Eső kopogására ébredtem fel, fejem iszonyatosan sajgott, karom elmacskásodott és alig bírtam megmozdítani, amikor felültem. A látványra nem számítottam, ami fogadott. Mellettem Berci feküdt, mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, fejét az én párnámba fúrta. Mellette nekünk hátat fordítva Laura aludt összegömbölyödve, kisajátítva Zoli takaróját, aki most a szemét dörzsölgetve ült fel és mikor találkozott a tekintetünk, csak kérdőn meredtünk egymásra.

- Miért vagyunk négyen? – szólaltam meg.

- Segg részegek lettetek mind a hárman. Én hoztalak haza titeket nagy nehezen meg Zita. Úgy össze vesztek, hogy Berci itt keresett menedéket. Laura pedig, ő egyszerűen csak bedőlt ide és aludni kezdett – foglalta össze.

- Ó Istenem – pislogtam nagyokat. – Ugye csak szivatsz? Nem volt semmi olyan ugye?

- Csak táncoltatok amennyire én tudom – vonta meg a vállát. – Na, de mennyit. Abba sem akartátok hagyni – mondta és hozzá vágott Bercihez egy zoknit, mire ő összerezzent és lassan kinyitotta a szemét.

- A fejem – sóhajtott fintorogva.

- Üdv a klubban – biccentettem és visszadőltem, megpróbálva kényelmesebben elhelyezkedni.

- Esik? – kérdezte Laura kómásan. – Hé, te mit csinálsz itt? – kérdezte döbbenten.

- Ez az én sátram édesem – bámult rá Zoli.

Berci és én is érdeklődve figyeltük, ahogy Laura felült és körbe nézett. Hihetetlen, de Berci egyáltalán nem csodálkozott azon, hogy itt van, lehet ő emlékezett a tegnap estére, vagy már alapból természetesnek veszi, hogy itt van. Nem mintha én ne venném annak. Ő már ide tartozik mellém, hogy reggelente őt lássam, mikor felkelek.

- Azt álmodtam, hogy egy helyes pasi ölel magához engem. Merem remélni, hogy nem te voltál – kiáltott fel ijedten.

- Mert én nem vagyok helyes? – sértődött meg Zoli, mire felnevettem és felülve megkerestem a telefonom, ami már csutkára le volt merülve, így Berci telefonján néztem meg az időt.

- Hét óra. Mikor van az indulás? – pillantottam Bercire.

- Kilenckor – ásított egy nagyot és nyújtózkodott is hozzá.

Leplezetlenül kísértem végig a tekintetemmel a jelenetet, majd az ajkamba harapva beletúrtam a bőröndömbe. Előtúrtam az egyik hosszú magas derekú farmeremet, hozzá pedig egy vékony fehér pulcsit, amihez majd felveszem a farmermellényemet és meg is lesz a mai napi szettem. Elsőként másztam ki a sátorból, ki a szakadó esőbe, majd futva indultam a mosdók felé. Legnagyobb rémületemre a zuhanyzóknál összetalálkoztam Zitával.

- Jó reggelt – köszöntem, mire végig mért és biccentett egyet.

- Berci már ébren van?

- Igen.

- Jó. Nincs veled semmi bajom Nóri, de szeretném, ha távol maradnál tőle. A jelenléted teljesen megváltoztatja és nem éppen jó irányba – nézett a szemembe, majd kikerült és elhagyta a helyiséget.

Én pedig csak álltam ott és nem tudtam magam túl tenni a sokkon. Mire sikerült valamennyire összeszednem magam Laura csatlakozott hozzám.

- Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott – pillantott az arcomra.

- Inkább úgy, mint akit megfenyegettek – húztam el a szám idegesen.

- Mi van? – pördült vissza felém.

- Találkoztam Zitával. Azt mondta tartsam magam távol Bercitől, mert a jelenlétemben megváltozik és nem éppen jó irányba.

- Csak féltékeny, ne foglalkozz vele – legyintett. – Komolyan ne Nóri. Berci tegnap este boldog volt és végre igazán elengedte magát – nézett rám figyelmeztetően.

- Én nem tehetem ezt meg – suttogtam a fejemet ingatva. – Nem tehetem tönkre a kapcsolatukat. Sosem akartam olyan lány lenni.

- És nem is vagy olyan, aki tönkre teszi más kapcsolatát – jelentette ki. – Berci csak túlságosan jó magára hagyni Zitát, ennyi az egész. De ő veled akar lenni és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy tegnap...

- Tegnap? – kérdeztem visszafojtott lélegzettel. – Mi történt tegnap Laura?

- Megcsókolt – harapott az ajkába.

