Nina POV

Miután a fiúk elmentek, előkaptam a rengeteg jegyzetet, és még egyszer átfutottam őket, keresve a tökéletes ötletet, amit kicsit átalakíthatok. Azonban a gyomrom hamar tiltakozásba kezdett, melyet hangos korgással adott a tudtomra, így muszáj volt felállnom, és odacsoszogni a kajától roskadozó asztalhoz.

- Jin kitett magáért... - mosolyogtam, majd válogatni kezdtem a különféle ételek között - ezt is megkóstolom, meg ezt is... nahát, még a kedvencemet is megcsinálta! - ámultam.

Némi eledellel teli tányérral mentem vissza az ágyhoz, hogy folytathassam a tökéletes terv előkészítését.

- Lássuk csak... - pásztáztam egy lapot tele jegyzetekkel, görcsösen.

Úgy tíz percnyi merev gondolkodás után halk sikollyal dőltem hanyatt az ágyamon.

- Nem igaaaaaaz~! - dörzsöltem meg az arcom - Nem jut eszembe semmi olyan, ami ezer százalékban Jiminhez passzolna... - sóhajtottam.

Törzzsel a kajás asztal felé fordulva gondolkoztam tovább, hátha Jin főztjének látványa megihlet. Nem kellett sokáig legeltetnem a szemem a különféle étkeken, máris eszembe jutott egy kiváló ötlet.

- Tudom már!

Felpattantam az ágyról, és a telefonom után kezdtem hevesen kutatni.

- Hol a bánatos bánatban vagy te szerencsétlen kütyü... Azt hiszed, okosabb vagy nálam?! - gondolkoztam, talán a kelleténél kicsit hangosabban.

Abban a pillanatban megláttam a kijelző egy darabkáját kandikálni az ágyam alól, így rögtön felkaptam a készüléket, és nekiláttam végre a nagybetűs terv kidolgozásának.

- Csak nehogy lebukjak... - morfondíroztam, miközben TaeHyungot tárcsáztam, és a fülemhez emeltem a kommunikációra alkalmas eszközt.

- Nina! Mi a helyzet? Hé srácok, Nina hí--

- Taehyung, kérlek ne szólj nekik!!! - szóltam rá a lelkes fiúra.

- O-oké... - szeppent meg egy pillanatra - Miért hívtál? Szeretnél egy külön bejáratú szórakoztató előadást tőlem? - váltott hangja játékosra.

- Persze, csak is kizárólag azt szeretném, de majd máskor - válaszoltam szintén játékos hangnemben - A segítségetek kell. Jiminnek szeretnék valamit összehozni, hogy megmutassam neki , én nem olyan vagyok, mint a többi asszisztense volt, csak ötlethiányban szenvedek.... tudnátok segíteni? - vázoltam fel neki a helyzetet.

- Persze! Összeszedünk pár dolgot és hamarosan jelentkezünk!

- Köszi! Ja és még valami... - "nem tudom jó ötlet-e elmondani neki..."

- Hm?

- Mindegy, azt én is el tudom intézni - nevettem, mire ő is hasonlóképp cselekedett.

Nem, annak még nincs itt az ideje. 

- Te tudod. Szólj ha kell valami! - ajánlotta fel.

- Mindenképp! - helyeseltem, majd bontottam a vonalat.

Az órára pillantottam, és úgy döntöttem, jobban teszem, ha lefekszem, ugyanis másnap már vissza is mehetek a lakásomra az én drága szőrgombócomhoz.

Édes álmaimat csak a hangosan csörgő telefon hangja zavarta meg, jelezvén, hogy SMS érkezett, esetleg egy híváskezdeményezés folyik éppen irányomba, aki nem tudja, hogy az igazak álmát alszom.

- Mmmmm - fordultam nyöszörögve a hang irányába. - Ki lehet az a jómadár, aki nem hagy aludni...? - dünnyögtem, majd lassan felnyitottam szemeim, és a készülék után kezdtem matatni, amit hamar meg is találtam.

SMS-em érkezett Taehyungtól. Gyorsan a sarokban villogó órára pillantottam, ami délelőtt fél tízet mutatott, és megnyitottam a kedves cimborám által küldött üzenetet.

