Fél órája mentem el fürödni, akkor már javában ment a vita – sóhajtott fel. – Gondolom neked ez új, de mi már megszoktuk – vonta meg a vállát. – Jó éjszakát – mosolygott rám.

- Jó éjt – válaszoltam, majd figyelmemet újra a sátorban folyó veszekedésnek szenteltem.

- A csapatnak szüksége van a változásra, és ha meghallgatnád, hogy mire gondoltam.

- Mégis, hogy akarod négy nap alatt megtanítani őket balettozni Berci? – nevetett fel Zita gúnyosan. – Nem mindenki tanul olyan gyorsan, mint Nóri.

- Nem terveztem, hogy mindenki balettozni fog – morogta Berci.

- Nórinak a kedvében akarsz ezzel járni mi? Csak azt nem értem miért. Szereti a hipp-hopp-ot. Az volt az álma, hogy ide bekerüljön és nem egy balett csoportba.

- Nem számít. Megyek, kiszellőztetem a fejem.

- Jó menj, de nem is kell visszajönnöd – szólt utána.

Gyorsan megindultam, hogy nehogy megvádoljanak azzal, hogy hallgatództam miközben a szívem a torkom környékén dobogott. Nem tagadom, nagyon tetszett Berci ötlete, hogy a balettet ötvözzük a hipp-hoppal és voltak is elképzeléseim, hogy valósíthatnánk ezt meg. Lehetne, mondjuk a téma a bandák háborúja és a végén a csapatok egyesülnének. Elmesélhetnénk egy történetet a táncunkal.

- Szia – érintette meg a vállamat Berci, majd felvette, velem a lépést. – Nem gond, ha csatlakozom?

- Nem, dehogy – pillantott rá a szemem sarkából.

Lesétáltunk a partra, majd egyből a bár felé indultunk, ahol még 11-ig volt kiszolgálás és kértünk fejenként egy Somersbyt, majd leültünk az egyik padnak a támlájára és a Balatont figyeltük. Berci kibontotta mindkettőnk sörét, egymáshoz üttük az üvegeket és tökéletesen egyszerre belekortyoltunk. Az enyém most áfonyás, Bercié pedig almás.

- Hallottad igaz? – törte meg a csendet.

- Ha neked úgy jobb, akkor nem – sütöttem le a szemem, mert képtelen voltam ránézni.

- Jobb is, hogy hallottad. Úgyis szerettem volna veled erről beszélni – mondta, mire rápillantok.

Berci belekortyolt a sörbe, majd az üveget letette a lába mellé a padra és felém fordult.

- Nézd, én igazán nem szeretném, ha...

- Mi az te sem hallgatsz végig? – vonta fel a szemöldökét.

- Ne haragudj – haraptam az ajkamba. – Hallottam, hogy felvetetted Zitának, hogy össze lehetne mosni a hipp-hoppot és a balettet. Szerintem nagyon jó ötlet – mosolyogtam rá.

Berci kisé meglepetten nézett rám, majd elmosolyodott.

- Akkor már csak a végére értél oda. Jobb is, hogy nem hallottad az elejét.

- Pedig azt hittem ez a durva része. Mármint senkit sem akarok szidni, de Zitának nem kéne ennyire szűklátókörűnek lennie. Manapság már sokan csinálják azt, hogy stílusokat mosnak össze. A szalagavatón mi is azt tettük – idéztem fel mosolyogva.

- Van róla videód? – kérdezte izgatottan.

- Persze – vettem elő a telefonom és a galériából kikerestem az adott videót, amit Zoli vett fel a telefonommal.

Az előadásunk volt vagy 7 perces és tényleg több stílust is összemostunk. A Dirty Dancing híres dalával nyitottunk a The Time Of My Life-al, ami az elején a klasszikus tánclépések voltak, majd átváltott a remixre, a fiúk pedig lerántották rólunk a fehér anyagot, ami alatt mindenki fekete rövidnadrágot és kék pólót viselt. Ezután jött a, hipp-hopp része csak magunkra kaptunk egy bő pulcsit és a fejünkbe csaptunk egy baseball sapkát és a Jonas Brothers Sucker című dalára táncoltunk. Az utolsó részlet előtt volt egy kis szünet, ami alatt én gyorsan magamra kaptam egy cicanadrágot és egy fehér bodyt. A produkciónk utolsó része az én szólóm volt, mert az osztály megszavazta végén én táncoljak egyedül, hogy sokkal ütősebb és emlékezetesebb legyen. Egy percig sem akartam menőzni a tánctudásommal, de ragaszkodtak hozzá, mert valljuk be az osztályban én táncoltam a legjobban. Olyannyira elmerültem a videó nézésében, hogy csak tompán jutott el hozzám, amikor Berci közelebb csúszott hozzám, karját pedig mellém tette a szék támlájára, így olyan mintha átölelt volna, de közben mégsem ért hozzám. Elindult, a dal James Arthurtól a Music én pedig megjelentem a színpadon és csupán csak a háttérben a kivetítő világított meg, amin az elmúlt négy év emlékei villantak fel. A videó megremegett, ebből tudtam, hogy Zoli könnyekben tört ki, de persze azóta is tagadta. Tudom, hogy a büszkeségtől sírta el magát aznap.

- Ez csodálatos – sóhajtott mellettem Berci. – Egyszerűen csodálatos.

Melegség költözött a szívem tájékára a szavaitól, majd amikor véget ért a videó eltettem a zsebembe a telefont és zakatoló szívvel Bercire néztem.

- Támogatlak a tervedben Berci, de csakis magad miatt akard és ne azért, hogy a kedvemben járj.

