Egyenes háttal ültem fel a sátorban, a szívem hevesen dörömbölt a mellkasomba, az izgatottság végighullámzott a testemen. Az álmom járt a fejemben, ami miatt az imént felébredtem. Megálmodtam egy tökéletes koreográfiát, amiben a balett ötvözve volt a hipp-hoppal. Vigyorogva vettem elő a telefonom és a jegyzeteket megnyitva elkezdtem leírni a koreográfia összes részletét, de úgy éreztem, hogy nem az igazi. Nem hagyhattam, csak úgy veszni ezt a tökéletes táncot! Ha most vissza alszok reggelre tuti biztos, hogy elfelejtem és akkor nem lesz mit megmutatnom Bercinek. A bátyám felé pillantottam, a hasán feküdt, fejét a párnájába fúrta és halkan horkolt. Vigyázva nehogy felébresszem, magamhoz vettem a kulacsom, a töltőmet és Zoli vezeték nélküli fülhallgatóját, majd kimásztam a sátorból és elindultam, egy olyan helyet keresni ahol nyugodtan tudtam gyakorolni. Először a partra mentem, de a szúnyogok miatt inkább fedett épületet kezdtem el keresni és nagy megkönnyebbülésemre nyitva találtam azt ahol eddig próbáltunk. Végső esetben táncoltam volna a mosdóban is, de sokkal jobb, hogy ide be tudtam jönni.

Felkapcsoltam a villanyt, hajamat lófarokba kötöttem, lerúgtam a papucsomat és a földre leülve letöltöttem YouTuberól a Lost in The Wild című dalt. Valószínűleg azért szerepelt ez a dal az álmomban, mert a Csókfülkében is ez ment és én elképzelhetetlennek tartottam ezt a táncot más dalra elődani. A Lost in The Wild pont tökéletes volt. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és először a földön ülve végig hallgattam a dalt, fejben elismételve a koreográfiát. Ez eltartott egy darabig, majd amint egészen biztos voltam magamban, gyakorlatban is elpróbáltam. Az idő csak úgy repült, és én egy cseppet sem éreztem magam fáradtnak. Csak táncoltam és táncoltam, kizárva mindent. Azt akartam, hogy tökéletes legyen. Azt akartam, hogy Bercinek tetszen és együtt össze tudjunk hozni valami fantasztikusat. Szerettem volna, ha a végén még Zita is rábólint és akkor majd Siófokon ezzel tudjuk zárni az estét.

Szabadnak éreztem magam, ahogy felugrottam a levegőbe, és ahogy a szaltókat csináltam. Régen is mindig azt imádtam, amikor pár pillanat erejéig úgy érezhettem repülök. Imádtam látni a nézők tágra nyílt szemét, ahogy azon aggódnak sikerül-e épségben földet érnem. Imádtam, amikor minket csodáltak és irigykedtek, amiért mozgásunk olyan akár a könnyű nyári szellő. Akkoriban persze nem gondoltam erre, de visszagondolva ezek voltak a kedvenc pillanataim. Szerintem minden táncnak és műfajnak megvan a maga szépsége és egyik sem létezhet a másik nélkül. Meg szerettem volna Zitának mutatni a balett szépségét és a csapatnak egy másfajta irányt, ami számukra is könnyen tanulható. Egy olyan elem sincs benne, amikre ne lennének képesek. Ez a csapat bármit meg tud csinálni, ha igazán akarja, és ha ezt megcsináljuk, akkor megállíthatatlanok leszünk.

Hajnal hatkor hagytam el az épületet, jócskán leizzadva, álmosan és sajgó lábbal, de a mosoly egy pillanatra sem tűnt el az arcomról. A part felé sétáltam abba reménykedve hátha Bercit odalent találom. Az este nem voltam lent a parton, mert jobbnak láttam, ha berekesztjük az ilyen találkákat, különben nehezebben állunk ellen. Én legalábbis nehezebben.

A mosolyom még szélesebb lesz, amikor megláttam Bercit a parton állni, ahogy zsebre dugott kézzel bámulta a Balatont és a mellette horgászó idős bácsival beszélgetett. Fáradtságom ellenére futásnak eredtem, és a hátára ugrottam, karomat szorosan a nyaka köré fontam.

- Jó reggelt – köszöntem vidáman.

- Neked is – válaszolta meglepetten miközben keze a combomra simult, hogy meg tartson. – Futni voltál?

- Büdös vagyok? – kérdeztem vissza kuncogva.

- Nem, csak egy kicsit nedves – mondta nevetve és letett a földre, majd felém fordult, és alaposan szemügyre vette az arcom. – Fáradtnak tűnsz – húzta végig az ujját a szemem alatt.

- Mutatnom kell valamit – nyúltam a mobilomért és a galériát megnyitva elindítottam az első videót.