" Szép jó reggelt Nina~

Tegnap este már nem akartunk zavarni a válasszal, ezért úgy döntöttünk ma elmondunk mindent, ami szóba jöhet a tervet illetően.

1. Tánc és zene - Imád táncolni, szóval ha belecsempészel egy kis zenés mulatságot a tervedbe, azzal jó hangulatot teremthetsz. - Hoseok

2. Kosárlabda - Jimin hyung nagyon szeret kosarazni, és jó ideje nem volt pályán. - Namjoon, Yoongi és Kook

3. Kaja - szereti a húsos ételeket és a gyümölcsöket - Jin hyung

Nagyjából ennyi.

Bangtan "

Szuper, ezeket fel is tudom használni! - gondoltam magamban.

Gyorsan bepötyögtem egy kisebb terjedelmű válasz SMS-t, és el is küldtem, majd visszatettem az asztalra a telefont.

Hirtelen nyomasztó érzés kerített hatalmába, mintha valaki figyelne, így szép lassan megfordultam az ágyon. Életem egyik fatális katasztrófájához vezethetett volna ez a cselekedetem, de elsőre be kellett érnem annyival, hogy hibának könyveltem el még a gondolatát is a megfordulás opciónak. Azt hittem, hallucinálok. A torkom kiszáradt, a szívem ütemeket hagyott ki, és kivert a víz, nem is kicsit.

Az nem lehet... nem lehet Ő...!!!

- Rég volt Bogaram! - vigyorgott a képembe egy túl jól ismert arc. Már csak a látványától is rosszul éreztem magam.

Távozz tőlem Sátán!

- Mégis mi a frászt keresel te itt?!! - pattantam fel a kórházi ágyról.

- Kettőt találgathatsz kicsim - közelített felém, még mindig azzal az idétlenül félelmetes vigyorával.

- Nate, ne gyere közelebb, vagy esküszöm, meg keserülöd! - kiáltottam rá az egykori szerelmemre, aki - mintha meg sem hallotta volna, hogy hozzá beszélek - könnyedén kikerülte az ágyat, és vészesen közel hajolva állt meg előttem.

- Mi a baj? - kuncogott - Talán már elfelejtetted, milyen jó volt együtt? - vont kérdőre.

- Az életemnek azt a részét már rég lezártam - fordultam el - Valamint, nagyon hálás lennék, ha végre elhúznál innen! - közöltem vele a tényeket kimérten, őszintén, és főleg érzelmek nélkül.

- Ugyan, Nina - mosolygott tovább - Tudom, hogy még nem zártad le. Miért nem folytatjuk onnan, ahol abbahagytuk?

Karját felém nyújtotta, hogy magához húzzon, de én inkább hátráltam, mintsem átadjam magam neki. Nem maradt más választásom, lehuppantam a sarokba, és menekülési útvonalat keresve szemlélődtem, miközben az exem vészesen közelített felém.

Úgy éreztem magam, mint egy sarokba szorított macska, akit csapdába csalt egy vérengző, veszett kopó.

- Nate... maradj ott, különben nem állok jót magamért! - ordítottam rá, de szavaim ismét süket fülekre találtak.

Felpattantam, és valahogy megpróbáltam kibújni börtönömből, ám ő elkapott, és az ágyra lökött.

- Nate, ne csináld! - toltam el magamtól minden erőmből.

- Ne ellenkezz kicsi lány - lihegett felettem - úgy hamarabb vége lesz.

Tiltakoztam, kapálóztam, minden tartalék energiámat felhasználtam, amim volt, és mégis legyűrt, földbe tiporva mindenemet, amim volt.

A sebem megint szétnyílt... - szisszentem fel.

Jimin...!

Mielőtt a nehezékem nekiláthatott volna a dolgának, hangos koppanással kinyílt az ajtó, és valaki leszedte rólam őt, én pedig felálltam, és hátrálni kezdtem.

- Jobban jársz ha még most elmész... - szólt rá a fiúra megmentőm.

- Hogy kerülsz te ide?! - néztem megrökönyödve az előttem álló Jiminre.

- Gondoltam meglátogatlak - fordult felém mosolyogva - de ahogy látom, elkél egy kis segítség....