" - Hé, azt hiszem lesz számodra egy meglepetésem - fordultam hátra mosolyogva.

- Igen?! - zökkent vissza a valóságba a távoli szomorúságból - Mifélét? - ült ismét mosoly az arcára, és közelebb hajolt.

- Majd meglátod! - kacsintottam egyet - Már csak két tömb, és ott vagyunk. - fordultam ismét előre, majd a visszapillantó tükörből figyeltem a hátul ülő reakcióját.

Mintha megcsillant volna valami a szemében.

Talán a remény. "

Miután végre megérkeztünk hozzám, és kiszálltunk a kocsiból, az első dolgom az volt, hogy nyújtózzak egyet. Igaz, nem volt hosszú az út, mégis úgy éreztem, teljesen elmacskásodtak a végtagjaim.

- De jó, végre itthon ... - fordultam az épület felé.

- Szóval itt laksz... - nyújtózott mellettem Jimin. - Jópofa.

- Köszi - kuncogtam. - Menjünk be! - fogtam meg a kezét, és kezdtem húzni a bejárat felé.

- Jó, megyek már! - nevetett.

Előkaptam a kulcsom, amit a zárba helyeztem, majd elfordítottam azt, és beléptünk a hatalmas lakásba.

- Chae In! Hazajöttem! - kiáltottam el magam, mire hangos ugatás kezdett hallatszani a konyha irányából. - Jaj, de udvariatlan vagyok! - kaptam hirtelen a szám elé - Gyere, foglalj helyet! - vezettem be a fiút a nappaliba. - Hozhatok valamit?

- Egy pohár víz jól esne - huppant le a fotelbe Jimin.

- Máris hozom! - poroszkáltam a konyha irányába.

"Egyúttal a meglepetésedet is megkapod" - gondoltam.

Kinyitottam a konyha bejáratára felszerelt akadályt, amit anno azért szereltem fel, hogy az apróság ne tudjon kedvére rongálni a lakásban, majd becsuktam azt, és leguggoltam.

- Chae In? Merre vagy? - hívogattam kedvencemet.

Nem kellett sokat várnom, máris feltűnt a kis sötét , négy lábon járó szőrpamacs, és hozzám bújt, ahogy tudott.

- Én is örülök neked - kuncogtam. - Figyelj csak, van itt valaki, aki már régóta keres téged - simogattam a buksiját - szerintem te is örülni fogsz neki. - ült szomorú mosoly az arcomra. - Na gyere kincsem, itt a búcsú, és a találkozás ideje.

A kezembe vettem az én kis lelki társamat, és elindultunk vissza a nappaliba, ahol egy mit sem sejtő fiú üldögélt, várva a pohár vízre, amit kért.

- Jimin ? - kukucskáltam be a nappaliba - Itt vagy még?

- Aha - jött a válasz a fotel irányából.

- Csukd be a szemed. - utasítottam őt, mire ő hátra fordult, és a fotel háttámlája mögül nézett velem farkasszemet.

- Miért? - pislogott.

- Titok! - kacsintottam. - Csak csukd be a szemed!

- O-oké... - visszafordult, én pedig elindultam felé.

Tartottam tőle, hogy Chae ... azaz Bong In elkezd nyöszörögni, és lebukok, de szerencsére meg sem nyikkant. Mikor odaértem a fotelhez, és meggyőződtem róla, hogy Jimin szemei még mindig csukva vannak, a következő történt:

- Ugye rendesen becsuktad a szemed? - kérdeztem tőle gyanakvóan.

- Igen - bólintott.

- Akkor most tárd szét a kezed - adtam a következő utasítást.

- Nina, ez mire jó? - fordult felém , még mindig csukott szemekkel.

- Majd meglátod! - erősködtem.

Jimin széttárta a kezét, én pedig óvatosan az ölébe tettem Bong In-t, aki először kérdőn nézett rám, majd Jiminre. Amint felismerte, kinek az ölébe került, elkezdett mocorogni, és Jiminhez bújt.

- Oké, most már kinyithatod a szemed. - mosolyogtam.

Lassan bár, de biztosan, először felnyitotta az egyik szemét, és körülnézett, majd a másikat is kinyitotta, és az ölében fekvő kutyusra meredt.

- Bong... BONG IN?! - kerekedtek el szemei. - Nina, mégis hogyan...?! - kapta felém a fejét zavarodottan.

- Nem éppen egy pohár víz, de miután a kocsiban elmondtad, hogyan néz ki Bong In, rájöttem, hogy kit fogadtam be. - magyaráztam. - Azért nem szóltam neked, mert nem tudtam, hogy Chae In igazából a tied... - pásztáztam a padlót erősen.

- Nina...

Jimin Bong In-t a fotelbe tette, ő pedig felállt, és egyenesen odajött hozzám, államat pedig megemelte, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Köszönöm! - mosolyodott el, majd szorosan magához ölelt, és én is őt.

- Nem tesz semmit. - simogattam meg a hátát, mire ő fejét a vállamra hajtotta.

- Nina, én... tudod... - egyenesedett fel - azt hiszem...kedvellek...

Szavai hallatán zavarba jöttem, és elpirultam, ahogyan ő is.

- Ha már itt tartunk... - vettem nagy levegőt - azt hiszem, én is kedvellek. - suttogtam a fülébe.

Eközben...

- Ahhj, miért hagytak itt a csomagokkal egyedül??! Mi vagyok én, valami cipekedő szolgálat?! - rimánkodott Hae Rin a kocsinál, miközben a bőröndömet próbálta meg kihalászni a csomagtartóból. Miután sikerült neki, berontott a lakásba.

- Nina, Jimin! Nem hiányzik a cuccotok?! - kiáltotta el magát barátnőm, majd a nappali felé vette az irányt. - Hahó, hozzátok beszé...lek.....

Azt hiszem eléggé lesokkolta az amit akkor látott...