Tátott szájjal meredtem Laurára, a csendet nem tört meg más csak az eső kopogása a tetőn. Berci megcsókolt engem? Tegnap este megcsókolt és én semmire sem emlékeztem belőle? Bárhogyan is próbáltam meg visszaemlékezni rá, az este helyén csak egy sötét folt tátongott. Arra még emlékeztem, hogy táncoltunk a színpadon, de az utolsó emlékem már csak az, hogy Bercivel a tömegben ugráltunk, és teli torokból énekeltük a Fireworkot. Hirtelen nem éreztem a lábaimat, így nekidőltem a falnak és lecsúsztam a földre.

- Ez lehetetlen – suttogtam.

- Zoli szakított félbe titeket és utána nem sokkal indultunk is. Zita és Berci végig veszekedték az utat, téged pedig nekünk kellett lefogni nehogy nekimenj Zitának – ült le mellém.

- Nekem Zoli azt mondta, hogy te is részeg voltál.

- Igen, de én általában emlékszem is arra, hogy mi történt – vonta meg a vállát.

- Szerinted Berci emlékszik? – kérdeztem elhaló hangon és az ajkamhoz érintettem a kezem, ahol tegnap este Berci ajka az enyémhez ért.

Miért? Istenem miért nem emlékszek egy ilyen pillanatra?

- Nem tudom. Nekem úgy tűnt, hogy nem. Elmondod neki?

- Nem, nem hiszem – suttogtam és nagy nehezen talpra állok. – Zita tud róla?

- Egyszer sem említette meg – rázta meg a fejét, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtotta és magamra csuktam az egyik kabin ajtaját.

Szerintem nem meglepő, hogy ezek után Berci összes rezdülését figyelemmel kísértem, arra utaló jelet keresve, hogy emlékszik, de ugyanolyan volt, mint máskor. Kivéve, hogy most a feje fájt, ezért nem is ő vezetett, hanem Zoli, aki meglepő módon tegnap semmit sem ivott. Mikor rákérdeztem az okára, annyit válaszolt, hogy volt egy olyan érzése, hogy nem kéne innia, ezért nem ivott csak kólát és alkoholmentes sört. Hozzá tette, valaki alkohol nélkül is tud bulizni.

- Na, ti ketten ott hátul, van úgy másfél órátok rendesen kialudni magatokat – szólt hátra Zoli nekem és Bercinek. – Illetve kevesebb, mert a bakancslistámon szerepel a Tapolcai tavasbarlang. Pont útba esik – vigyorgott ránk és a kocsit beindítva kihajtott a kemping területéről.

- Neked van bakancslistád? – kérdeztem a homlokomat ráncolva.

- Van – húzta össze a szemét Zoli.

- Nekem nincs kedvem csónakázni, ráadásul az idő is szar – nyögött fel Berci és a szemét behunyva a vállamra hajtotta a fejét. – Soha nem voltam még ilyen másnapos.

Az ajkamat rágcsálva pillantottam Laurára majd vissza Bercire. Miattam volt ilyen állapotban. Biztos, hogy én voltam az, aki ennyire leitatta őt. Zitának igaza volt, távol kell tartanom őt magamtól, mert rossz hatással voltam rá.

- Aludj egyet Berci és vegyél be gyógyszert. Odamegyünk és kész – szögezte le, de Berci már semmit sem válaszolt, mert mélyen aludt, két kezével átkulcsolva a karomat.

Lepillantottam rá, tekintetem az ajkát fixírozta, ami most édes grimaszba torzult, majd a vonásai újra kisimultak, ajka enyhén elnyílt. Késztetést éreztem, hogy felé nyúljak, és ujjamat végig húzzam az ajka vonalán, de nem mertem megtenni. Elkeseredetten próbáltam visszaemlékezni az éjszakára és a kettőnk közt elcsattant csókra, de csalódottan konstatálom, hogy én bizony nem nagyon fogok emlékezni arra a bizonyos csókra. Komolyan nem akartam elhinni, hogy nem emlékeztem arra a csókra, amit attól a pasitól kaptam, akibe 3 hosszú éve szerelmes vagyok! Ekkora szerencsétlen lúzer is csak én lehetek! Szabad kezem magától mozdult meg és az ujjaim finoman végig siklottak Berci arcán, majd a fejének döntöttem a fejem és behunytam a szemem, azzal az elhatározással, hogy majd el fogom neki mondani, mit mondott nekem Zita. Tudnia kellett róla!

Halihóó! TikTokon is elérhető vagyok ám. Bár írni jobban tudok, mint videókat szerkeszteni, azért lessetek rá kérlek! A követéseket és a kedveléseket nagyon megköszönném! rapi.szandiwriter néven megtaláltok! <3 Am ha ezt olvassa olyan, akinek van TikTokja, a saját könyveivel az elláthatna pár tippel, hogy hogyan népszerűsítsem az oldalt, meg milyen videókat tegyek ki. Nagyon köszii!