Arra riadtam fel, hogy az ég egy hatalmasat dördült, majd másodpercekkel később jött a villanás. Kinyitottam a szemem és kibámultam a kocsi ablakán. Odakint mintha dézsából öntötték volna az esőt. Nem láttam mást magam körül, csak esőt és esőt. A szememet dörzsölgetve néztem előre, de se Zolit se pedig Laurát nem találtam a kocsiban, helyettük csak egy papírfecni volt az anyósülésen. „Olyan édesen aludtatok, hogy nem volt szívünk felkölteni titeket. A közelben van egy cuki kis étterem, ha esetleg megéheznétek, amíg mi csónakázunk. Puszi: Zoli" Hitetlenkedve meredtem a bátyám kézírására és dühös voltam rá, amiért pont most felejtett el, gondoskodó bátynak lenni. Tekintetem Bercire vándorolt, aki olyan mélyen aludt, hogy horkolt is, nekem pedig nem volt szívem felkölteni őt.

A percek egyre csak teltek, és, hogy valamivel le kössem magam, neten rákerestem arra a cuki kis étteremre, amit Zoli emlegetett. Hamar meg is találtam a pizzériát, ami csak egy perc sétára volt innen a tavasbarlangtól. Felpillantva a tekintetem megakadt a kocsikulcson, ami a gyújtásban volt. Egy röpke pillanatra megfordult a fejemben, hogy elvezetek a pizzériáig, de gyorsan el is vetettem, ugyanis szerettem volna még egy kicsit élni. Bercit megölni pedig egyáltalán nem szeretném.

- Berci – suttogtam, mert őszinte leszek, rettegtem ebben a hülye viharban.

Egy rohadt kocsiban ültem, amibe bármikor belecsaphatott a villám. Nyugodtabb lennék, ha lenne tető a fejem fölött. Igazi tető persze és nem a kocsi teteje. Finoman megráztam Berci karját, mire motyogott valamit az orra alatt és elhúzta tőlem a kezét.

- Elfolyt a magzatvíz – próbálkoztam hátha ettől hirtelen azonnal éber lesz.

A tervem bevált, ugyanis a szeme kipattant és halálra várt arccal mered rám. A szemén látszott, hogy pár pillanatig azt se tudta, hogy ki ő és, hogy hol volt, de aztán az értelem szikrája visszatért a szemébe.

- Nem volt jó vicc – szólt rám morcosan. – Többiek?

- Csónakáznak a föld alatt – újságoltam.

- Minket meg itt hagytak – dörzsölte meg az arcát, majd ásított egy nagyot. – Minek mondtad azt, hogy elfolyt a magzatvíz? – szegezte rám a tekintetét rángó arccal.

- Hát – vörösödtem el azonnal, mert utólag rájöttem mekkora baromság volt ez. – Én csak... szerettem volna, ha felkelsz, ne haragudj – suttogtam lesütött szemmel. – Egy perc sétára van egy pizzéria, ha felkeltél, akkor ott találkozunk – motyogtam, és ki löktem a kocsi ajtót.

Azonnal bőrig áztam, hiába hagyott már alább az eső, de most a forró arcomnak nagyon is jól estek a jeges eső cseppek. Hallottam, ahogy Berci utánam kiáltott, majd csapódott a kocsiajtó és pár pillanattal később ujjai a csuklóm köré fonódtak és megállított.

- Ha már Zoli a bakancslistákat emlegette. Szeretnék veled táncolni az esőben – nézett, a szemembe én pedig nem tudtam mást csinálni, csak döbbenten meredni rá.

Berci vizes tincsei a szemébe hullottak, fehér vékony pulcsiján teljesen átütött a tökéletesen kidolgozott hasizma. Világoskék farmere, egy árnyalattal sötétebb lett. Hálát adtam az égnek, amiért felvettem a farmermellényemet, különben most Berci láthatná milyen melltartó volt rajtam.

- Ez őrültség – nyögtem ki.

- Hát nem az őrült ötletekből lesznek a legszebb emlékek? – vont közelebb magához és ujjaival beletúrt a hajamba. – Ne szaladj el előlem soha többé – kérte mélyen a szemembe nézve.

- Nem fogok – ígértem meg és belesimultam a karjaiba.