Berci kezébe nyomtam a mobilt, had nézze nyugodtan végig, majd sarkon fordultam és a korláthoz léptem. Habozás nélkül vetettem magam a vízbe és úsztam pár métert, majd felmentem levegőt venni és a part felé fordítottam a fejem. Berci a betonon ült, és a videót nézte, arcán széles mosollyal, szeme néha kikerekedett. Boldogan vigyorogva figyeltem őt, majd újra a víz alá buktam és úsztam. A hajam, mint egy függöny terült szét körülöttem, bő pólóm a nyakamig csúszott és hálát adtam az égnek, amiért Berci nincs itt velem, akkor aztán lenne miért zavarba lennem, ugyanis nincs rajtam melltartó. Mikor kidugtam a fejem a víz felszínén Bercit kerestem a tekintetemmel, majd észre vettem, ahogy heves karcsapásokkal felém úszott. Ledöbbenve pislogtam. Most miért jött be? Berci hozzám érve megállt, megragadta a derekam és magához rántva mélyen a szemembe nézett. Azt hittem, meg fog csókolni. Hatalmasat nyeltem, lélekben próbáltam felkészülni arra, hogy hamarosan az ajka az ajkamra simul, és végre megtapasztalhatom azt, amire évek óta vágytam. Aha, persze. A vágy szépen vágy is maradt, ugyanis Berci nem akart megcsókolni, csak nézett engem és nézett. Elvesztem a tekintetében, kezemmel közben próbáltam a helyén tartani a felsőmet, de az mindig felcsúszott, Berci keze pedig a csupasz bőrömre simult. Nem tudtam, hogy a hidegtől-e vagy a pillanat intimitásától, de a mellbimbóim megkeményedtek. És a melleim kurvára Berci mellkasának simultak, így rohadtul érezte, hogy akartam őt. Vagy pedig tényleg a hidegre fogom a dolgot, túl cikis lenne bevallani, hogy teljesen tűzbe jöttem attól, hogy Berci keze a derekamra simult, combja pedig a lábam közé nyomódott. Komolyan az vesse rám az első követ, akinek nem tetszett volna ez a pozíció és nem okozott volna heves szívdobogást!

- Csináljuk meg – szólalt meg végül.

- Mit? – kérdeztem bambán pislogva, mire elmosolyodott, és még közelebb vont magához.

Berci ajka az arcomra simult, csókja nyomán égett a bőröm és máris hiányérzetem volt. Apró csókokat lehelt az arcom bal oldalára, majd a fülem alá, borostája közben az arcomat csiklandozta.

- A koreográfiát. Csináljuk meg és mutassuk meg a többieknek. Tökéletes lett Nóri, pedig csak részleteket láttam. Fergeteges lesz, mire végzünk – húzódott hátra és csillogó szemekkel rám nézett. – Annyira tökéletes vagy – suttogta és a tekintete az ajkamra esett, ami enyhén elnyílt és a levegő zihálva távozott rajta.

- Messze nem tökéletes – mondtam.

- Este lent voltam a parton és mivel nem jöttél megnéztem az összes videót, amit te vagy Fanni feltettetek. A legtöbb spontán volt és ki merem jelenteni, hogy tökéletes! Kérlek, hidd el nekem.

- Nem akarom, hogy azt hidd, nem örülök, mert, de nagyon is, de tudom, hogy nem tökéletes. Közelébe sem ér, az eddigi táncaitoknak.

- Messze túl haladja – szögezte le.

- Ez nem igaz – tettem a mellkasára a kezem azzal a szándékkal, hogy eltolom magamtól, de szorosan tartott és nem engedett. – Nem lehet tökéletes Berci.

- Miért nem? – szaladt magasba a szemöldöke.

- Mert... hát mert... Zita koreográfiája kellene, hogy tökéletes legyen számodra, nem az enyém – túrtam zavartan a hajamba.

- Ez hülyeség – mosolyodott el cukin.

- Tudom – sóhajtottam fel és vissza mosolygtam rá. – Tényleg tökéletesnek tartod?

- Olyan tökéletesnek, ahány csillag van az égen.

- Köszönöm – néztem a szemébe meghatottan és a nyakára csúsztattam a kezem, ő pedig elmosolyodott. – Mi legyen most?

- Nem tudok csak barátként tekinteni rád. Hiányoztál tegnap este.

- A koreográfiára értettem – pirultam el, mire felröhögött és elhúzta a száját.

- Beégtem – mutatott magára, mire felnevettem. – Dobjunk össze egy koreót, ha Révfülöpre értünk. Utána szólunk Zolinak, és ha neki tetszik, megkörnyékezzük a többieket.

- A hatás kedvéért én a pasikat, te pedig a csajokat? – böktem oldalba, mire haragosan összehúzta a szemét és lejjebb csúsztatta a derekamon pihenő kezét, aztán egy gyors mozdulattal belecsípett a fenekembe.

- Hé – ugrottam egy nagyot, mire a pólóm azonnal feljebb csusszant, és nagyon kevésen múlott, hogy nem villantottam.

Vörös arccal kapaszkodtam Berci vállába, aki vigyorogva figyelt, majd kisimította a szemembe hulló nedves tincseket.

- Nem kellett volna csak azért felkelned, hogy felvedd.

- Féltem, hogy reggelre elfelejtem – vontam meg a vállam. – Megálmodtam a koreót és általában azokra reggel már nem emlékszem. Nem kockáztathattam.

- Örülök neki. Veszteség lett volna, ha elfelejted.

- Gondolod, hogy Zitának tetszeni fog? – kérdeztem kisé félve.

- Egy próbát mindenképpen megér. Ha nem is tetszik neki, akkor is fellépünk ezzel is. Maximum ő kimarad. Ez az én csapatom is, nekem is van beleszólási jogom – biccentett komor arccal.

- Arra még nem gondoltál, hogy talán azért nyom el téged, mert idősebb tőled? – szaladt ki a számon, majd azonnal el is vörösödtem.

- Vártam, már, hogy mikor kapom meg ezt tőled – nevette el magát.

- Azt hittem megharagszol – sóhajtottam megkönnyebbülten.

- Dehogy – vigyorgott rám. – A srácok is folyamatosan ezzel csesztetnek. Na meg otthon anyuék is.

- Az idősebb csajokra buksz?

- Na és te?

- Nem, nem bukom az idősebb csajokra – vigyorogtam, mire egy pillanatra behunyta a szemét és felröhögött.

- Bíztam benne, hogy nem – nyitotta ki a szemét és mosolyogva a szemembe nézett.