- Na, ez nem több mint Zita fantáziájának a szüleménye. Közre játszottál benne? Igen. De, hogy a kedvedben akarok-e járni? Az is igen, de a magam kedvében is járni akarok, mert a csapatnak új lendületre van szüksége.

- Csak te látod így, vagy őket is megkérdezted? – böktem oldalba és belekortyoltam a sörbe.

- Elég volt csak figyelnem a reakciójukat miközben te táncoltál kint a városban. Rajtad is láttam, hogy boldoggá tesz, amiért balettozhattál. Oké, azt én se szeretném, hogy a csapat nyomjon le egy Diótőrőt, de pár elemet simán bele lehetne vinni. Az a baj, hogy Zita szentül hisz abban, hogy csak a hipp-hopp a jó. Ha továbbra sem tudok vele közös nevezőre jutni, akkor ki fogok lépni – mondta ki, bennem pedig megfagyott a vér.

Sápadtan meredtem a nyugodt Balatonra, ujjaim görcsösen szorították a sörös üvegemet, amit aztán indulatosan meghúztam. Nem! Berci nem léphet ki! Ez az ő csapata is, és én is miatta vagyok itt! Ő volt az, aki megszerettette velem a hipp-hoppot és most miatta vagyok itt is. Ha lelép, akkor Zita engem is utamra bocsát, mert már nem lesz itt Berci, aki kezeskedne értem. Mondjuk ezt a részét pont leszartam. Berci élete és a családja a Futótűz, nem léphet ki amiatt, mert Zitának nem tetszik, hogy változtatni akar.

- Ha te mész, akkor megyek én is – szakadt ki belőlem, majd azonnal el is vörösödtem.

- Miért tennéd? – pillantott rám meglepetten.

- Szolidaritásból? – sandítottam rá a szemem sarkából, mire halványan elmosolyodott. – Nem léphetsz ki Berci, nem teheted. A csapat a családod, nélküled nem Futótűz a Futótűz. A srácok kire fognak hallgatni, ha te nem vagy itt? Mert ha mész, akkor a Gergely család követ téged és akkor Zoli sem lesz itt, aki megnevelje őket.

- Köszi, ez jól esik – mosolygott rám.

- De? – sóhajtottam fel.

- De én nem ezt akartam és már úgy érzem, kezdek megfulladni, ha csak tétlenül ülök. Így idősebb fejjel már bánom, hogy ott hagytam az előző csapatot. Kezd elegem lenni abból, hogy folyton csak a hipp-hopp. Már nem vagyok boldog és tudom magamról, ha nem vagyok boldog, akkor semmi sem fog sikerülni, csak minden még szarabb lesz – dörzsölte meg az arcát, majd meghúzta a sörös üveget és a távolba bámult.

Bátortalanul tettem a hátára a kezem és ügyetlenül megsimogattam, mire sóhajtott egy nagyot és felém fordította a fejét.

- Velem van a gond szerinted?

- Miért veled lenne a gond? Már nem tesz boldoggá a hipp-hopp és ki szeretnél próbálni valami újat. Ez sosem hiba. Hogyha tényleg az mellett döntesz, hogy kilépsz, komolyan mondtam, hogy veled tartok. Ráronthatunk a Tv2-re, hogy szeretnénk, náluk táncolni a Sztárban sztár leszek következő évadában.

- Ott aztán tényleg minden stílust tudnod kell – vigyorodott el.

- Vagy akár mehetnénk a Dancing With The Starsba. Én például nagyon szívesen táncolnék Lakatos Leventével. Meg is nyernénk – terveztem el, mire Berci felnevetett.

- Oké, akkor én meg viszem Békefi Vikit.

- Miért pont őt?

- Nem tudom. Te miért pont Lakatos Leventét? – vonta fel a szemöldökét perverz vigyorral az arcán, mire elvörösödtem és behúztam a nyakam.

- Nem hittem volna, hogy ismered.

- Csak nem zavarban vagy? – cukkolt. – A kis Gergely Nóri titokban piszkos könyveket olvas, és piszkos dolgokról fantáziál? – csipkelődött, de olyan cukin tette, hogy képtelen voltam haragudni rá, csak nevettem és meglöktem, mire elveszítette az egyensúlyát és majdnem leesett a padról. – Hé, nem durvulunk hölgyike – kapta el a nyakam és magához rántva megszorongatott.

- Azok nem piszkos könyvek! Nagyon is fontos témákat boncolgat és attól, mert nyíltan ír a szexről, még nem piszkos könyv! – védtem meg azonnal Levente könyveit, mert semmit se utáltam jobban, mint azt, hogy tévesen ítéltek meg egy könyvet.

Hajnal kettőig, vagyis négy teljes órát voltunk lent a parton és folyamatosan beszélgettünk. Háromnegyed kettő felé, aztán már kezdtem laposakat pislogni, és amikor a fejem Berci vállára billent, úgy döntöttünk ideje aludni egy nagyot. Úgyis korán kell kelni, és legalább addig aludjon, amennyit csak tudunk. Mielőtt a sátorokhoz mentünk volna, mindketten elugrottunk mosdóba, csak aztán vettük az irányt a sátrak felé. Berci egészen a miénkig kísért majd hirtelen körém fonta a karját.

- Köszönöm – suttogta a fülembe, majd elengedett.

- Bármikor – mosolyogtam rá és felhúztam a cipzárt.

Mikor már bent vagyok a sátorban, felpillantottam Bercire és intettem neki, majd behúztam a cipzárt és a telefonommal világítva a helyemre másztam. Kibújtam a pulcsimból és a fejem alá gyűrtem, mert a rendes párnámat nem találtam, aztán az oldalamra fordultam és mosolyogva behunytam a szemem.