Körülöttünk az eső egyre kevésbé esett, de nekünk már az se számított, ha jobban esett volna. Így is csurom vizesek voltunk, mit számított még egy kis eső? Berci keze a derekam köré fonódott, a vizes pulcsinkon keresztül is éreztem a testéből áradó kellemes hőt, mire még közelebb bújtam hozzá, karomat a nyaka köré fontam, és lassan ringatóztunk jobbra, balra. Nincsen zene, csak az eső ritmikus kopogása, néha felharsanó dörgés és az úttesten haladó autók zaja.

- Sajnálom, ha túlságosan is goromba voltam veled a kocsiban – szólalt meg, mire azonnal megrázom a fejem.

- Semmi gond – néztem fel rá és közben hátra simítottam a vizes hajam, hogy ne legyen útban. – Hülyeséget mondtam – vontam meg a vállam. – Szóval ilyen igazából Németh Bertalan. Bakancslistát vezet és nagy álma volt, hogy az esőben táncoljon.

- A filmekben jobban néz ki. Ott van zene is – ráncolta a homlokát, mire felnevettem, és magam után húztam a pizzéria felé.

- Bezártad a kocsit?

- Aha. Gondoltam rá, mielőtt utánad vetettem magam, hogy megkérjelek, táncolj velem az esőben – vágta rá.

- A filmekben tényleg hangulatosabb. Például a High School Musical harmadik részében.

Berci ekkor megtorpant egy beugróban, elővette a telefonját és a következő pillanatban felcsendült a Can I Have This Dance.

- Adjuk meg a módját – nyújtotta felém a kezét mosolyogva, én pedig nevetve megfogtam a kezét és kirántottam magamhoz az esőre.

Jobb keze a lapockámra simult, másikkal megfogta a kezem, én pedig a vállára tettem a kezem és keringőzni kezdtünk a parkolóban. Az emberek esernyővel maguk felett, vagy esőkabátban siettek el mellettünk és kigúvadt szemekkel bámultak minket. De mi csak táncoltunk és táncoltunk, mert meg tehettük, hogy ha kedvünk volt, akkor keringőztünk egyet az esőben.

Pár perccel később nevetve estünk be a pizzériába és leültünk az első szabad asztalhoz, amit találtunk. Mindkettőnk hajából és ruhájából csöpögött a víz, de ahogy körbe hordoztam a tekintetem, láttam, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik nem hoztak magukkal esernyőt. A pizzéria valószínűleg fel volt készülve az ilyen vendégekre, mert egy pincér hozzánk lépett két törülközőt és két étlapot tartva a kezében.

- Szép idő van ugye? – mosolygott ránk az Adél névre hallgató lány.

- Tökéletes egy kis esőben való táncoláshoz – mosolygott vissza vidáman Berci, mire Adél kisé összezavarodott.

- Szóljanak, ha választottak – mondta végül és elment egy másik asztalhoz.

Bercivel egymásra vigyorogtunk és magunk köré csavartuk a törülközőket és kisé átdörzsöltük a hajunkat.

- Nem tudom te, hogy vagy vele, de én kávét kérek és vizet – pillantott Berci az étlapra.

- A cappucinó jobban hangzik – vágtam rá.

- Mogyorós? – nézett fel rám csillogó szemekkel, mire mosolyogva bólintottam.

- Amúgy egyszer csinálhatnánk egy High School Musicalt. Vagy egy ilyen turné sorozatot a High School Musical dalaira – vetettem fel lelkesen, ugyanis fülemet megcsapta az All For One.

- Ne – ejtette le az étlapot és döbbenten rám meredt.

- Öhm... HSM fan? – kérdeztem reménykedve.

- Amíg nem jött a Step up – biccentett én pedig erre áthajoltam az asztalon és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.

- Imádlak – vigyorogtam visszahuppanva a helyemre.

Berci különös tekintettel figyelt engem, kezét ahhoz a ponthoz érintette ahol megpusziltam, ajka halvány szórakozott mosolyra húzódott. Túl felszabadult voltam ahhoz, hogy zavarba legyek, így csak néztem rá, vigyorogva, boldogan attól, hogy HSM fan a lelke mélyén. Berci nem sokáig bírta nevetés nélkül. A kezébe rejtette az arcát, válla folyamatosan rázkódott a nevetéstől.

- Az az arc, ahogy nézel – kukucskált ki az ujjai közül.

- Eszelős? – kérdeztem, mire röhögve biccentett.

Abba hagytam a mosolygást, és inkább a különféle pizzáknak szenteltem a figyelmem, de úgyis tudtam, hogy a sima sonkás kukoricás mellett fogok dönteni, mert az a kedvencem. Velem ellentétben Berci bevállalósabb, ő tenger gyümölcsei pizzát kért. A kérdés, hogy vajon mennyi rajta az igazi csillag, vagy csiga. Nem is tudom mi szokott lenni az ilyen pizzán, de annyira nem is érdekelt, hogy közelebbről is megismerkedjek vele.

- Sziasztok – lépett hozzánk két 15 év körüli lány a telefonjukat szorongatva a kezükben. – Csak szerettük volna elmondani, hogy nagyon jó volt a tánc a parkolóban. Felvettük az egészet, ha nem gond – pirult el a szőke hajú.

- Dehogy gond – mosolygott rájuk. – És köszönjük szépen.

- Igen. Hálásak lennénk, ha nekünk is átküldenétek. Kíváncsi vagyok, hogy festhettünk – nevetett fel Berci.

- Varázslatos volt. Mint a filmekben – sóhajtott ábrándosan a barna hajú alacsonyabb lány. – Te vagy a Futótűz vezetője nem? – nézett Bercire hirtelen.

- Talált süllyedt – kacsintott rá Berci, mire a lány elpirult.

Hát igen, én is elpirulnék, ha Berci rám kacsintana. Engem meg is csókolt, de hoztam a formám és semmire sem emlékeztem. De kárpótolt, hogy velem teljesítette a bakancslistája egy pontját.

- Annyira sajnálom, hogy a hülye eső miatt elmarad a mai fellépés – biggyesztette le a száját a szőke lány. – Pedig annyira vártuk már. Apu elvitt volna minket Keszthelyre, de így...

- Elmarad? – kérdezte Berci vissza zavartan. – Tettünk egy kis kitérőt, így én nem tudom, hogy mi a helyzet – magyarázta. – Zita úgy látszik elfelejtett szólni – pillantott a telefonjára a homlokát ráncolva.

- Reménykedjünk benne, hogy csak ma fog esni, holnap pedig már mehet az a fellépés – mosolyogtam a lányokra.

- Igen – mosolyogtak vissza. – Akkor mindjárt átküldjük a videót.

A távolodó alakjuk után néztem, majd Bercire, aki bosszús arccal nyomkodta a telefonját.

- Olyan haragtartó egy némber, hogy az hihetetlen – morogta.

- Én úgy tudom, hogy hazafelé is össze vesztetek – haraptam az ajkamba.

- Említett valamit Zoli – biccentett fel se pillantva.

- Talán nem ez a legjobb pillanat és lehet el se kéne mondanom, de...

- Kérlek, várj egy percet – állt fel, majd a telefonját a füléhez tartva kisétált a fedett teraszra.

Míg rá vártam kétszer is meggondolom magam és úgy döntöttem, inkább el se mondom neki, hogy reggel Zita megfenyegetett. Nem szerettem volna elrontani a hangulatot azzal, hogy felhozom a dolgot. Bár a hangulat már így sem olyan vidám, mivel Berci most is odakint vitatkozott Zitával és van egy olyan érzésem, hogy miattam. Lehet, egyikük se mondta ki hangosan, legalábbis Berci tuti nem, de miattam folyt a vita, mert kettejük közé álltam és ez már Zitának is feltűnt. Adél kihozta a pizzáinkat, majd távozott, de közbe nem egyszer hátra pillantott a terasz felé. Kedvem lenne utána szólni, hogy törődjön a maga dolgával, de nem akartam, hogy kitegyék innen a szűrőm mielőtt rendesen megkajálok. A sószóróval játszadoztam, miközben Bercire vártam, és amikor levágta magát velem szembe, rá se mertem pillantani, nem hogy megszólalni.

- Mit is akartál mondani? – kérdezte, és a keze rásimult a sószóróval babráló kezemre.

- Elfelejtettem – suttogtam. – Minden rendben? – pillantottam fel rá.

- Csak a szokásos – vonta meg a vállát. – Feltették a Tiktokra a videónkat, ami bekerült for you-ba és az egyik lány a csapatból megmutatta Zitának. Ő pedig most megvan sértődve, meg aggódott értem, erre kiderül, hogy én itt táncikálok veled Tapolcán – mondta, miközben szétszedte a pizzáját, aztán felkapta a villát és a kést.

- Te vagy az első pasi, aki késsel-villával eszi a pizzát – jegyeztem meg, mire elmosolyodott.

Csendben ettünk, közben a gondolataim Zita és a rám váró vita körül jártak. Mert teljesen biztos voltam abban, hogy ebből egy óriási botrány lesz még, amit én egyáltalán nem szeretnék átélni.

- Kilépek Berci – szólaltam meg, amint elég erőt gyűjtöttem hozzá, hogy hangosan ki merjem mondani.

Berci kezéből kiesett a villa és rám nézett.

- Nem – jelentette ki.

- Mindent tönkre teszek. A csapatot, a kapcsolatodat. Az lesz a legjobb, ha kilépek és minden visszatér a normális kerékvágásba – bólogattam a pizzámra meredve.

- A normális kerékvágásba? – visszhangozta.

- Igen – suttogtam.

- Ezt nem mondod komolyan – rázta meg a fejét hitetlenkedve. – Csak úgy mindent eldobnál magadtól, csak mert Zitának nem tetszik, hogy...

- Hogy a pasija körül legyeskedek? – lábadt könnybe a szemem.

- Ebben ketten vagyunk Nóri – nyúlt felém és megsimogatta az arcom, mire lesütöttem a szemem. – És bár nem legyeskedsz körülöttem, de ha azt tennéd, én nem bánnám.

- Na persze, ribanc lettem – görbült sírásra a szám.

- Annyira bírom, hogy úgy dobálóztok ezekkel a szavakkal, hogy a jelentésüket se tudjátok – dőlt hátra keserű mosollyal az arcán. – Tegnap este kiakadtál, hogy Zita idétlen ugrabugrának nevezte a balettet. Akkor most én akadok ki, amiért ribancnak titulálod magad, holott közel sem vagy az.

- Akkor is tönkre tettem a kapcsolatodat – jelentettem ki, mire felsóhajtott.

- Te inkább meglegyintettél minket, miközben a hegy csúcsán egyensúlyoztunk.

- Az is épp elég, hogy szarul érezzem magam.

- Ha kilépsz, akkor mi lesz a tervünkkel? A mi táncunkkal? – szegezte nekem a kérdést.

- Laura átveszi a helyemet – suttogtam.

- És akkor minden mehet a levesbe, mert nem lesz itt az, aki megálmodta – komorodott el az arca. – Nem hagyhatsz cserben Nóri – nézett a szemembe könyörögve.

Gyenge pontomra tapintott, anélkül, hogy ennek tudtába lett volna. Ha ő kéri, hogy maradjak, akkor maradok, mert eszem ágában sincs cserben hagyni. Ha kilépek, és itt hagyom őt, örökre bűntudatom lesz, amiért nem voltam elég bátor ahhoz, hogy maradjak, és szembe nézzek a tetteim súlyával. Ha elkövetni volt merszem, akkor a következményekkel is nekem kell szembe néznem és nem elbújni mások háta mögött.

- Megígérted, hogy többé nem szaladsz el előlem – tette hozzá, mire felsóhajtottam, ő pedig közelebb hajolt hozzám az asztal felett. – Volna szíved itt hagyni engem? Egyedül? Kivel tudnék beszélgetni anélkül, hogy kiröhögne a mély gondolataim miatt?

- Ezzel most Zolira céloztál?

- Kivel úsznék akár este akár reggel? Kinek a sellő úszásában gyönyörködnék, azt kívánva bár beletúrhatnék a hableány dús hajába, ami mint egy függöny úgy keresztezi az arcát? Kivel táncolnék az esőben, ha nem veled? Kivel néznék filmet a kocsiban ülve? Kivel táncolnék egy teljes órán át bachatát, örülve annak, hogy van okom ilyen közel lenni hozzá? – billentette oldalra a fejét, az én szívem pedig egyre hevesebben és hevesebben dörömbölt.

- A kapcsolatod...

- Annak már régen vége, csak nem mondtuk ki – sóhajtott fel és kisé hátra húzódott. – Egy érzelmek nélküli kapcsolat, nem kapcsolat. Vagy te talán nem így gondolod?

- De igen – motyogtam és lesütöttem a szemem. – Berci reggel...

- Igen?

- Reggel a zuhanyzóknál találkoztam Zitával – pillantottam fel, mire az arca egy pillanatra elkomorodott.

- Folytasd – kérte és a keze a kezemre siklott, ujjai az ujjaimmal játszadoztak, miközben tekintetét rám szegezte.

Berci kezét figyeltem, ahogy az ujja végig siklott a gyűrűsujjamon lévő anyajegyen, majd vissza fel egészen a csuklómig. Megborzongtam, mire felkuncogott, és lágyan cirógatni kezdte a csuklómat és az alkaromat. Egyszerre csikis és kellemes.

- Nem fontos – visszakoztam.

- Ha nem lenne az, akkor nem akartad volna elmondani.

- Nem akarom, hogy...

- Kérlek, mond el! Mit mondott neked?

- Hogy maradjak távol tőled, mert a jelenlétemben megváltozol és nem éppen jó irányba. Szerintem azt hiszi, hogy én itattalak le, vagy nem tudom – haraptam az ajkamba.

- Csak ködösen emlékszek az estére – vallotta be.

- Én meg semennyire – vontam meg a vállam. – Mire emlékszel?

- Rengeteg táncra, pár italra és... nem azt szerintem csak álmodtam – legyintett, mire levert a víz és a szemem kikerekedett.

- Mi az? – meredtem rá.

- Csak álom volt biztos vagyok benne.

- Berci!

- Mi ez a nagy érdeklődés? – billentette oldalra a fejét vigyorogva.

- Csak szeretném kitölteni azt a fekete foltot a fejemben – vágtam rá.

- Tedd meg. Határ pedig a csillagos ég. Találjuk ki együtt, hogy mit csináltunk – ráncolta a homlokát elgondolkodva, majd a tekintetemet látva felnevetett.

Ekkor kinyílt a pizzázó ajtaja és Zoli esett be rajta, Laurával együtt. Mind kettejükön esőkabát volt, amiből most kibújtak, és az akasztóra akasztották. Felemeltem a kezem és intettem nekik. Zoli vett észre először, oldalba bökte, Laurát majd vigyorogva csatlakoztak hozzánk.

- Megvolt a tánc az esőben? – bökött oldalba Laura kuncogva. – Á ezt nekem hagytad? – kérdezte a pizzám felé bökve.

- Aha, de már hideg – válaszoltam.

- Nem baj az – húzta maga elé a tányért és jóízűen nekiállt falatozni. – Nagy kár, hogy nem jöttetek. Iszonyatosan jó volt – mesélte csillogó szemekkel.

- Ja, én eveztem, ő meg folyamatosan kamerázott.

- Úgy mondod, mint aki nem hisztizett 10 percet azon, hogy nem tudok tökéletes fényképet csinálni.

- Nem is tudtál – mosolygott rá. – Ki vagy rúgva, nekem Nóri a profi fotósom – borzolta meg a hajam kedvesen. – Na, de meséljetek már! Mi az a tánc Tiktokon? Nagyot ment már most – nézett hol rám, hol pedig Bercire.

- Mint kiderült nem csak neked van bakancslistád bátyus.

- Haver, ugye vágod, hogy az volt a célom, hogy ti ketten több időt töltsetek együtt? – pillantott Zoli Bercire kérdőn. – Nincs nekem semmilyen bakancslistám, a tiéd viszont érdekelne.

- Szerintem fontosabb dolgunk is van, mint Berci izgalmas bakancslistájának az elemzése. Zita látta már?

- Ja – biccentett Berci, mire lesütöttem a szemem. – Lemaradtatok arról, hogy Nóri ki akart lépni.

- Mert? – meredt rám Zoli dühösen. – Te aztán nem mész sehova.

- Megoldottam. Maradni fog – vigyorgott Berci.

- Helyes – biccentett Laura. – Ha kilépsz, utánad megyek és kinyírlak – mosolyodott el. – Akkor most már Nóri a csajod? – fordult, Berci felé én pedig fel köhögtem.

Laura megütögette párszor a hátamat, majd újra Bercire nézett, aki lejjebb csúszott az ülésen és nem szólt semmit. Zoli kérdőn bámult rá, arcától még én is megijedtem, mert azt az üzenetet közvetítette, ha játszol vele, kinyírlak. Nem csoda, hogy Berci meg, se mert szólalni.

- Aki kíváncsi hamar megöregszik – jegyeztem meg, mire mind hárman rám néztek, én pedig zavartan megvontam a vállam. – Népszerű közmondás. Nem hallottátok még? – kérdeztem ártatlanul.

- Most akkor mi van? – kérdezte Laura értetlenül.

- Most az van, hogy a húgom finoman közölte velünk, hogy kurvára semmi közünk hozzá – foglalta össze Zoli.

- Hé. Ez nem ér – háborodott fel Laura pár másodperc csend után.

Bizony ám, hogy bonyolódnak a dolgok. Nóri élete megváltozik az esőben való táncolás után. A kérdés, hogy pozitív vagy negatív irányba? Kíváncsi vagy? Tarts velem a továbbra is!